Caesar kép

Terhes Gábor


Önvallomás


 
Mi oka létemnek, mit mond az értelem,
Válaszolhat talán egy józan gondolat,
Megállt-e vagy halad előre életem,
Feleletként elég a jelen pillanat.

Emlékeim múltamban hagytam örökre,
Mégis előjönnek álmaim idején,
Bár megállok azokat visszaidézve,
Mi valaha rossz volt, bárcsak elfeledném!

Ám nem ölt meg semmi, nincs mit elfelednem,
Erő és lendület hatja át lelkemet,
Szívemet büszkén az égig felemelem,
Isten elé helyezem az emlékeket.

Ő tudja, mi volt a helyes vagy helytelen,
Életutam során hogyan botlottam el,
Felemelt Magához szeretetteljesen,
Lelkét adta nekem feltöltve élettel.

Ütleget, rugdosást, taposást túléltem,
Átok és rágalom lelkem meg nem törte,
Gyávák csürhéjével küzdött magyar vérem,
Lángoló képüket köpködtem nevetve.

Gyermekkoromban is eltűrtem oly sokat,
Melyeket más el nem viselt volna talán,
Kijelölt mártír voltam, magyar áldozat,
Ám erős lett lelkem őseim hallatán.

Mikor gyenge voltam, akkor lettem erős,
Felemeltem fejem estemből felkelvén,
Csoda az élet, olykor bizony különös,
Mint egy régi romantikus kalandregény.

Esztendők teltek és volt kiket szeretnem,
Életem feladni Őérettük kellett,
Halál a barátom, tőle nem kell félnem,
Józan bátorsággal viselem létemet.

Nem dicsekszem ugyan, mégis büszke vagyok,
Mert az élet harcaiban nem voltam gyáva,
Népemért élek, kik szívükben magyarok,
Világot szeretve lettem hungarista.

Istenből bohócot soha nem csináltam,
Bizony minden ember az Ő teremtménye,
Inkább a fájdalom nyomja mindkét vállam,
Nehogy szitkot szórjak áldott Teremtőnkre!

Jót vagy rosszat tettem, vállaltam gerinccel,
Kimondott szavaknak súlyát megismerve,
Veszedelem idején nem futottam el,
Vigyáztam a reám bízott becsületre.

Szent Keresztben bízva szilárd akarattal,
Krisztus mellé állva rendületlen vallom,
Hogy szívem nem telik meg gonosz haraggal,
Szeretettel teljes minden gondolatom.

Életem olykor bizony katonaélet,
De áldott az Isten, ki életben hagyott,
Ítélőm Ő legyen; Nála kezdet, végzet,
Nem büntetett, igazságot szolgáltatott.

Jövőm nem ismerem, csak jelenem biztos,
Mintha utolsó lenne ezen, pillanat,
Amit ma alkotok, talán nem lesz átkos,
Jóvátételként vallottam önmagamat.
 


2012. február 17.