Caesar kép

Réka belenéz a tükörbe és nem tetszik neki, amit lát benne.

Az ezüstkeretbe foglalt tükör legalább nyolcvan éves. A nagyanyjától kapja még tízéves korában.

-          Kislányom, egy ifjú hölgy legyen mindig rendezett.

Nem egy praktikus darab, mert a táskában nem fér el, a kerete már szinte hamuszürke, a tükre azonban kiváló. Minden apró részletet megmutat, még azt is, amit pedig nem szívesen látna.

Sokáig nem törődik az ajándékkal, beteszi a fiókja mélyére és csak véletlenül bukkan rá, éppen akkor, amikor megjelennek az első pattanások az arcán. Azután egyre több pattanást mutat a tükör.  Hiába megy el anya kozmetikusához, a pattanások csak nem múlnak el.

Apa barátnője, az undok Niki, addig rágja a fülét, amíg az apja elviszi a bőrgyógyászhoz. A doki jóképű fiatal doki, azonnal felajánlja, hogy tegeződjenek és kikérdezgeti az életmódjáról, még a menstruációja is érdekli. Réka csak vonogatja a vállát, mire a doki kiküldi az apját, hogy várjon csak kinn, mindjárt végeznek.

Apja az órájára pillant, mintegy jelezve, hogy siessenek, mert neki fontos dolga van. Sőt, lekési a legközelebbi tárgyalást a szállítóval.

Hiába, apa sokat keres, sokat dolgozik, mindig rohan.

Az orvosnak szép kék szeme van. Leül vele szemben, arra a kis gurulós kerek székre, s miközben ráirányítja az arcára reflektort, kérdezgeti.

-          Szóval, Réka, kettesben maradtunk. Mesélj nekem arról, milyen ételeket eszel.

-          Hol?

-          Mi az, hogy hol? Mindenütt. Otthon, az iskolában…

Kicsit közelebb hajol hozzá, az álla alá nyúl és gyengéden jobbra fordítja a fejét. Megcsapja a férfi kölnijének illata. Olyan férfias. Elpirul. Gyorsabban dobog a szíve. A hangja is kellemes, mély. Nem érzi gyereknek magát, inkább ifjú hölgynek, ahogyan a nagyi mondja.  Kezének érintése is finom. Vele bezzeg lehet beszélgetni, őt igazán érdekli, mi van vele. Bezzeg az apja, állandóan rohan. Amit Péter kérdez, arra meg nem akar válaszolni. Neki nem.

-          Apánál sok zöldséget eszünk, párolt húsokkal, mert Niki állandóan fogyókúrázik. Nem lakok jól, ezért lefekvés előtt még elnassolok egy csipszet.

-          Egy egész zacskóval?

-          Néha kettővel is. Iszok hozzá kólát is.

-          Niki a testvéred?

-          Nem, dehogyis! Apa barátnője. Tudod, egy hetet velük vagyunk, egy hetet meg anyáékkal.

-          Értem. Mondtad már Nikinek, hogy nem laksz jól?

-          Dehogy mondtam! Szerinte túlsúlyos vagyok, fogynom kellene. Az öcsémnek is. Csak a húgomnak nem, mert ő olyan vékony, mint a giliszta.

Nevet a doki. Vakítóan fehérek a fogai. Megkérdezhetné, milyen fogkrémet használ. De ez nem a reklám helye.

-          Édesanyádnál miket esztek?

-          Anya csak hétvégén főz. Tudod, ő is dolgozik, meg Péter is. Sok felvágottat eszünk, vajas kenyérrel, meg gyümölcsöt, palacsintát. Azt mindenki szereti. Szombatonként elmegyünk a nagyihoz, aki felpakol kajával, pörkölttel, rántott hússal, sült oldalassal. Azt szereti Péter. Anya csak leveseket főz.

-          Péter az anyukád férje?

-          Á, csak az élettársa.

-          Nem kedveled, ugye?

-          Hát… Nem igazán.

-          Miért nem? Bánt talán?

-          Nem, csak.

-          Mi csak?

-          Állandóan noszogat. Menjek sportolni, tanuljak, tegyek le egy nyelvvizsgát, korrepetáljam a húgomat, kikérdezi a leckémet és segít, ha nem tudok valamit.

-          Ez nem baj.

-          Nem… de nem az apám.

-          Apukád foglalkozik veletek?

-          Elvisz mindenhová, ahová kell. De a tanulásban a nagyapa segít. Átvisz hozzájuk, ha megakadok a leckében. Az öcsémet is.

-          A barátnője sem tud segíteni?

-          Á, ő nem ér rá. Műkörmöshöz jár, meg szoliba, meg a szervizbe. Állandóan összetöri a kocsiját. Pedig apa addig nem vesz neki másikat, amíg egy évig nem lesz balesete. Nekem hamarabb lesz új kocsim!

-          Milyen tanuló vagy?

-          Négy egész hét. Az öcsém meg kitűnő. Pedig alig tanul.

-          Neked sokat kell tanulni?

-          Nem igazán. Csak ülök a könyv mellett és arra gondolok, milyen jó lenne, ha anya és apa együtt lennének velünk. Mármint egyszerre. Bezzeg az öcsém és a húgom jól kijön Nikivel és Péterrel is. Szerintük nagyon klassz, hogy kettő helyett négy szülőnk van. És hét közben a mekdönciben ehetünk.

-          Kijössz a nagyszüleiddel?

-          Nagyon szeretem őket. Anya anyukája, nagyi, finomat sütiket süt. Mindig nyugodt és mosolyog. Papával meg nagyokat sétálunk a kutyákkal együtt. És beszélgetünk. Sokat és mindenféléről. Hozzájuk bármikor mehetünk. Apa szülei nagyon elfoglaltak. Erzsike mama orvos, állandóan a kórházban van. Géza papa meg az egyetemen tanít. Ők segítenek a tanulásban, ha éppen ráérnek. Géza papa azt mondja, vesz nekünk lakást, ha nagyok leszünk. Ha náluk vagyunk, állandóan étteremben eszünk. És bármit kérhetünk.

-          Vannak barátaid?

-          Persze. De csak a suliban találkozunk. Nem engednek sehová, kocsival jönnek értünk, hol apa, hol meg anya. Mindig azonos időben. Külön szobánk van, tévével, magnóval, számítógéppel. Niki és Péter szerint otthon is szórakozhatunk, nem kell oda több gyerek.

-          Jól van, kislány, felírok az arcodra gyógyszert és egy hónap múlva találkozunk. Az egyik egy rázókeverék lesz, esténként kend be vele az arcod és hagyd rajta reggelig. Menj csak, és kérlek, küldd be az apádat.

Apja már percenként nézi az óráját. Réka kezébe nyom egy tízezrest, hogy váltsa ki a recepteket a földszinti patikában, amíg ő az orvossal beszél.

Olcsó a gyógyszer. Rengeteg pénze marad. Az apja úgysem kéri vissza. Soká jön, pedig már nagyon éhes. Az iskolában ilyenkor van a nagyszünet, csokit eszik és kólát iszik.

A rendelőintézet büféjében lehet kapni szendvicset is. Rántott húsost. Azt kér, dupla kólával.

Mire végez, előkerül az apja, sötét napszemüvegben.

Hű, akkor pedig mérges.

-          Gyere, Réka, hazaviszlek, összecsomagolsz néhány holmit és kiviszlek nagyanyádékhoz néhány napra.

-          Anya is tudja, hogy megyek?

-          Már megbeszéltem vele.

A csomagolásra nem kerül sor, mert Niki összekészített pakkal várja őket.

Réka morcos. Most lesz, holnapután, az iskolai szavalóverseny. Annyira várja, és ha nem mehet el, nagyot csalódik.

Miért erre megy apa? Hát nem Erzsi mamához mennek?

A rádióban halkan szól a zene. Azt jelenti, apa nem akar beszélgetni. Réka sem. Majd nagyival megbeszéli a dolgokat. Papa biztosan elviszi a szavalóversenyre. Velük meg lehet beszélni. Nem vaskalaposak.

Majd este felhívja Erzsi mamát, hogy írja ki egy egész hétre.

Nagyi úgy beszél apával, mintha anyáék el sem váltak volna. Megkínálja frissen sütött fánkkal. Szalagos a fánk, rajta saját eltevésű baracklekvár illatozik, enyhén megszórva porcukorral. Papa a padlásról lehoz egy szál füstölt kolbászt, vidd csak el, fiam, Pesten ilyet nem kapsz.

A kertkapuból integetnek apja után.

-          Eredj, gyerekem, a szobádban helyezkedj el. Fél óra múlva kész lesz az ebéd.

Rékának az első dolga, hogy elővegye a tükröt és megnézze magát benne. Nem tetszik neki, amit lát. Tizennégy éves kamaszlány, ezernyi vöröslő pattanással.

Jobb lesz, ha elhelyezkedik, itt, az anyja régi, gyerekkori szobájában.

Gyorsan végez, és lemegy a konyhába, nagyinak segíteni.

-          Réka, kislányom, azt hiszem, most nekem kell a kezembe vennem a dolgokat. Tudod, anyukádnak is ilyen volt az arca és zsíros a haja. Két hónapig csak főzött szappannal engedtem mosakodni, azzal mostuk a haját és elmúlt. Közben, persze diétáztattam és minden nap el kellett mennie papával meg a kutyákkal az erdőbe sétálni a jó levegőn. Legalább egy órát. Megbeszélem anyukáddal, hogy itt maradhass az év végéig. Majd a busszal bejársz az iskolába. Júniusra rád sem lehet ismerni. És most, gyerekem, nincs több fánk. Sóba-vízbe főtt krumplit kapsz, főtt hússal, meg párolt almával. Eredj, teríts meg az asztalt.

Réka siet teríteni, hogy nagyanyja ne lássa szeme sarkában az örömkönnyeket.

Hiába, nagyinak mindenre vagy gyógyírja. Jobb, mint a kék szemű doktor gyógyszere.

Már sejti, hogy neki is olyan selymes, szép bőre és csillogó haja lesz, mint az anyjának van.