Magyar térrendezés 2.

A gyermekszoba tudatos térrendezése különösen fontos, mivel
a gyermekek nagyon fogékonyak, érzékenyek az õket körülvevõ
energiákra. A régi világban a gyermekek helye napközben
az udvaron, a természetben volt. Mivel a gyermekeknek
hatalmas a térigénye, így a szabadság iránti vágyuk az
épített környezetben ma erõsen korlátozva van. Ezt a szempontot
vegyük figyelembe, és válasszuk a legnagyobb szobát
a gyermekeknek.
A természetes anyagok, fõként a fa elem megléte nélkülözhetetlen
a gyermek testi, lelki és szellemi fejlõdéséhez. Ezért
nagyon fontos, hogy legyenek egészséges, élõ növények a
gyermekek szobájában.
A bölcsõ nélkülözhetetlen tárgy a kisgyermekek életében,
mivel a ringó mozgás segíti a csecsemõt az átmenetben a két
létforma között. Édesanyja hasában is folyamatos mozgásban
volt a kisbaba, így nem csoda, hogy miután megérkezik az
anyag világába, befektetik egy fix kiságyba annyira nyugtalanná
válik. A bölcsõ jótékonyan hat a gyermek idegrendszeri
fejlõdésére, mozgásrendszerére.
A fentiek a teljesség igénye nélkül szolgálnak ízelítõként az
egyes helyiségek térrendezésérõl. A magyar térrendezés sokrétû
ismereteket ad. Fõbb részei: égtájak szerinti tájolás, alaprajz
szervezése, berendezési tárgyak, színek, formák, anyagok
tudatos választása, magyar szimbólumok alkalmazása, továbbá
a házzal kapcsolatos hagyományok, szokások is fontos
részét képezik. Ha valaki szeretné otthonát a magyar térrendezés
elvei szerint berendezni, az elsõ és legfontosabb, hogy
felismerje azt, hogy a rend az egyik legfontosabb alapelv.
Rend a házban, béke a lelkünkben
Mikor van rend az otthonokban? Ha jelen van benne a folyamatos
megújulás, tisztulás. Mondhatjuk azt, hogy a ház egy
élõlény, ami ugyanolyan méregtelenítésen kell, hogy átessen
évente többször is, amelyet az ember él át egy-egy böjt alkalmával.
Ezért olyan fontos ma is, hogy a háziasszonyok évente
többször csináljanak nagytakarítást, amit a legtöbben jellemzõen
az ünnepek elõtt tesznek meg.
 

A magyar térrendezés további fontos elve a mértékletesség,
az egyszerûség. Ezt a mai fogyasztói társadalomban nagyon
nehezen tudjuk véghezvinni, pedig ezt az elvet a térrendezésben
ugyanúgy alkalmazni kell, mint pl.: a táplálkozásban. A
kisebb vidéki falvakban általában évente két alkalommal szerveznek
lomtalanítást, és ilyenkor, ha végigmegyünk az utcán,
elgondolkodtató, hogy honnan jött egy újabb kupac, amikor
fél évvel ezelõtt is ugyanekkora halom használhatatlan dolog
került az utcára. Minden évben kidobja az ember a feleslegessé
vált holmikat, mûanyagokat, híradástechnikai eszközöket,
ugyanakkor mennyivel egyszerûbb lenne, ha meg sem vásárolná
azokat. A legnagyobb baj az, hogy ez mind szemét,
amit a Földanyának adunk, és sajnos õt szennyezzük vele.
Sokkal okosabb lenne tudatos szemlélettel az ember, ha csak
azt tenné az otthonába, amire valóban szüksége van. Manapság
a lakásokban külön tároló helyiségek vannak hatalmas
gardróbszekrényekkel. Érdemes összehasonlítani ilyen szempontból
a régi parasztházakat, illetve a mai otthonokat. Az
ember ilyenkor a saját csapdájába esik, mivel sokszor azt érzi,
hogy képtelen rendet tartani otthonában, mert ez már kezelhetetlen
számára. Pedig van számtalan eszköz, ami gyorsabbá,
könnyebbé teszi a házimunkát pl.: mosógép, mosogatógép,
porszívó stb., és sokszor mégsem tudnak a nõk megküzdeni
ezzel a feladattal. A használaton kívüli eszközök, lomos helyiségek
mind energiaelakadást jeleznek az adott területen,
azaz az életünkben.
Érdekes szembesülnie az embernek, hogy amikor elutazik
otthonról, egy utazótáskába teszi bele mindazt, amire szüksége
van. Egy rendezett szállodaszobában fellélegezhet a lelke,
mert nem veszi körül annyi tárgy, mint az otthonában.
Teret kapnak a szabad gondolatok, és könnyebben érzi magát
az ember a jelenben. Sok esetben az otthonunkban felgyülemlett
tárgyak visszavisznek bennünket a múltba, s ezzel
elveszik a teret attól, hogy valóban a jelenben éljünk.
A környezet rendje hat lelkiállapotunkra, és ez fordítva is igaz.
Tehát a rendezettségünk vagy rendezetlenségünk jelenik meg
a tárgyi világban. Tudjuk-e, hogy mit hová tettünk, vagy állandóan
keresgélünk? Van-e állandó helye a dolgainknak?
A használatnak megfelelõen helyezzük-e el a dolgainkat?
Milyen a rendhez való viszonyulásunk, van-e rá igényünk?
Ki tudjuk-e válogatni azokat a dolgokat, amelyekre már nincsen
szükségünk vagy halmozunk, gyûjtögetünk? Mi történik
az elromlott tárgyakkal? Valóban rend van az otthonunkban
vagy csak látszatrend? Mi van a fiókok mélyén? Miután a
fenti kérdéseken elgondolkodunk, láthatjuk, hogy elég összetett
a rend kérdésköre.
A magyar hagyományok szerint a rend fenntartása a házban
a nõ feladata, a férfi a külsõ környezet (udvar, kert, kocsi
stb.) rendbetételéért felelõs. A gyakorlat azt mutatja, hogy
sokszor ezen áll vagy bukik egy család élete, hogy mennyire
tudja a férfi és a nõ, a házigazda és a háziasszony, hogy kinek
mi a dolga, feladata, és mennyire tudnak tisztelettel együttmûködni
egymással. A férfi felelõs a család biztonságáért,
azaz az anyagiak megteremtése elsõsorban az õ dolga. Ezt
akkor tudja megtenni, ha mögötte áll egy stabil háttér, egy
valódi rendezett otthon, ahová visszavonulhat, és energiával
töltõdhet föl.
 

Gyógyulás térrendezéssel
Környezetünk tünethordozó, tehát mindennek az okát meg
lehet találni benne. A gyógyulás tehát bennünk van, és belõlünk
is indul. A nyugati orvoslással szemben a magyar népi
gyógyászat az ember öngyógyító erejét használja fel, és ebben
az ember cselekvõ részvétele kell a gyógyuláshoz. Tehát nem
a tüneteket kezeljük, hanem azokat az okokat keressük meg,
ami miatt kiesett az ember az egység állapotából. A legfontosabb
az, hogy megszülessen a felismerés, hogy miért kapta
az ember az adott betegséget. Mit kell megtanulnia ebbõl a
helyzetbõl, min kell változtatnia az életében. A betegség és a
szenvedés által mindig közelebb kerül az ember Istenhez. Ha
egészen közel kerül, akkor születik meg a KEGY-ELEMBÕL a
gyógyulás. Ez történt az alábbi esetben is.
Egy 50 éves hölgy megismerkedett a magyar térrendezés elveivel.
Nagyon nehéz helyzetben volt, mert nem találta helyét
a világban. Egy vidéki kisvárosban élt, ahol nagyon egyedül
érezte magát, mert gyermekei felnõttek, elköltöztek, és férje
is elhagyta. Belebetegedett ebbe a helyzetbe, mellrákja lett.
Felismerte, hogy a költözés adna egy olyan lehetõséget számára,
amelyben újjászülethet, de ennek akkor még nem volt
itt az ideje. Hallani sem akart róla, nem tudta feldolgozni azt,
ami történt vele, nem látta a kiutat. A tudatos térrendezés
segítségével felismerte, hogy a legfontosabb, hogy rendet rakjon
az otthonában, és kiválogasson mindent, ami a visszasírt
múltba viszi. Kiderült, hogy a ház padlástere tele van felnõtt
gyermekei kisgyermekkori ruháival, játékaival és egyéb nem
használt lomokkal. Tehát õ nem tudta elengedni a múltat,
görcsösen kapaszkodott bele, és nem látta a jövõjét. Fél évvel
késõbb büszkén mesélte, hogy az utóbbi hónapokban mást
sem csinált, csak pakolt, válogatott, és ettõl egyre jobban érzi
magát. Ahogy rendezte a múltját, álláslehetõséget kapott egy
másik városban, és elköltözött.
Amikor megtisztította otthonát, ösztönösen böjtölni kezdett,
méregteleníteni. Elindult a gyógyulás útján, mert gyógyulása
testi-lelki és szellemi szinten is megvalósult.
Ez az esettanulmány is megmutatja számunkra, hogy az ember
belsõ rendezettsége, illetve rendezetlensége kivetül tárgyi
környezetére. A régi világban a házakat, lakásokat rend jellemezte,
amelynek megvalósulását az segítette, hogy a ház keleti
részének kitüntetett szerepe volt. A keleti égtáj energiája segít
abban, hogy a házban folyamatosan jelen legyenek a megtisztító,
megújító erõk.
Éppen a tisztaszoba kapta meg a keleti erõket, s az sem véletlen,
hogy itt történt a születés és a haldokló embert is ebbe
a szent térbe fektették. Nézzük, hogy az ember életének kezdetén
és végén hogyan szolgálta a ház az ember lelkének érkezését
és távozását.
Születés és térrendezés
A régi világban a lányokat tudatosan készítették fel a házasságra,
az anyaságra.
A család nõ tagjai készítették el a hozományt, amit a tulipántos
ládában tároltak. Ide került a menyasszonyi ruha, a
hímzett terítõk, a ruhák és a majd születendõ gyermek szükséges
holmija. A tulipántos láda motívumai egyértelmûen a
nõiséggel hozhatók kapcsolatba. A tulipán az egyik legfontosabb
nõi erõt, a befogadást szimbolizálja. A láda díszítõ motívumai
között gyakorta szerepel a cserépbõl kinövõ virágcsokor,
ami a életfaként a boldog család szimbóluma.
 

A gyermek születése a tisztaszobában a Boldogasszony ágyában
történt. A nõ az áldott állapot utolsó idõszakában ösztönösen
rendet rakott, kitakarított, hogy rendezett környezetbe
szülessen meg gyermeke. Amikor a csecsemõ megszületett,
az ablakokat bezárták, nehogy a lelke eltávozzon. A gyermek
otthon szeretõ környezetben látta meg a napvilágot. Helye
az édesanyja mellett volt, és a gyermekágy idõszakában nemcsak
a házból, de még a szobából sem vitték ki. A keresztelõig
folyamatosan gyertyát égettek mellette. A csecsemõ védelmét
szolgálta az a szokás is, miszerint ha a gyermekágyas aszszonyhoz
látogatók érkeztek, akkor nem ronthattak rá rögtön
az anyára és csecsemõjére. Elõször a kemence mellé ültették
le õket, hogy megnyugodjanak, megtisztuljanak, és csak ebben
az állapotban léphettek be a tisztaszobába.
 

Gyász és térrendezés
A mai világban az emberek nagy része fél a haláltól, nem
fogadják el azt, hogy ez az élet része. Mára már teljesen eltávolodtunk
a haláltól, azaz nincs személyes megélésünk, tapasztalatunk
a kezelésében. Mégis ott a halál a mindennapokban.
A média is ezt sugározza, a halál és a tömeges halál szinte
mindennapos és sokkoló a képernyõkön. Vigyázzunk, mert
ez az érzelemmentes hozzáállás nem a valóság! A halál a
csöndben születik, és súlya van. A legtöbb filmben, amikor
meghal valaki, szalad a fõhõs tovább, és lehet, hogy a következõ
percben úgy mosolyog, mintha semmi sem történt volna.
Nézzük, hogy a halállal kapcsolatos szokások mennyire
bizonyítják õseink tudását.
Amikor ma meghal valaki, nem tudjuk, hogy mit tegyünk,
tanácstalanok vagyunk. Régen ennek is megvolt a rendje, éppen
ezért a bizonytalanság nem szült kétséget. Manapság sajnos
a legtöbb ember kórházban és egyedül hal meg.
Amikor valaki meghalt, a lakásban lévõ tükröket letakarták,
mert tudták, hogy a tükör dimenziókapu, azaz megzavarhatja
a távozó lelket. Kinyitották az ablakot, hogy a távozó lélek
szabad utat kapjon. Az órát megállították, és a temetés után
indították újra. Ezzel jelképezték azt az átmeneti idõt, amíg a
lélek köztes állapotban van. Az óra újraindításával jelezték,
hogy a családtagok számára az élet megy már tovább, bármilyen
fájdalmas is a veszteség mindenki számára.
Egy intenzív osztályon dolgozó ápolónõ mesélte, hogy az
óra nagyon sok esetben éppen akkor állt meg a kórteremben,
amikor meghalt valaki.
A gyertya a haldokló ágyánál égett és a gyász idõszakában
is tovább égették. Azt a ruhát, amiben az ember meghalt
nem használták tovább. Ruháihoz, személyes tárgyaihoz a temetésig
sem nyúltak hozzá, csak ezután adták tovább másnak.
A halott siratásának szokása nagyon fontos mind a távozó
szempontjából, mind az itt maradó gyászoló családtagoknak.
A sírással az ember megéli a fájdalmat, nem fojtja el magában.
A pszichológusok szerint a gyász normális ideje egy év,
ami bizonyos esetekben akár két év is lehet. Aki ennyi idõ
alatt sem tudja feldolgozni szerettének elvesztését, az a legtöbb
esetben segítségre szorul. Ez általában meglátszik a környe-
zetén is, mert görcsösen ragaszkodik a halott tárgyaihoz. A tudatos
térrendezés az elengedésben is sokat segíthet.
A halál és a gyász manapság tabutémának számít, nem divat
errõl beszélni, pedig az õszinte és nyitott hozzáállás sokaknak
segíthet. Ahhoz, hogy természetes legyen viszonyulásunk a halálhoz,
és elfogadjuk annak megváltozhatatlan tényét, fontos,
hogy ismerjük õseink szokásait, amelyek biztonságot adnak
az emberélet ebben a nehéz idõszakában.
 

Összefoglalás
 

A fejezet megírásával az volt a célom, hogy ízelítõt adjak a magyar
térrendezés alapjaiból. Emberi létünket itt a Földön, a tér
és idõ világában éljük. A tér körülölel bennünket, és e kölcsönhatásban
nem mindegy, hogy rendezett vagy rendezetlen
térben, környezetben élünk.
A természetes és az épített környezetbõl a magunk számára
birtokolt rész az otthonunk, életünk meghatározó része.
A magyar térrendezés lelkünk rendezése is egyben. Ugyanis
otthonunk harmóniája egyuttal belsõ világunk tükre is. A valódi
változás, tisztulás akkor fog megvalósulni a világban,
ha elkezdünk otthonainkban egyéni, családi szinten is rendet
rakni. A magyar ember számára a magyar térrendezés mutatja
a legtisztább, legfényesebb utat, amelyen ember járhat,
a szeretet útját.
 

Felhasznált források:

Molnár V. József: A magyar ház szentsége

Polcz Aleine: Rend és rendetlenség

Színia: A magyar ház mágikus titkai

Előző részek: *Lélek-patika*