OLIMPIAI ÖRÖMÖK

Azt hinné az ember, hogy egy magyar győzelem láttán, - amikor a magyar himnusz dallamán felkúszik a magyar zászló -  az egész magyarság szíve egyszerre dobban, mindenkinek örömkönnyek szöknek a szemébe, és ilyenkor nagyon jó magyarnak lenni. De hiszen e hosszú mondat leírása közben döbbentem rá, hogy ez így is van. Közben eszembe jut a sokszor feltett kérdés, hogy ki a magyar. Íme, itt a felelet:

Az a magyar, akinek a fenn leírtak okán, elszorul a torka, örömkönny szökik a szemébe, és örül a győzelemnek.  Viszont ennek a fordítottján arra is feleletet kapunk, hogy ki  nem magyar. Mert, az nem tesz senkit magyarrá, hogy miután a felmenői bevándoroltak Magyarországra, letelepedtek, Ő maga  már Magyarországon született,  magyarul beszél, és ennek okán magyar állampolgár. Sajnos ilyen magyarul beszélők, tisztelet a kivételnek, a szép magyar nyelvet arra használják, hogy mocskolódjanak, a magyar eredményeket elhallgassák, illetve jelentéktelenítsék.

Ilyen példát vagyunk kénytelen tapasztalni  Aczél Endre tollából, „ha 21O méter lett volna” cinikus kijelentése  kapcsán. Néztük a Kibeszélőt, Vámos György vezetésével, és egy hölgy betelefonált, aki nagyon frappánsan jellemezte  a megmondó trimvírátust. Idézem: „ Frenki induljon a nemzetközi táncversenyen, Gréczy nyomjon ki két fekvőtámaszt, a harmadikkal ne próbálkozzon, mert belehal. Az Acél,   Ha nem gatyát hordana  hanem bugyit, akkor ő lenne az Endre néni.

Ezektől a szégyellni valóktól nem marad le bizonyos Bocskor nevű gyalázkodó, aki állítólag bocskornak sem való.

Akaratlanul is eszembe jut, hogy a siófoki vívócsarnok építés költségeinek gyűjtésére egy korábbi sportminiszter adott EGY forintot. Megérdemelné, hogy egy márványtáblán tudassák ezt az utókorral.

Csoda, ha ilyen sportminiszter, és későbbi miniszterelnök országlása után, az akkori sport és a támogatások elmaradása következtében, még egyáltalán  olimpiai dobogós eredményeket tudnak elérni a sportolóink.

Figyelve az eredmények időit, hiányolom, hogy nem mutatják ki a győztes, és a helyezettek idő különbségét. Szerintem, amikor a győzelemtől, mindössze, század percek választják el a valahányadikat,  az jobban tükrözné a teljesítményét a sportolónak, ha úgy jegyeznék, hogy pl.  három század másodperc választotta el a győzelemtől.

A Helsinki-i olimpián 16 aranyéremmel tértek haza a sportolóink, és harmadikak voltunk az érem táblázaton.

Ezen az olimpián sokkal hátrább kerültünk, de még mindig másodikak vagyunk a lakossági arányszám tükrében.

A medencéből kilépő Dani, természetesen  alig kapott levegőt, hiszen a legmagasabbra járatott motorját állította le pár perccel előbb. Dani öröme, boldogsága azzal lett teljes, és nagyobb, mert  tudta, hogy a magyarság és a más jó embereknek örömet szerzett a győzelmével. Dani 2OO métert úszott és az utolsó fordulónál, elsőnek fordult, és az utolsó 5O méteren erősített, megelőzte a z angolt, és győzött!!!  Imelyítő Aczél állítása, hogy HA....21O  métert kellett volna úszni...  Az  is lehetséges lett volna, hogy Dani még tovább növelte volna az előnyét!!

Dani öröme, boldogsága azzal lett teljes, és nagyobb, mert  tudta, hogy a magyarság és  más jó embereknek, - akik, különbek a fenti triumvirátustól- örömet szerzett a győzelmével.

Kedves Dani, a világban szétszóródott magyarság is örvendett, és büszkék vagyunk rád, úgy is, mint ember, és úgy is mint sportoló, méltó vagy a magyar címer viselésére. Viseld is tovább büszkeséggel.

Szívből gratulálunk, és további győzelmeket kívánunk.

Vinczer S. Péter