Caesar kép

A nyaklánc

Ilka a Nagyinál érzi magát otthon, itt minden puha és barátságos. Figyelnek rá, beszélgetnek vele, türelemmel magyaráznak neki, a szeretett ételeivel traktálják.

Az este még elalvás előtt hallja, amint Nagyi telefonon beszél először az Anyjával. utána az Apjával, de nem érti, miről van szó. Csak sejti, hogy róla beszélnek. Reggel Nagyi élénkebb, mint máskor és kedvesen rábeszéli, hogy iskola után nyugodtan menjen el Katához, a barátnőjéhez, ott is ebédelhet és érte megy délután. Dolga lesz, és csak vacsorára tudja elkészíteni a szilvás gombócot, de tudja, hogy Ilkának akkor is ízleni fog.

Az iskolában Kata azzal fogadja, hogy anyukája becsinált levessel és palacsintával várja őket ebédre. Csodálkozik, hogy Ilka nem is örül, csak felhúzza a vállát és beül a padba. Egész nap alig beszélnek. Hazafelé menet Kata fecseg, hogy meglátja majd Ilka, mekkorát nőtt Kormos, a spániel kiskutya, már szétrágta a család összes papucsát. Mire észreveszi, hogy magának beszél, hiába kiabál, néz körül, Ilkának hűlt helye.

A tó menti sétányt vastag törzsű gesztenyefák szegélyezik. Az egyik mögött megbújik, és onnan figyeli Kata téblábolását. Ha megunja, úgyis hazamegy egyedül is, gondolja és elindul az ellenkező irányba. Két vékony varkocsba font hajába belekap a szélvész kisasszony, lebegteti, mint könnyű pihét. Kétszáz lépés után leül egy padra és nézi a vizet, mint fodrozódik, torlódik a hullám a tetején.

Nagyi megtanítja mindenre, amit egy kislánynak tudnia kell, arra is, amiről nagylány korában sem szabad elfeledkeznie. Most mégis azt érzi, valamit titkol előle, pedig már nem kislány, tizenkét éves. Fél éve Nagyinál lakik, onnan jár iskolába, és hét végén Apáéknál van, játszik naphosszat a kisöccsével. Apa felesége, Janka, kedves hozzá, mégsem szereti. Anyja meg kimegy Bécsbe dolgozni, hogy összeszedjen egy kis pénzt, mert itthon ápolónőként keveset keres a kórházban, pedig három műszakban dolgozik. Ilkát jobb híján Nagyinál hagyja, pedig ő az Apa anyukája. Rendszeresen telefonál és csomagot is küld, de nem tud hazajönni, mert sokba kerül az útiköltség, pedig Ilkának minden ajándéknál többet érne, ha átölelhetné, belefúrhatná arcát a nyakába, érezhetné fanyar illatú parfümjének illatát.  Egy hét múlva lesz a névnapja és Apától laptopot kap ajándékba, akkor legalább skype-on láthatja Anyát és beszélhet vele, amikor csak akar. Megmutatja neki, milyen szép terítőt hímez, megtanulja Nagyitól a Richelieut is. Már tud főzni is, tejfeles paprikás csirkét, lecsót és húslevest, sütni is tud, palacsintát és piskótát, megkülönbözteti a kertben az alighogy kibújt növények között a gazt a virágtól, uborkától, paprikától, paradicsomtól. És az is fontos, hogy kitűnő tanuló. Már azt is tudja, hogy orvos akar lenni, mert Nagyit ki kell gyógyítani a derékfájásból, pedig az nagydolog lesz, hiszen Kovács doktor bácsinak sem sikerül. Azt még nem tudja pontosan, hogy elárulja-e, mennyire tetszik neki a Horvát Pisti, erről senki sem tud és lehet, Anya sem értené meg, milyen dolog szerelmesnek lenni.

Üldögélne még a padon, ha nem fázna. Ez a fránya szélvész kisasszony addig köröz körülötte, hogy hideget csempész a pulóvere alá. Éhes már és jól esne egy pohár kristályvíz is.

Felpattan a padról és futásnak ered. Felmelegszik és gyorsabban is halad.

Az utca végén befordul és megtorpan. Nagyi háza előtt egy hatalmas osztrák rendszámú autó áll, mellette az Apja kocsija. Hát ezért kellett volna Katánál ebédelnie, hogy ne zavarja meg a felnőttek beszélgetését.

Kifújja magát, s lassan megindul, poroszkálva, mert fejében száguldoznak a gondolatok, ekkor pedig a lába lassul. Kigondolja, hogy Nagyi bizonyára a nappaliban ülteti le a vendégeket, a nagy ebédlőasztalhoz és kinyitja az ablakot, mert Apa nem tud meglenni cigaretta nélkül.  Ha így van, mindent hallhat az udvar felől, csak Burkus ne ugasson. Előveszi tízóraijának maradékát, azzal lekenyerezheti a kutyát. Lekuporodik a nyitott ablak alá, simogatja a kutyát, közben fülel a kihallatszó hangokra.

-       …Gotrieddel a jövő héten összeházasodunk, három hónap múlva megszületik a kisfiunk. Ilkának mellettünk a helye, kérlek, ne akadályozd meg a gyerek kitelepülését.

-       Mégis, hogyan képzeled, nem tud németül, kitűnő tanuló, nem maradhat le a tanulásban.

-       Igazad van, szívem, de nálunk is útban a második gyerek és kicsi a lakás, mégsem lakhat együtt egy kiskamasz két pelenkással?!

-       Nekem ítélte a bíróság, csak formalitás, hol élünk, jobb lenne, ha aláírnád az iratokat.

-       Nagy baj, hogy még nem tettem meg a hivatalos lépéséket, de nem késlekedek tovább! Milyen anya vagy, ha otthagyod fél évre a gyereket anyámnál. Ne mondd, hogy küldesz pénzt, én is adok anyámnak, a nyugdíjából nem tudná, felneveli Ilkát. Tudod egyáltalán, mennyibe kerül a gyerek felnevelése?

Ilka szeme csordultig telik könnyel, kövér cseppekben végig gördül az arcán, két kezét a szájára tapasztja, hogy sírása hangja a torkában maradjon.

Feleslegessé válik a szülei számára, csak megoldandó gondnak tekintik, ürügynek egymás bántásához.

Német szót hall, markáns férfihangot, majd Nagyi válaszát németül, azután az anyja is mond valamit és csend lesz. Valaki felborít egy poharat. Nagyot csörren.

Nagyi szól, száraz, remegős hangon:

-       Döntöttem. Ilkának a legjobb, ha nálam marad. Ha Isten is úgy akarja, addig élek, amíg leérettségizik. Nincs apelláta, hallgassatok, mindketten rám hagytátok Ilka nevelését. Igaz, pénzt adtatok, mintha csak arra lenne egy gyereknek szüksége. Nyitok egy számlát Ilka nevére, ezután arra fizessétek a gyerektartást. Ha tizennyolc éves lesz, felveheti. Annyiszor látogat meg benneteket, ahányszor akar, annyiszor jöhettek meglátogatni, amennyiszer akartok. De itt az otthona. És most menjetek el. Mennem kell Ilkáért. Megígértem neki, hogy szilvás gombóc lesz vacsorára és el kell készítenem. Jól jegyezzétek meg, egy gyerek nem csupán egy tétel a családi költségvetésben.

Nagyi elmondja németül is.

Serreg a padló, ahogyan a vendégek kirúgják maguk alól a nehéz támlás székeket.

A rövid búcsúzkodás a ház előtt zajlik, sírhat már Ilka, nem hallja senki, Burkus meg azt hiszi, az egy új játék és lelkesen nyalogatja a kislány kezét. Fejük felett, az ablakból kiszól Nagyi:

-       Gyertek be, mert megfáztok!

Kihozza a spájzból a nyújtódeszkát, amelyen letakarva ott szunnyadnak az elkészült szilvás gombócok, leteszi az asztalra, és amíg felforr a víz, megpirítja a zsemlemorzsát.

Fel sem néz, csak jár a keze, teszi a dolgát, közben mondja a magáét a kislánynak.

-       Eredj, mosd le az arcod, utána menj be a szobámba és hozd ki az éjjeli szekrényem alsó fiókjából az ékszeres dobozomat. Ne szipogj, mint egy csecsemő. Siess, mert te fogod a kifőtt gombócokat a zsemlemorzsába forgatni. Burkus, neked meg semmi dolgod idebenn, menj ki a helyedre. Csak nem gondolod, hogy nekem kellene helyetted a házat őriznem? Engedd ki a kutyát, Ilka és gyere, mert a gombócok már a víz tetején vannak.

A tálban az elkészült gombócok illatoznak a rájuk szórt fahéjas porcukortól. Ilka megterít, leülnek egymással szemben, a nagymama és az unoka, úgy falatoznak, ahogyan azt az éhes ember teszi.

Felpattan a kislány, szomjas, hozza a kristályvizet a hűtőből, meggyszörpöt önt a poharakba, rá a vizet, hogy a buborékok felkeverjék.

-       Ha nem kavarod el egy kanállal, a szörp az alján marad!

Hiába, a Nagyinak mindig igaza van.

-       Nos, gyerekem, jól laktál, most már beszélgethetünk. Hallottad, hogyan vélekednek a szüleid. Ne haragudj rájuk, szeretnek téged, csak maguk is boldogulni akarnak. Szeresd a testvéreidet, gondolj arra, hogy te leszel az okosabb, nagyobb nővér, akitől sokat tanulhatnak. Ha felnőttök, tudtok egymásnak segíteni. Lássuk csak, mi van a dobozban.

Kikerekedik Ilka sírástól még mindig pirosló szeme, amint Nagyi kezében meglátja a borsónyi szikrázó szemekből álló nyakláncot.

-       Ez, kislányom, egy fehéraranyba foglalt gyémántokból álló nyakék. Ketten örököltük az öcsémmel, Imrével. Ismered Imre bácsit, aki Párizsban él? Megbeszéltük, ha valamelyikünknek szüksége lesz pénzre, eladjuk és megfelezzük az árát. A jövő héten jön Imre és elrendezzük. Ebből tudsz majd egyetemre járni, akkor is, ha már én nem leszek. De ez maradjon a kettőnk titka.

-       Megfoghatom? Olyan szép, Nagyi.

-       Persze, megfoghatod, nem törik el.

Az öregasszony mosolyog, látva a kislány arcán az áhítatot, amellyel nézegeti a nyakéket, igazi nőként hódol a szép ékszer látványának.

-       Ne add el, Nagyi. Ez gyönyörű!

Nagyi csak nevet, hiába, a kislányban felsejlik a nő. Megfogadja magában, Ilka orvosi esküjére vesz neki egy gyémánt fülbevalót. Vagy csináltat a nyaklánc megmaradó részéből. Csak megérje. Épségben és egészségben.

Ajjaj, sóhajt, addig még sokat fájhat a dereka!