Magyar térrendezés 1.

A következõ fejezetben megismerkedhetünk a magyar térrendezéssel.
Minden népnek saját energiája — rezgése —, szimbólumvilága
és hagyománya van. Szerencsés nemzet vagyunk,
a Föld szívcsakrája a mi hazánkban dobog. Felkérésemre
a legjobb szakember fogja megismertetni azokat a kincseket,
amelyeket õseink jól ismertek.

9. fejezet

Némethné Wéber Gabriella:
A MAGYAR TÉRRENDEZÉS
 

A Lélek kulcsa: a magyar térrendezés.
Ebben a fejezetben ízelítõt szeretnék adni a magyar térrendezés
lényegérõl elsõsorban gyakorlati tapasztalatokra alapozva.
Utazásra hívom az olvasókat otthonaink rejtett világába, mert
biztos, hogy a fejezet elolvasása után egészen más szemmel
fogja nézni azt, ami felett lehet, hogy eddig elsiklott a figyelme.
Lépjünk be együtt a magyar térrendezés kapuján!
A lélek a tér és az idõ világában
A lélek nagy utat tesz meg, amikor az EGYSÉG-bõl a TÉRIDÕ
világába tart. Az ember egész életét meghatározza az,
hogy melyik idõpillanatban és hová érkezik meg az anyag
világába. Az asztrozófia csodálatos tudománya fejti meg az
idõ minõségét, míg a térrendezés a tér energiáinak megértésében
segít.
A magyar ember számára tehát a magyar térrendezés rendszere
mutatja meg az utat, mert azokat a rezgéseket tartalmazza,
amire a Kárpát-medencében szüksége van az ideszületett
léleknek ahhoz, hogy feladatát teljesíteni tudja. A magyar
nép a szívcsakra országában él, így feladata a feltétel
nélküli szeretet felébresztése és mûködtetése. A Föld szíve a
Pilisben dobog, és ezt a tényt Isten odarajzolta nekünk a térképre,
mert a Pilis hegyeit a Duna szívalakban öleli körbe.
 

Egységben Istennel
Már az õskorban igénye volt az embernek arra, hogy hajlék
legyen a feje fölött, biztonságban érezze magát. Az otthon
célja többezer év után is közös. A védelem mellett az ember
eredendõ vágya az, hogy harmóniában, azaz SZER-ELEM-ben
éljen abban a környezetben, amit maga köré teremt.
A SZER-ELEM tehát az az állapot, amiben az ember téren és
idõn kívül kerül. Ilyenkor nem számít semmi, feloldódnak a
földi korlátok, és újra egységben érezzük magunkat Istennel.
Hétköznapi értelemben ez annyit jelent, hogy az ember szeret
otthon lenni, szereti önmagát, szeret élni.
„Egy lakás értelme nem a bútorok, hanem az érzés, amely
eltölti ott az embereket.” (Márai Sándor)
Teremtünk vagy rombolunk?
A teremtés csodája a természet, amely minden élõlény otthona
a Föld bolygón. Földanya megad mindent, amire a földi élethez
szükségünk van. A leszületett lélek szabad akarattal rendelkezõ
teremtõ lény, és alkotásának eredménye mindaz, ami
körülvesz bennünket. Az ember a lelkét teszi ki a világba,
azaz a belül játszódó folyamatok láthatóak a tárgyi környezetben
is.
Az építkezési szokások mindent elárulnak tehát arról, hogy
az ember hogyan hasznosítja teremtõ erejét. A városok betonrengetegei
nem hagyják lélegezni a Földanyát, mert elszigeteli
az élõtõl. A beton nem engedi, hogy a Föld teremtõ
ereje mûködni tudjon, tehát a városok megjelenésével egy
olyan folyamat kezdõdött el a Földön, amikor az ember eltávolodott
a Teremtõtõl, azaz nem képes együttmûködni vele.
Akkor tudunk újra közelkerülni az isteni teremtéshez, ha megéljük
otthonunkban azt a harmóniát, amit a Teremtõ alkotta
természetes környezetben érzünk.
Gondolatban vándoroljunk el egy csodálatos erdei tisztásra,
ahová a nap besüt, a madarak csiripelnek, a szellõ simogatja
arcunkat, a fák leveleinek suhogása megnyugtat! Lábunkkal
érezzük a földet, kezünket, arcunkat megmossuk a patak vizében,
majd iszunk belõle.
Tökéletes harmóniában érezzük magunkat, hiszen itt egyek
vagyunk a teremtéssel.
Majd gondolatban vigyük el magunkkal a házunkat, lakásunkat,
amiben élünk, és képzeljük erre a tisztásra! Látjuk
magunk elõtt, ahogy beleilleszkedik a tájba vagy éppen az
ellenkezõjét tapasztaljuk? Fõleg a felhõkarcolók, panelházak,
bérházak, palotaszerû hatalmas családi házak tûnnek természetidegennek.
Itt már érezhetjük, hogy a ház egy olyan
entitás, ami együtt él a tájjal és lakóival, ha harmonikusan
illeszkedik környezetébe.
Amikor az ember elkezdett házakat építeni, a falakkal a teremtéstõl
és egymástól határolta el magát. Fontos kérdés tehát,
hogy az ember együtt él–e a teremtéssel vagy rombolja
azt. Az élõ települések, a falvak fenntartják magukat, teremtõen
élnek együtt a természet ritmusával. Az emberek tisztelik,
mûvelik a földet, így a fizikai test valódi táplálékhoz tud jutni.
A lélek és a szellem tápláléka a népszokásokban, hagyományokban
él tovább, és mindennek a közösség az alapja, amelynek
tagjai tartják életben. A közös hit a közösség legnagyobb
összetartó ereje.
Mit is jelent a tudatosság a térrendezésben?
A tudatos ember életét FIGY-ELEMMEL éli. Észreveszi, és megpróbálja
megérteni a jeleket, amelyek a mindennapokban érik,
majd levonja a következtetést, és minden helyzetbõl tanul. A
környezetünk, otthonunk is hordozza az üzeneteket, amelyeknek
olvasására minden ember képes, ha kellõ rálátással,
éberséggel, tudatossággal vizsgálja azt. Miután megértettük
az üzeneteket, a következõ lépés, hogy irányítjuk az energiákat,
azaz alakítjuk, tereljük a TÉR-ELEMET. Tudatosan választjuk,
és rendezzük be otthonunkat.
Az emberi élet LÉT-ELEM-ei között az idõt szimbolizálja a
TÜR-ELEM, a teret a TÉR-ELEM. Az EGYSÉG-bõl kilépõ embernél
elõforduló érzés, állapot a FÉL-ELEM, amely kiviszi az
embert a KÉTSÉGBE. Kellõ éberséggel, FIGY-ELEMMEL és ÉRZELEMMEL
az ember képes FEGY-ELEMMEL élni, és tudja uralni
önmagát, környezetét és ezáltal életét. Ilyenkor a hozzá forduló
emberhez Isten ajándéka a KEGY-ELEM.
 

Az embernek érdemes szembenéznie önmagával és megvizsgálnia
viszonyulását a LÉT-ELEMEKHEZ. Viselkedését jellemzie
a türelem, a figyelem, a fegyelem, mer–e megérzéseire hagyatkozni
(érzelem), tereli–e tudatosan környezetének energiáit
(térelem), odafigyel–e a testi-lelki táplálékra (ÉL-ELEM)?
Ha mindezek megvannak, akkor nem szokott félni, mert benne
van az egységben, és a mindent magába sûrítõ SZER-ELEMMEL
éli életét.
A fentiek alapján látható, hogy a magyar térrendezés a holisztikus
szemléleten alapul, ami azt jelenti, hogy az egész
elsõdlegességét hangsúlyozza a részletekkel szemben. Tehát
nem választhatjuk külön az emberi élet különbözõ síkjait. A
tér harmóniája akkor valósul meg igazán, ha életmódunkat
és gondolkodásmódunkat is meghatározza a tudatos szemlélet.
Régen az ember életében együtt valósult meg a harmónia a
test, a lélek és a szellem síkjain. Ez azt jelenti, hogy életmódjában
megélte az egységet, fizikai munkával karbantartotta
testét, az ünnepek valódi átélése adta számára a lelki és
szellemi feltöltõdést. Gondolkodásmódját a hit jellemezte.

Mitõl élõ rendszer a magyar térrendezés?
A magyar térrendezés egy élõ rendszer, ami azt jelenti, hogy
a házhoz kötõdõ hagyományok apáról fiúra szálltak, így a
család generációi megtanították egymásnak, azaz átörökítették
a tudást a jövõ nemzedékének. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Egy rendszer akkor mûködõképes és élõ, ha kiállja az
idõ próbáját. Az idõsebb emberek csak a kipróbált, bevált tapasztalatokat
adták tovább a fiatal nemzedéknek. Igazán egy
tudás akkor valódi, ha a gyakorlatban is mûködik és alkalmazható.
Tehát a magyar térrendezés nem csak elméleti szinten
valósul meg, hanem a gyakorlatban mûködik igazán. Fontos
kiemelni, hogy nemcsak a mesterek és a kiváltságosok
tudása volt, hanem a nép minden egyes tagja ismerte. Vidéken
sok helyen ismerik és követik még ma is. Tanítják a következõ
nemzedéket, és az embereknek gondjuk van arra, hogy átadják
tapasztalataikkal kibõvített tudásukat.
A térrendezés az emberi élet része
A térrendezés minden ember életében jelen van tudatosan vagy
anélkül. Amikor az ember építkezik vagy lakást választ, majd
berendezi otthonát, benne van ebben a folyamatban. Otthonunkkal
kapcsolatos szokásaink elárulják a térhez való viszonyunkat.
A térrendezés tehát azért van kiemelt helyen az önmagát
keresõ, gyógyulni vágyó ember életében sok más terápiával,
módszerrel ellentétben, mert a környezet rendezése
minden esetben életünk része. A tér energiája minden esetben
hat ránk, tehát olyan tényezõrõl van szó, aminek hatása alól
itt a Földön az anyag világában senki sem mentes.
Tudjuk–e használni a magyar térrendezés elveit ma is pl.: városi
környezetben?
Mindenkiben felmerülhet a kérdés, hogy mit tehetünk, ha nem
vidéken élünk, illetve nem a magyar elvek szerint épült a házunk?
Az biztos, hogy azok vannak a legszerencsésebb helyzetben,
akik még lakásválasztás vagy házépítés elõtt állnak.
Abban is biztosak lehetünk, az sem véletlen, hogy mikor ismerjük
meg ezeket az elveket.
A lakások és házak fõ adottságai csak részben határozzák
meg a lakás energetikáját, tehát a lakás tájolása, alaprajzi
elrendezése mellett fontos az is, hogy mit teszünk bele. Az
már rajtunk múlik, hogy hogyan rendezzük be, milyen bútorokkal,
színekkel, anyagokkal tesszük otthonossá. Energetikai
szempontból arról szól ez, hogy a lakás alaprajza, elrendezése
adják meg életünkben a keretet, azaz megmutatják, hogy milyen
lehetõségeink vannak. Amit beleteszünk, az pedig megmutatja,
hogy mit hozunk ki belõle, azaz önmagunkból.
Érdekes kérdés az, hogy mennyire határozza meg az ember
életét, sorsának alakulását a környezet, amelyben él? Ezt a
kérdést fordítva is feltehetjük: Mennyire határozza meg az
ember azt a környezetet, amelyben él? Tehát, ha tudatosan
alakítom környezetemet, akkor szabad akaratommal élek, és
életemet meghatározott kereteken belül tudom irányítani.
Sûrûn felmerül az emberekben a kérdés, hogy jók–e a magyar
térrendezés elvei szerint saját otthonuk adottságai. A
magyar térrendezés szerint nincs jó és rossz, mert minden
attól függ, hogy a bentlakó, hogyan éli meg lehetõségeit, és
mit használ ki az adottságokból. A felismerés után tisztázódik
az emberben a feladat, ami leolvasható otthonának energetikájából.
A magyar térrendezés szerint nincsenek szigorúan betartandó
szabályok, inkább irányadó elvek, amit mindenki a maga
környezetére formálva tud alkalmazni. Mindent alacsony
energiaszinten is meg lehet élni, de a feladatok magas szintû
megélésre is van lehetõség.

Mit és hogyan mutat meg rólam az otthonom?
A ház, lakás és az ember egy energetikai rendszer. Minden,
ami a lelkemben van, meglátható a tárgyi környezetben. Leolvasható
az, hogy melyek személyiségünk mozgatórugói,
milyen az anyagi viszonyulásunk, érzelmi életünk, gondolkodásmódunk.
Minden benne van az életünkrõl, a múltunk,
jelenünk és a jövõnk is. Amikor az ember a környezet jeleit
értelmezi, akkor sok esetben jönnek a racionális magyarázatok,
amivel megpróbálja a bentlakó megindokolni az egyes
jeleket.
Semmi sem kerül véletlenül egy otthonba (pl: egy tárgy,
egy szín, egy forma) illetve nem véletlenül választunk egy
lakást, házat egy adott helyen. Az ember csak olyan környezetben
tud élni, ami azonos lelki beállítottságával.
Korábban már érintettük, hogy az embernek abban az adott
földrajzi környezetben kell felismernie, hogy mi a dolga a világban,
az életében, ahová született, illetve, ahol él.
Tehát az sem véletlen, hogy melyik országban, annak melyik
részén, milyen településén, városban vagy vidéken élünk vagy
éppen elköltöztünk a szülõföldünkrõl. Ebben az esetben belekerülünk
egy másik ország energetikai rendszerébe, és aszerint
éljük életünket. A gyökerek táplálása ilyen esetben különösen
fontos, mert biztonságunkat ez adja. Minden ember
alapprogramként annak az országnak a feladatát kapja, ahová
született. Az emberre viszont nagyon erõsen hat az a környezet,
ország rezgésszintje, amelyikben él.
Élõ házak — mitõl él egy ház?
Attól, hogy nemcsak átmeneti vendég, hanem állandó lakója
a szeretet. A szeretettõl lesz valódi otthon a lakásból, házból.
Gondoljuk csak végig, hogy a paraszti társadalomban, ahol
tíz ember is lakott egy kicsi parasztházban, mi tartotta össze
a családokat. Hogyan tudtak az emberek ilyen körülmények
között békében élni? Nem próbálok idilli képet lefesteni errõl
a világról, mert az biztos, hogy akkor is voltak viták, nehézségek
a családtagok között, de szeretettel és hittel mindenen
felül tudtak emelkedni.
A tûz az egyik alapelem, ami az emberi élethez nélkülözhetetlen.
Lángja nemcsak meleget ad, hanem ennél sokkal mélyebb
üzenetet hordoz. A jurták közepén égõ tûz a körben
azt a pontot szimbolizálja, ahol Isten belép a világba. Ez az
egyik alapszimbólum, a körkereszt lényege, ahol a kör a fényóhajtást,
a teljességet, tökéletességet, azaz Istent jelképezi.
Az a mindenkiben meglévõ ösztön, hogy az ember körülülje
a tüzet ebbõl a hitbõl ered. Biztosan átélt már mindenki egy
tábortüzet, ahol érezhette ezt a csodát. A tudatos térrendezésben
a legizgalmasabb kérdés mindig az, hogy egy adott
szokás hogyan ültethetõ be a mai korban a hétköznapok
világába. Természetesen elég sok akadályba ütközhet, illetve
a legtöbb lakásban, házban megvalósíthatatlan lenne pl.: egy
kemencét utólag beépíteni. Amit viszont mindenki megtehet
attól függetlenül, hogy milyen lakásban, házban él, hogy egy
gyertyát meggyújt az asztal közepén, és családjával körülüli
azt. A legszerencsésebb helyzetben azok vannak, akik házépítés
elõtt állnak, és már a tervezésnél figyelembe tudják venni
a magyar térrendezés elveit.
A parasztházakban központi helyen lévõ épített kályha, kemence
szimbolizálja a ház lelkét. A konyha a családi élet központja,
ahol az ember nemcsak a fizikai test számára kap
táplálékot, hanem a lelki feltöltõdéshez is. Az étel a szeretet
anyagba öntött formája, ezért csak azok a házak, lakások
tudnak igazán mûködni, amelyekben él a konyha. A konyha
tehát a nõi energiák megnyilvánulásának helye, ahol a fõzéssel,
táplálással a szívszeretet nyilvánul meg.

Lépjünk be együtt a magyar térrendezés kapuján!
A kapunak az utóbbi évszázadokban egyre nagyobb a jelentõsége.
Az ember biztonság iránti igényét, a tulajdon védelmét
szolgálja. Minden gondolat, ami az emberekben megjelenik,
kivetül a tárgyi környezetre is. Így tehát az, hogy az anyagi
szemlélet erõsödésével az emberek egymás iránti bizalmát felváltotta
a gyanakvó hozzáállás, meglátszik a kapukon is. Manapság
hatalmas zárt kõkerítésekkel, rácsos ajtókkal veszik
magukat körül az emberek, s ezzel elzárkóznak egymástól.
A kapu a régi világban a porta dísze volt. Nemcsak a telek
elhatárolása volt a célja, hanem világnézetet is tükrözött. A
legfõbb díszítések, amelyek megjelentek a kapukon, a Nap és
Hold motívumok és a csillagok jellemzõ szimbólumok.
Eleink azt tartották, hogy minden, ami a teremtéssel kapcsolatos
rontáselhárító jel, így pl.: a tulipán is, az fontos díszítõeleme
a magyar kapunak. Búzakalászokat is faragtak a kapukra,
éppen annyit, ahány eladó leány volt a házban. Az
indasorok a végtelenséget jelképezik, és a befejezõ minta azt
sugallja, hogy semmi sem tart örökké.
A szív is gyakori motívum. A kaputükör különösen kidolgozott
rész a bejárat felett, ahová sok esetben keresztet is faragnak
vagy festenek. A székelykapuk gyalogos bejáratának
alakja is õseink széleskörû ismereteit mutatja, mivel az utcaajtó
boltíves alakban éppen illeszkedik az emberi energiamezõ
tojásdad alakjához.
A kapu üzenete régen az volt, hogy gyere be rajta, szívesen
fogadlak, ma pedig ennek éppen az ellenkezõjét sugallja. A
székelykapukra faragott felíratok üdvözölték a látogatót, aki
biztos lehetett benne, hogy kellemes fogadtatásban részesül
majd a házban is.
 

„Áldás a bejövõknek, béke a kimenõknek.
Jószívû barát bejöhetsz.
Isten hozott, ha mész, Isten legyen veled!
Azért van az ember a világon, hogy valahol otthon legyen“.
 

Az elõkert virágoskertje csodálatos energiákat sugárzott, az
ember örömmel lépett be a házba egy rendezett udvaron keresztül.
A pitvar szerepét manapság átveszik a teraszok, amelyek
tavasztól õszig hangsúlyos részei lehetnek a háznak,
amennyiben a mindennapokban használják. Ez a tér nemcsak
az idõjárás viszontagságaitól védi meg az embert, hanem átmenetet
képez a kinti és benti világ között, ráhangolja az ember
lelkét a váltásra.
 

A családi élet színtere a konyha
A magyar ház bejárata ideális esetben a keleti vagy déli égtáj
felül nyílik. Az ajtón át legtöbbször a konyhába lépünk, ami
a ház központi helye. A magyar térrendezés szerint a konyha
központi szerepe arra utal, hogy a nõi energiáknak van kiemelt
szerepe az otthonokban. A férfi szerepe a külvilágban helytállni,
amíg a nõnek az otthonban kell megteremtenie az összhangot,
így egészíti ki egymást a férfi és a nõ.
A középpont ereje mindig a legerõsebb, hiszen minden innen
indul. Akkor tudja egy nõ valóban megélni nõiségét, ha a
fõzéssel kifejezi szeretetét, és élteti konyháját. Amikor belépünk
egy parasztház konyhájába, ahol pattog a kemence tüze,
és a háziasszony frissen sütött kenyérrel kínál, akkor az embernek
nemcsak az ízlelõbimbói indulnak be, hanem a szíve
is megnyílik, hiszen érzi a szeretetet.
A magyar konyhákból általában nem hiányzik a házi áldás,
aminek szövege azt a világnézetet fejezi ki, amelyben a szeretet
és a hit a legfontosabb erõk. A konyha berendezése egyszerû,
természetes, és annak ellenére, hogy általában nincsenek
a régi konyhákban hatalmas szekrények, mégsem
túlzsúfolt. A használati tárgyak fali polcokon vannak vagy
egyszerûen csak szabadon lógnak a falon. Külön dísztárgyak
nincsenek, hiszen a használati tárgyakat díszítették (pl.: faragott
sótartó, festett tányérok, kancsók stb.). Az asztal hímzett
abrosszal van leterítve, mert õseink az asztalt oltárként
tisztelték. Egy ilyen konyhából az ember nehezen távozik,
mert azt érzi, hogy jó ott lenni. Ebben rejlik egy valódi, élõ
konyha varázsa.
A mai lakásokban a legkisebb helyiség sok esetben a konyha,
ami tükrözi azt a társadalmi változást, ami lejátszódott a nõk
munkába állásával. Ennek hatására az otthonok elvesztették
azt az összetartó erõt, amit semmi sem pótolhat.
Érezzük, hogy egy élettelen konyha, amiben maximum a
mikrohullámú sütõben melegítenek ételeket, nem ugyanaz,
mint egy valódi konyha.
A gyermekek, elsõsorban városban, ma nem az édesanyjukhoz,
nagyszüleikhez mennek haza az iskolából, hanem az
üres lakásba, ahol a tv-nézés vagy a számítógépezés tölti ki
az ûrt számukra.
Manapság a konyha sok esetben egybeépül a nappalival,
ami a régi szokások felé mutat, ahol egy térben együtt éltek
az emberek, nem választották el egymástól falakkal magukat.
A nappali, a hálószoba és a fürdõszoba térrendezésénél az
általános elveket (pl.: mértékletesség, természetesség, célszerûség
stb.) érdemes figyelembe venni, mivel a hagyományos
magyar házakban külön nem voltak ilyen helyiségek.
 

folyt. köv.

Felhasznált források:

Molnár V. József: A magyar ház szentsége

Polcz Aleine: Rend és rendetlenség

Színia: A magyar ház mágikus titkai
 

Előző részek: *Lélek-patika*