Boris Vanessza alkotása

Guszti robban közéjük:

-Szervusz, Récsey Gusztáv vagyok, a Vendel mostohaapja, ha jól emlékszem, már találkoztunk – nyújta a kezét Dénesnek, aki kicsit hezitál, elfogadja-e, avagy sem.

-Szervusz, Nagy Dénes.


Láthatóan Dénes hezitál a kézfogásnál.


-Szóval te vagy az, aki megvette előlem a kollégium épületét.

-Én vagyok.

-Nem baj, családban marad – nevet Guszti, felszabadultan – még beszélünk róla, hosszú még a nap.

-Tévedsz. Nekem erről nincs semmi mondanivalóm számodra.

-Meglátjuk.

Az öreget nem lehet átejteni, érzi a két férfi közötti feszültséget.

-Apa…..apa…..úgy vártalak – rohan Déneshez Daniella, sarkában Danival.


Felkapja karjára a két gyereket és a sátorhoz ballag velük, miközben azok két oldalról puszilgatják az arcát.

Ezek a csiripiszlik mindig jókor érkeznek, állapítja meg magában az öreg, de sokkal fontosabb lenne megtudni, mi okoz feszültséget a két férfi között. Ismeri a fiát, tőle ugyan meg nem tudná, de kéznél van Guszti, akiből úgyis kiszedi az igazságot.

-Mondja csak fiam, hogyan van az, hogy tudomásom szerint csak most találkozott Dénessel, és máris utálják egymást?

A két férfi farkasszemet néz. Az egyenes kérdésre egyenes választ kell adnia, mert tudja, hogy az öreg savókék szemeivel a veséjébe lát.

-Papóka, ez egy kellemetlen üzleti ügy, egyáltalán nem érdekes. Mindketten ugyanazt az ingatlant akartuk megvenni és Dénesnek kedvezett a szerencse. Nincs harag a részemről, a fiáé is hamarosan elmúlik.

-Rendben. Jöjjön, már csak mi hiányzunk, de ahogy látom, nem nagyon keresnek bennünket.

Dénes gyereknek is makacs volt, nem sírt, ha elesett, akkor sem, ha megbántódott, csak ökölbe szorított kézzel járt-kelt a világban amíg lecsillapodott. Magába zárta fájdalmát, nem osztozkodott abban sem, de az örömében sem senkivel. Nehéz sors, sajnálta érte.

-Aztán, hogyan lesz fiam, az a leánykérés?

-Hát, Papóka, azt még én sem tudom igazán, de visszakísérem a sátorhoz és megpróbálok Árpival zöldágra vergődni.

-Meddig itassam a társaságot?

-Attól függ, kire gondol? A professzort, Szabó doktort és Szaniszlayt már semmivel, a fiatalok és a nők pedig meghagyják nekünk a pálinkát.

-No azért, mert nem sajnálom, de holnapra is gondolni kell.

Az ültetési rend az elképzeléseknek megfelelően alakul. Az ifjú pár mellett, Vámos Árpi ül a kedvesével, itt kap helyet Cilike és Robi, s természetesen Szamuráj is Szilviával. Átellenben középre Verát és Gusztit ültetik, mellettük a Smidt házaspár és Szabó doktor. Baljukon középen Kinga és Dénes ül, Dalma, Ignác, Dini, Daniella, valamint a Szaniszlay páros társaságában. A jobb oldalon a házigazdák ülnek középen, Nenőke, a Sárosi házaspár és Pali társaságában.

Papóka körülnéz, int Gusztinak, aki felpattan, odamegy a gyerekekhez, súg valamit a fülükbe, mire azok felpattannak és Vámos Árpihoz rohannak, hogy magukkal hívják Guszta bácsi után.

Guszti a maga száz kilójával fürgén mozog, a kamrába rohan, hogy mire a többiek odaérnek, kikészítse a négy virágcsokrot, Dorinának, Kingának, Mamókának és Verának.

-Daniella, kicsim, ezt a szép rózsacsokrot add oda légy szíves Vendelnek. De feltűnés nélkül! Rendben?

A kislány megbízatása teljes tudatában megy teljesíteni a küldetését. Ahogyan elmegy a nagyszülők mögött, háta mögé rejtve a virágot, alig hangosan odaszól:

-Vendiiiii, hoztam neked valamit, gyere érte!

Az egész asztaltársaság odafigyel a kislányra és egyszerre robban ki belőlük a nevetés.

A második csokrot Dani kapja:

-Ezt a Mamókának kell átadnod, majd szólok, hogy mikor. Eredj Daniella után.

Megvárja, amíg a kisfiú hallótávolságon kívülre kerül, szembefordul Vámossal:

-Úgy illik, hogy te kérd meg Dorina kezét a szülőktől, ezért a tiéd a nászasszonyod csokra, parancsolj.

-Kié lesz a negyedik?

-Titok, de megtudod, időben – fordul vissza Guszti a virágért, s közben látja, amint Pali és Szabó doktor már a pezsgőket bontják.

-Ki vagy te, hogy itt parancsolgatsz? – emeli fel a hangját Vámos – s milyen jogon? Eljöttem, mert meghívott a fiam, és Katinka nagyon akart jönni, de nem akarok szerepelni.

-Ez esetben elnézésed kérem, hagyd csak itt a csokrot, menj, és érezd jól magad.

Az asztalnál ülők még mindig Daniella csendes belépőjén derülve, halkan és várakozás teljesen beszélgetnek, egyedül Papóka fülel a távolabbi zajokra. Dorináék asztalánál vidáman csevegnek a fiatalok, éppen Szamurájt ugratják, mint a következő házasulandót. Mamókáék asztalánál Nenőke éppen a saját egykori eljegyzésének részleteiről mesél, amely iránt egyedül csak a professzor mutat érdeklődést. Veráéknál a pergő nyelvű Gerda a társaság központja, a sajátos német-magyar keverék nyelvével. Déneséknél Kinga Szaniszlayval sugdos, Dalma a gyerekekkel bajlódik, s Ignác megpróbál szóba elegyedni az apósával, kevés sikerrel, hiszen a fia bal keze most is ökölbe szorul.

Elkapja Vámos emelt hangjának foszlányát, és odasiet a távolabb vitázó férfiakhoz.

- Gond van, Guszti fiam?

-Nincs semmi Papóka, csak Árpi barátom nem szereti a nyilvános szereplést.

-Barátod a….

Az öreg megfogja Vámos karját, aki azonnal elhallgat.

-Menjen csak ünnepelni, kérem, majd én elrendezem.

Kellemetlen helyzetbe kerül, ha itt kakaskodnak az egymást nem ismerő emberek. Már akkor tudta, hogy nem jó ötlet itt tartani az eljegyzést, amikor a menye közölte velük az elképzeléseit. Nem akart teljesen elzárkózni, de megpróbálta más utakra terelni Kingát, ám a fia nem segített ebben, ezért kényszerült beadni a derekát. Meg anyjukom is rágta a fülét, hogy együtt lesz a család, meg utazniuk sem kell, helybe jönnek…

-No, add azt a csokrot, amit szorongatsz, te leszel a botcsinálta vőfély – fordítja tegezésre az öreg a szót , amely nála az abszolút bizalom jele.

Papóka a helyére ül, ölében a virággal, Guszti az ifjú pár asztalához siet, s amint megáll a fiatalok mögött, abbamarad a beszélgetés.

-Tisztelt egybegyűltek, hölgyeim és uraim! Ezen a szép verőfényes napon mindannyian meghívást kaptunk Dorinától és Vendeltől azzal a nem titkolt szándékkal, hogy tanújuk legyünk egy életre szóló bejelentésüknek, amelynek mibenlétét csak sejteni és remélni tudjuk, s amelyen mi szinte valamennyien már korábban sikeresen átestünk, akik pedig eddig még nem próbálták szerelmük és együvé tartozásuk megkoronázását jelentő házasság kötelékét, alig várják, hogy sor kerüljön rájuk is. Mindenekelőtt köszönjük meg a nagyszülőknek, hogy lehetővé tették a fiatalok számára a mai ünnepséget és a legfiatalabb családtag köszönetünk jeléül átadja Mamókának a hála virágait.

Dani rohan a csokorral az ő szeretett Mamókájához, az sem zavarja, hogy minden szempár rászegeződik.

-Szeretlek, Mamóka, tessék a virágod!

Átadja a csokrot és átöleli a dédnagyanyját, mintha soha többé nem akarná elengedni és a fülébe súgja:

-Tudod, a Guszta bácsi hozta.

Kicsit hangosra sikeredik a súgás, a társaság nevetve megtapsolja a fiatalembert.

-Hölgyeim és uraim, figyelmet kérek. Két hónappal ezelőtt az a megtiszteltetés ért, hogy Vámos Vendel rám bízott egy titkot, nevezetesen, halálosan beleszeretett az itt jelenlévő Nagy Dorina kisasszonyba, akit feleségül akar venni. A kisasszony már négyszemközt bevallotta a fiatalembernek, hogy nem lenne ellenére a házasság, de ahhoz szükség lenne a szülei beleegyezésére. Kedves Kinga asszony! Nem vagyok a szavak embere, ezért mondja el helyettem ez a szép csokor azt, hogy legyen kegyes Vendelhez.

-Kedves Kinga asszony és Dénes, szeretném megkérni Dorina lányuk kezét Vendel fiamnak. Legyenek kegyesek a fiatal szerelmesek iránt, és kérem adják kezét annak, aki kéreti, az én Vámos Vendel fiamnak.


A társaság tagjai pisszenés nélkül hallgatják a szokatlan formára sikerült leánykérést, egyedül Papóka nem a beszélőre figyel, hanem a hallgatóságot veszi szemügyre. Az ifjú pár szorosan egymás mellett állva, fogja egymás kezét, s mint végső ítéletet várják a döntést. Vendel mellett áll az apja, sápadtan, mintha kicsit remegne a szája széle, s most még öregebbnek néz ki Katinka mellett.

Dénes arcán is zavar és meghatottság egyaránt látszik, ellenben Kinga semmilyen érzelmet nem mutat, mintha nem is a saját lányáról lenne szó. Mereven maga elé néz és csak az bizonyítja nem egy viaszbábu, hogy morzsolgatja a csokrát összekötő széles szalagot.

Vera és társasága felszabadultan és vidáman figyeli a botcsinálta vőfély bukdácsolását, láthatóan nagyon drukkolnak neki.

Mamóka és Nenő gyanúsan gyakran emeli szeméhez a zsebkendőt.

Amint Guszti elhallgat, valakinek válaszolni kellene a kérésre. Végül Dénes szól, érdes hangon:

-Kedves Dorina és Vendel, édes gyerekeim! A házasság a szerelem, a szeretet, az összetartozás jelképe, a szürke hétköznapokon és a kevés ünnepnapon egyaránt, ha süt a nap vagy ha fúj a szél és beborul, ti mindig szeressétek egymást és fogjátok a másik kezét, mert ketten együtt erősek lesztek és bátrak ahhoz, hogy elviseljétek a sorsfordulókat, jókat, rosszakat egyaránt. Döntöttetek, hogy együtt élitek le az életeteket, mi szülők, ebben csak segíteni tudunk benneteket. Vendel fiam, ezután életed végéig úgy fogd Dorina kezét, azzal a szerelemmel és figyelemmel, ahogyan most fogod, te pedig Dorina, jó felesége lény ennek a legénynek. Csókoljátok meg egymást, immár menyasszonyként és vőlegényként.

-Köszönöm, hogy rám bíztátok Dorinát, igérem, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy boldoggá tegyem és megajándékozzunk benneteket számos unokával. Drágám, fogadd el tőlem ezt a gyűrűt, mint szerelmem egyik jelét és kérlek, hamarosan légy a feleségem.

- Elfogadom Vendel a gyűrűt…..

A többit már nem hallja Papóka, mert a társaságban lévők egyszerre kezdenek el beszélni, tapsolni, gratulálni, a gyűrűváltásra ebben a hangzavarban kerül sor. A menyasszony és a vőlegény első hivatalos csókja kissé hosszúra sikerül, az asztaluknál ülők már füttyögtek, pisszegtek, de csak a balhé kedvéért.

Dorina a csóktól kipirulva átsiet Vendel édesanyjához:

íSzeretném megköszönni, hogy Vendelt felnevelte…nekem – és átnyújtotta azt a csokrot, amit a vőlegényétől kapott, majd visszaszalad Vendelhez, aki hálás csókot ad a homlokára.

Palika ügyesen és gyorsan kitölti a pezsgőt

-Emeljük poharainkat az ifjú pár egészségére és mint ceremónia mester, úgy illik, hogy elsőként gratuláljak az ifjú párnak! Legyetek mindig olyan boldogok, mint ma!

Guszti koccint először a fiatalokkal, majd az ifjú pár pezsgővel a kézben körbejár és fogadja a gratulációkat, koccint mindenkivel, még a csiripiszlikkel is, igaz, azok poharában narancslé van. Tíz perc alatt érnek vissza a helyükre és foglalják el helyüket.

Közben Dalma, Pali, Ignác és Guszti elmennek az ételekért, s alig pár perc múlva megjelennek, hatalmas leveses tálakkal a kezükben és egyszerre került mindegyik asztalra a forró, gőzölgő húsleves.

Fordulnak is vissza rögvest, főtt húst, zöldségeket, szószokat is hordanak az asztalokra és maguk is elfoglalják a helyüket.

Papóka szólásra emelkedik megköszörüli a torkát.

-Kedves Vendégeim! Engem ért az a megtiszteltetés, hogy még egy fontos eseményre emeljük poharunkat. Dupla ünnep a mai nap. Az unokám eljegyzésén túl ma este egy esküvőt is ünneplünk. Örömmel tudatom Önökkel, hogy vőlegényünk édesanyja, Vera asszony és a dédunokám kedves Guszta bácsija, ma délben összeházasodtak. Emeljük hát poharunkat az ifjú párra, kívánjunk nekik is sok örömet és boldogságot, és elsőként had' köszöntsem mindannyiunk nevében virágcsokorral az ifjú asszonyt.

Vera zavarba jön és elpirul, ahogyan átveszi Papókától a csokrot, olyan izgalmat érez, mint Dorina, hiszen számára is egy új és ismeretlen élet kezdődik. Jobbról-balról puszit ad az öregnek, majd átöleli a még mindig széles vállát. Megnyugtatja ez az ölelés, biztonságot ad, s immár mosolyogva fogadja a gratulációkat.

-Te tudtad, Vendel? –kérdi párját az újdonsült menyasszony.

-A Guszti szándékát igen, de az anyám hajlandóságában kételkedtem, ezért úgy döntöttünk, mi férfiak, hogy csak az esküvő után hozzuk nyilvánosságra.

Guszti kézfogása még mindig tetszik az öregnek, nagy kópé ez a gyerek gondolja, s ballag vissza a helyére, a legnagyobb körrel, hogy belehallgathasson a beszélgetésekbe. Így tette világ életében, nem is volt előtte titok semmi, már nem változik meg a hátralévő időre. Minek változna.

-… gyere Kinga, vágj hozzá jó arcot és gratuláljunk a nászéknak…

-Dénes, hagyj békén, kérlek, jobb, ha nem szólsz egy szót sem, biztosan a szeretőddel múlattad az időt, azért jöttél ilyen későn.

-Lehetséges, feleségem, te drága, de én nem hívtam ide, a családi ünnepségre… csak tudnám, mit keres itt Szaniszlay…

-Hogy mersz ilyen hülyeségeket beszélni….?

-Csak nem fáj az igazság?

-Mozdulj, Kinga, kérlek, nagy eljegyzést akartál, de még a kicsivel sem birkózol meg. Akármi történik, neked kellene a háziasszony szerepét ellátni…

Daniella és Dani ugranak, hogy elsők között gratuláljanak, de nem mernek egyedül menni. A kislány megoldja a problémát:

-Apa, veletek mehetünk gratulálni?

-Persze, gyertek, menjünk együtt.

Kinga úgy áll fel, mintha a fogorvosi székből távozna, mélyen kivágott kisestélyi ruhájában feltűnő jelenség az elegánsan, de alkalomhoz illően öltözött társaságban.

Dalma és Ignác egymást átkarolva követik Déneséket.

-Érdekes egy megoldás, nem gondolod szívem? – kérdezi Linda a férjét, ám le sem veszi a szemét Kingáról – nekünk is gratulálnunk illene. Alkalom adtán megkérdezem Verát, hogyan sikerült egy ilyen sármos férfira szert tennie, mint ez a Guszti. Ha jó receptet ad, talán neked sem kell sokáig titokban ácsingóznod a kolléganőd iránt.

Papóka a fiatalok asztalához ér, pikáns ugratások között hatalmas nevetések.

-Csak azt áruld el Vendel, ki kinek adott tanácsokat a mézeshetekhez….Guszti neked, vagy te a Gusztinak?

Vámos Árpi és élete párja azonban dühösen vitatkozik.

-Mondtam már ezerszer, vegyél feleségül… hiába vagyok fiatalabb a fiadnál, aki mellesleg igen jóképű, mégiscsak a szeretőd vagyok a volt feleséged előtt…

-… a fiam előtt pedig egy kis kurva! Hagyj békén, ne cukkolj, mert vagy téged váglak képen vagy azt a majom Récseyt verem meg, de istenesen!

-Nyuszikám….hogy mondhatsz ilyet?

Az öreg a válaszra már nem kíváncsi. Legyint egyet, ez nem szerelem, csak érdek kapcsolat, nem vezet jóra, az bizonyos. Visszaérve a feleségéhez, ad egy puszit a homlokára, megsimogatja Nenő kicsinyke kontyát és elfoglalja a helyét. Kezét a leveses tál oldalához nyomja, még meleg, de ideje lenne elkezdeni az ebédet, lassan fél öt lesz.

Átszól a professzorhoz:

-János öcsém, iszunk még egy snapszot, vagy együnk?

-Kár lenne ezért a finom levesért, ha kihűlne. Domonkos bátyám, én az ebédre szavazok.

Bólint az öreg és feláll, villájával megkocogtatja a poharát.

-Kedves vendégeim! Az ifjú párokat lesz még elég időnk ünnepelni. Javaslom, kezdjük el az ebédet. Jó étvágyat kívánok mindannyiuknak.

A következő egy óra az étkezéssel telik el.

Pali ügyesen állította össze az étrendet, tyűkhúsleves, birkapörkölt, velős pacal, göngyölt szűzérme, rántott sajt, grillcsirke szerepel a főételek között, rósejbni, rizs, párolt zöldség, főtt krumpli közül választhatnak köretet, de saláta is van vagy három féle. Kétszer annyi ember is jól lakhatna, mint amennyien vannak.

Három tálaló kocsira rakják fel az ételeket, s Dalma és Ignác segítségével elkezdik a tálalást.

Egy negyediket megpakolnák tiszta tányérokkal és evőeszközökkel, ha valaki végig szeretné kóstolni a teljes választékot, legyen rá módja.

Papóka konstatálja, hogy a fiatalok megosztják maguk között a feladatokat, Ignác figyel az italokra, Pali az ételekre, Dalma pedig minden másra.

A Szabó doktor, azaz Géza, önként jelentkezik kávét főzni Dalmánál és kettesben el is tűnnek egy negyedórára a nagy konyhában, amelynek az ablaka nyitva, csak szúnyogháló takarja. Ha elé kiül elszívni egy pipát, meghall minden szót.

-Mamóka, kiülök az ablak alá, ahogyan szoktam és elszívok egy pipát. Ha kellek, küldd utánam a gyerekeket.

-Menj csak Domonkos, pihensz legalább.

Az öreg azonban nem mer bemenni a konyhába a kedvenc székéért, hanem letelepedik a sámlira, hátát nekiveti a fehér falnak, komótosan megtömi a pipáját és meggyújtja. Pöfékel kettőt - hármat és a kihallatszó beszélgetésre figyelmez.

-Hány kávét főzzünk, Dalma, még meg sem kérdeztük, ki inna és ki nem, hosszút vagy presszót…

-Á, nem gond ez Szabó doktor…

-Szólítson csak Gézának.

-Köszönöm, Géza. Huszonnégy kávéscsésze kikészítve a szoba asztalra, szerintem elég is lesz. Lefőzünk négyszer hat adag presszókávét és mindenki azt kap.

-Ön egy nagyon gyakorlatias fiatalasszony, megfigyeltem, milyen ügyesen bánik az emberekkel.

-Férjnél vagyok, ne hízelegjen…

-Nem áll szándékomban, csak megszokásból udvarolok.

-Nős ember, Géza?

-Csak voltam, kétszer. Elég volt.

Papóka csak csóválja a fejét. Szegény Szabó doktor még nem tudja, hogy az unokája fejét nem lehet elcsavarni.

Elhunnyad a pipája, már nem gyújtja meg újra, lehunyja a szemét, pihentetni. Alszik is egy jó órát.