Boris Vanessza alkotása

A kertben Vendel és Dorina a vendégek állófogadásához előkészítik a verandán felállított nagy kerek asztalt, Pali is szorgalmatosan hordja a konyháról a hidegtálakat, szendvicseket, a korábban a gyerekek által szépen összeállított papírtálcákat és szalvétákat. Dani ott sündörög az asztal körül, ám legnagyobb bánatára Pali bátyja egy tálcányi édességet sem tesz az asztalra, helyette furcsa alakú üvegekben lévő italokat készít ki az ételek mellé.

-Daniella…..olvasd el kérlek a címkéket….

-Miért vagy olyan kíváncsi?

-Nnnna, légyszi….

-Nem nekünk való - fejezi be a beszélgetést röviden a kislány - menjünk inkább a kapuhoz, hátha jön valaki. Apunak már itt kellene lennie…..

Valóban itt kellene lennie, ismétli magában Ignác a kissógornő megállapítását, azzal kiegészítve, hogy Kingának sem kellene tovább sunnyognia, végül is az örömanya szerepében egyszer már debütált, ha nem igen fényesen, most előhozakodhatna a jobbik változattal. Látja feleségén is az izgatottságot.

A társaság egyetlen nyugodt tagja Nenő, aki a verandára cipel magának egy kerti széket és helyet foglal karnyújtásnyira a roskadásig megrakott asztaltól. Legyen elérhető számára az étel és ital, bár nagyon sokat evett az ebédnél, alkoholt pedig tíz éve nem ivott, megtiltotta az orvosa. Ma, lehet, mégis kivételt tesz, és iszik egy pohár pezsgőt. Vagy kettőt. Esetleg hármat. Olyan kicsik azok a pezsgős poharak. Talán, ha megkéri Vendelt, kitölti neki az első pohárral. Elveti az ötletet, Vendel orvos és már elmondta neki, hogy magas a cukra és a vérnyomása, biztosan tiltaná az italt.

-Ignác, fiam, kérlek tölts nekem egy pohár pezsgőt.

-Szívesen töltök, Nenőke, de tudja, hogy nem szabad alkoholt innia…

-Ugyan fiam, kilencven felé már mindent szabad…még ágyba pisilni is….de meg ne mond senkinek….

Dani futva jön vissza a kapuból.

-Apu, az utca végén bekanyarodott egy nagy fekete Lexus….azzal jön Vendel bácsi anyukája, és Guszta bácsi?

-Guszti bácsi, kisfiam. Eredj, szólj Vendelnek és Dorinának.

A kisfiú nagy igyekezetében majdnem felbotlik Nenő botjában, de fut tovább.

-Dalma drágám, jó lenne megkeresni Kingát, addig mi fogadjuk Veráékat.

Mire a kapuhoz ért, a két gyerek egymás szavába vágva már beszámol Veráéknak a főbb eseményekről, miközben Dorina, Vendel, Ignác és a gyerekek üdvözlik a vendégeket

Ignácot megnyugtatja Guszti kemény kézfogása és Vera illatos puszija, mindkettőben érzi azt a biztonságot, amely Vendelből is árad, pedig Guszti alig néhány órája lett jövendőbeli sógora mostoha apja.

Az állófogadásra terített asztalhoz érve bemutatja őket Nenőnek, aki azonnal szívébe zárja Vendel édesanyját. Guszti kezet csókol az idős asszonynak, akinek szemében huncut mosoly bujkál.

-Fiam, ugye bontunk egy üveg pezsgőt?

-Kettőt is, csak tessék szíves lenni választani. Nézzük csak…Á, van itt választék. Szárazat, félédeset, édeset tetszik kérni?

-Mindegy nekem, amilyet a többiek isznak. A lényeg, hogy ártson.

Ezen jót derül a társaság. Guszti szakavatott kézzel, gyorsan kinyitja az egyik száraz pezsgőt és kitölti a poharakba. Vendel körbe kínálja a tálcára tett teli poharakat. Dalma a gyerekeknek üdítőt készít.

Közben Dor ina hellyel kínálja anyósát, s megállapítja, hogy nem is emlékszik arra, milyen szép Vera, aki ragyog a boldogságtól.

A gyerekek azonnal körülveszik Verát és kérdezgetik:

-Te vagy a Vendel bácsi anyukája?

-Hoztál nekünk csokoládét?

Ignác kihasználja az alkalmat, hogy nem figyel rá senki és eltűnik, bemegy a házba. Meg kell keresnie Kingát, elvégre a házigazdák közül mindenki távol van. Hiába Mamókáék adnak helyet az eljegyzéshez, a házigazda Dénes és Kinga lenne, ám sem egyik, sem másik nem tartja fontosnak a szerepét. Kár lenne elrontani a jó hangulatot.

Anyósa a középső szobában olvas, orrán szemüveggel. Ez azt jelenti, abban bízik, hogy senki sem zavarja. Hiúsága nem engedi, hogy szemüveget hordjon.

Ignác halkan kopog az ajtón.

-Gyere be, kislányom, nem zavarsz. Apád megjött már?

Kinga úgy kérdez, hogy fel sem néz a könyvből.

-Bocsáss meg, Kinga, én vagyok.

- Miben segíthetek?

- Megjöttek Vendel édesanyjáék, kérlek, gyere ki.

- Még nem készültem el.

Azt látom, gondolja Ignác. Végignéz a méregdrága kisestélyiben üldögélő, smukkal teli, finom eleganciával sminkelt anyósán, hibátlan frizuráján és barnára szoláriumozott lábán a tíz centis sarkú szandálján. Valóban nem készült el. Lelkileg. És nem is fog elkészülni soha.

Ignácban úgy megy fel a pumpa, mint még soha. Nyugi, csak ne idegesíts fel magad, erre játszik az anyósod, gondolja, és azonnal beugrik a megoldás.

-Semmi baj, majd kimentelek benneteket, téged is és Dénest is…Bocsáss meg, hogy zavartalak. Valóban ez a legjobb megoldás.

Sarkon fordul, és öles léptekkel visszatér a kvaterkázó társasághoz. Szemével Dalmát keresi, csak összenéznek, felesége bólint egyet.



A többiek már kellemes beszélgetésbe elegyedtek, csipegetik a szendvicsekből, Dorina igazi háziasszony módjára kínálja a vendégeket, Vendel töltögeti a poharaikat.

A gyerekek futnak vissza a kapuhoz, várják a többi vendéget.

Ignác csak hallgatja a beszélgetést és arra gondol, milyen meglepetést tartogat még ez a nap, mert bizonyosan nem a tervek szerint folynak a történések, ha az anyósa nem meri megjelenésével emelni a társaság színvonalát. Hallott korábban arról, hogy az anyósa nagy felhajtást akart az eljegyzésből csinálni, de Vendel a sarkára állt és harminc főben maximálták a létszámot, fele-fele arányban megosztva a meghívottak számát a két család között. Kívánatos lenne, ha az apósa is megjelenne.

A két gyerek folyamatosan közvetíti az érkező vendégeket.

-Igiiiii, Mercedes jön…..

Sárdi professzor úr érkezik a feleségével, Nusikával, akikről messziről lesír, hogy házasságuk ötven évét a meghitt, csendes boldogság jellemzi. Alig telik el néhány perc, Mamóka és Papóka is kijön a vendégekhez. Alig néhány perc múlva Papóka és a professzor elmélyült beszélgetésbe kezd a növénynemesítésről, különös tekintettel a kaktuszok vízháztartásának kérdésére. Nusika pedig Mamókával egyezteti az unokáknak készítendő kedvenc sütemények receptjeit.

-Apu, gyere gyorsan….légyszii…egy új Merci….

Kinga kollégája, Szaniszlay doktor érkezik feleségével, Lindával, aki inkább tini lánynak néz ki, mintsem komoly nyelvésznek. A doktor nehezen oldódik fel, csak akkor enyhül, amikor megtudja, hogy Vendelben orvos kollégára talál. Szemével Kingát keresi, de nem meri megkérdezi egyik családtagtól sem, miért hiányzik a kolléganője a társaságból.

Linda fellélegzik, végre magára hagyhatja férjét és a hölgykoszorúhoz mehet csevegni.

Majd megérkezik Szamuráj és barátnője, Szilvia, mindketten farmerben, ezzel is jelezve sportos hovatartozásukat, Vendel karate klubjának oszlopos tagjai. Egyébiránt Szamuráj becsületes nevét fedje homály, szinte senki sem tudja, hogy civilben kiváló fogorvos. Két perccel utánuk befut Cilike, Dorina legjobb barátnője, egy hórihorgas, kevés szavú fiúval, akiről csak annyit tudnak meg, hogy Robi a keresztneve.

Guszti Vendellel sugdos:

-Ha megmutatod, hol a konyha, megnézem ezt a pejnahajder Palit, mit alkotott.


A fiatalabb korosztály megérkeztével jobban fogynak az italok.


Dalma elérkezettnek látja az időt ahhoz, hogy előkerítse az anyját. Észrevétlenül elvonul, csak Ignác kíséri a szemével.

Néhány perc múlva visszatér, szemében fény lobban, szólnia sem kell, megint sikerült az anyjával összevitatkoznia. Mire a hölgykoszorúhoz ér, már mosoly az arcán, s igazi háziasszonyként kínálja a vendégeket.

Vendelre sem lehet panasza senkinek, a legjobb pincért meghazudtoló buzgalommal kínálja az italokat és közben itt is, ott is beszélget a férfiakkal. Tölt két pohár narancslét az két vidám vendégfogadó küldöttségnek, s örömmel konstatálja, hogy a két gyerek nagyon szomjas. Pohárral a kezükben futnak vissza Ignáchoz és a kötelezettségükhöz.

A gyerekek talán képesek lesznek anyósát kimozdítani az odújából.

-Igi, mondd meg légyszi, mikor jön Apa?

-Nemsokára kicsim….hanem tudjátok mit? Vigyétek vissza a poharakat az asztalra, utána keressétek meg anyát és vigyétek a vendégek közé, rendben?

Röppen is azonnal Daniella, ám amint érzékeli, hogy Dani meg sem mozdul, visszafordul és kézen fogva húzza maga után a kisfiút.

Nélkülük Ignác kicsit elveszettnek érzi magát az újabb vendégek érkezéskor, bizonyos Smidt úr érkezik feleségével és egy Szabó Géza nevű férfivel. Már követni sem tudja, ki kinek a meghívottja, csak odakíséri a társasághoz. Vera amint meglátja őket, hozzájuk rohan és láthatóan nagy szeretettel teli üdvözlés következik.

A szendvicsek és hidegtálak elfogyóban, az italok utánpótlása persze zavartalan. A nők többsége pezsgőzik, a férfiak azonban tisztességesen fogyasztanak minden italból, amely csak a kezük ügyébe kerül. A hangulat fokozódik, már Papóka is szélesen mosolyog, villan a műfogsora, ez már bizonyos alkoholszint elérését jelenti.

Dani szlalomozik a vendégek között, hogy mielőbb elérje az apját.

-Apa, képzeld el, Guszta bácsi összecsókolódzott a Nagyival, aki azt mondta, hogy hozzam ide a mobilodat és hívd fel a Papát. Légy szíves.

-Köszönöm, kisfiam. Olyan ügyes vagy, próbáld megsúgni Anyának, hogy jöjjön ide.


PAPÓKA

Amint élete párját jókedvűnek látja a hölgykoszorúban, ahol éppen Gerda próbál német-magyar keveréknyelven egy tréfás történetet elmesélni, úgy érzi, át kell vennie a házigazda szerepét Ignáctól, aki az apróságokkal derekasan végzi a dolgát. Ezt a Vendel gyereket is tisztességes fiatalembernek tartja, de hogyan boldogul majd Dorinával, az már más kérdés.

-Ignác fiam – inti magához a fiút – gyere csak egy pillanatra…

-Mit segítsek, Papóka?

-Semmi többet, fiam, mint amit eddig tettél. Ezután csak szórakozz, de előbb mondd meg nekem, várunk-e még valakit….Dénesen kívül?

-Azt hiszem, még Vendel édesapja nem érkezett meg, de tetszik tudni, hogy a meghívottak névsorát Kingán kívül senki emberfia nem tudja.

-Jól van, Ignác, eredj, foglalkozz csak a családoddal…meg Daniellával….Hanem mindek az a telefon?

-Apósomat akarom felhívni.

-Semmi szükség rá, fiam, menj csak szórakozni.

Nem szálán mennek a dolgok, megérkeztek a vendégek, de nincsenek itt az örömszülők. Igaz, Kingának itt kell lenni valahol, de mint örömszülő…

Odaballag a népes férfi társasághoz, amelyben a professzor, a Szabó doktor, Smidt úr és Kinga kollégája, a nem tudni milyen doktor, éppen politizálnak.

-Uraim, nagy gondban vagyok. Rossz házigazda vagyok, más tollával ékeskedek, van itt mindenféle ital, de a sajátommal még nem kínáltam meg magukat. Azonnal hozok harmadévi szilvapálinkát, remélem, megkóstolják. De az anyjukomnak nem szabad megtudni, mert megszid érte.

Szabó doktor lelkesen fordítja Smidt úrnak, de a professzor nem győzi kivárni, átöleli a szikár osztrák vállát és hadarni kezd.:

-Allon trink, herr Smidt….pálinka….

Azonnal megérti az osztrák a dolgok lényegét és lelkesen utánanyúl Szaniszlaynak, nehogy az is lemaradjon.

Papóka lelkesen töltöget a vendégeknek, akik észre sem veszik, hogy ő maga nem iszik, csak kínálgat.

-Iszogassanak csak nyugodtan uraim…de az üvegre vigyázzanak, az egy ereklye…rád bízom professzor, te olyan megfontoltnak látszol.

Nevetve hagyja ott a férfiakat, ám amint megfordul, hogy utána nézzen a többi dolognak, eltűnik az ezer ráncú mosoly az arcáról. Megkeresi Vendelt és félrehívja:

-Fiam, még nem jött meg az apád, próbáld meg felhívni, mert nagyon telik az idő és ha az a Pali gyerek még nem rúgott be, akkor is elromlik az étel álltában.

-Papóka, már kétszer is hívtam, de ki volt kapcsolva.

-Akkor nincs mit tenni. Kérd meg a lányokat, hogy ültessék be a sátorba a vendégeket.

Belépve a nyári konyha ajtaján, mennyei illatokat érez és a látvány is pazar. Guszti és Pali az ételek körül sürgölődnek, a két gyerek meg a lócán ülve kistányérból falatozik, csirkemájat, zúzát, sárgarépát, gyökeret, karalábét….Megéhezett itt már mindenki, messziről jöttek, még ha kocsival is, legkésőbb déltől úton lehettek.

Récsey megtörli kezét és átfurakodik az edények között, hogy kezet foghasson a házigazdával.

-Üdvözlöm, engedje meg, hogy bemutatkozzam, Récsey Gusztáv vagyok, a Vendel mostohaapja.

-Örvendek, fiam, Nagy Domonkos.

Két kemény ember kézfogása következik, egymás szemébe nézve, ahogyan az illik. Tetszik az öregnek Guszti, látszik rajta, hogy nem ijed meg a saját árnyékától, mégsem kérkedik vele.

-Elkészültek az ételek?

-Természetesen. Egyedül Palival volt némi gondom, állandóan sört akar inni, de munkaidőben tiltott az alkohol fogyasztás.

-Nekem azt mondta Vendel, hogy még nem érkezett meg az apja.

-Ez bizony így igaz. Tetszik tudni, három órája vettem feleségül az édesanyját. Az igazi apja még nem érkezett meg.

-Akkor az Isten éltessen fiam, benneteket. Miért szorgoskodsz itt, ahelyett, hogy a feleséged mellett lennél? Még elcsábítja egy legény, mert van itt szép számmal.

-Az én Verámat soha!

Jót nevetnek, amúgy férfiasan.

-Hogyan szólíthatom?

-Ahogyan mindenki, fiam, Papókának.

Közben Dani már pukkadásig eszi magát, s csak nézi, ahogyan Daniella az utolsó májat tömi magába. Végszóra megérkezik Dalma, fülig érő szájjal, régen beszélgetett ilyen jót, mint most Verával.

-Örülök Guszti, hogy kellőképpen vigyáz a gyerekekre, de elvinném őket egy kis munkára, mert ha tovább maradnak, fel sem tudnak állni a jóllakottságtól.

-Anya, ne bántsd Guszta bácsit, olyan finomat főzött…

-Nem én főztem, Dani, hanem Pali bátyád…

-Ő nem főzött finomat, mert nem adott belőle…

Daninak egyértelmű az ítélet alkotása és megkérdőjelezhetetlen. Daniella lenyeli az utolsó falatot.

-Dalma, most mit kell csinálni? Megjött már az Apa?

-Még nem…

-De Igi itt van, ugye? Papóka, te is jössz süteményt rakni? És Guszta bácsi is?

-Nem megyek gyerekem, más dolgom van. Aztán szépen legyenek azok a sütemények kirakva, mert megnézem ám!

Nevet az öreg szeme, ezekért a csiripiszlikért érdemes élni.

-Kislányom- fordul Dalmához – ideje összeszedni az anyádat, egyrészt ideje asztalhoz ültetni a vendégeket, másrészt megérkeztek a személyes vendégei és igen hiányolják a nagyságos asszonyt. Üzenem neki, hogy öt perc múlva ott akarom látni az asszonyok között.

Dalmának eszébe sem jut feltenni az öregnek a kérdést, csak nem akarja Papóka az apja nélkül asztalhoz ültetni a társaságot? Nézi, amint az öreg komótos, de határozott léptekkel elindul, majd megáll egy pillanatra és a lány szeme közé néz:

-Nem kérdezünk Dalma, cselekszünk.

Guszti a gyerekekkel tart a sütemény tálalását illetően, legalább kedvére kóstolgathatja, mert alkoholt sohasem iszik, ám az édességnek nem tud ellenállni, mint azt a kezdődő pocakja is bizonyítja.

-Hagyjon csak magunkra, Papóka, nyugodtan menjenel, mi mindent elintézünk hármasban, ugye, gyerekek?

Már csak bólintani tud az ifjúság, mert a szájuk tele süteménnyel.

-Daniella és Dani, most elárulok nektek valamit. Aki nagyon sok süteményt eszik és emiatt rosszul lesz, Vendel meghánytatja, azt ígérte nekem. Pedig nem hazudik.

-A gyerekeket is?

-Azokat is. Jobb lesz, ha csak a kínálókra rakjátok a sütiket és nem a hasatokba. Rendben? Ideküldök valaki segítőt. Egyébként melyik a legjobb süti? A csokis? Megkóstolom.

A két gyerek úgy dönt, hogy Guszta bácsi csak viccelődik, s jobb, ha még egy csokis sütit megesznek, hátha később már nem jut belőle. Mert ez a legfinomabb.

Guszti egyenesen a hölgyekhez siet, megkeresi feleségét és szemérmetlenül megcsókolja.

-Kézcsókom a hölgyeknek és kérem, ne botránkozzanak meg, de nekem erről papírom van, hogy büntetlenül megcsókolhassam a világ legszebb nőjét! Ma délután vettem feleségül. Engedjék meg, hogy elraboljam néhány percre, mert tizennyolc éven felüli terveim vannak vele!

Jókedvű nevetés kíséretében távolabb mennek a társaságtól.

-Verám édes, ismered ugye a nászodékat? Mert én nem láttam őket soha, de hogy nincsenek itt, az biztos. Elmegyek segítek Papókának, mert ha jól sejtem, az öreg kezébe vette az irányítást. Kérlek, menjetek segíteni a gyerekeknek a süteményeket kirakni és a konyhán is elkelne a segítség. Rendben? Szeretlek Récseyné.

-Én is.

-Akkor minden rendben.

Papóka már a sátor körül terelgeti a népet, s ebbéli tevékenységében Vendel és Ignác segíti. Ezek a fiúk láthatóan szisztematikusan ültetik az asztal köré a vendégeket. Dorina arcán enyhe pír árulkodik arról, hogy izgul a kislány, hiába, első eljegyzése egyszer van az életben.

Hogyan is gondolhat erre, mint elsőre, neki is egy volt, az első és egyben a végső is. Sokáig udvarolt annak a szalmaszőke, fitos orrú kislánynak, akit a szüreti bálon ismert meg és táncoltatta reggelig, nem adta oda senkinek, pedig sokszor lekérték tőle. Éppen túl voltak a téeszesítésen, nem volt földjük egy maroknyi sem, jövőjük sem sokkal több, csak az életösztön munkált bennük, de az nagyon. Veszteni valója nem lévén, elindult a világnak, mint a szegénylegények a mesében és csak remélte, hogy megveti valahol a lábát. Nem mondott ő semmi különöset annak a szalmaszőke lánynak, csak annyit, hogy szereti és visszatér érte. Ha gondolja, várja meg, ha másként alakul a leány sorsa, akkor sem sértődik meg, mert ígérni nem tud és nem is akar semmit. Négy év múlva tért vissza, ügyes kezű géplakatosként, elhelyezkedett a téeszben és a következő télen összeházasodtak, s nyár elején megszületett egyetlen fiuk, Dénes. Hangos szó sem esett köztük soha, nem is volt miért. Tették a dolgukat, amit a családfőnek kellett előteremteni, az a Papóka feladata volt, a családi ügyek, a háztartás és a gyerek nevelése pedig a Mamóka felségterületéhez tartozott.

A vendégek lassan a helyükre kerülnek és megjelenik végre a nagyságos Kinga asszony is, sápadtan, enyhén veres szemmel, Dalma kíséretében, aki körül kíséri a vendégek között, megismerkedni azokkal, akikkel még nem találkozott.

Két autó is érkezik, az egyik Dénes Saabja, a másik egy Opel, ha jól látja, s elindul fogadni az érkezőket. Ez jellemző Dénesre, mint akit skatulyából húztak ki, olyan elegáns a halszálkás öltönyében, csokornyakkendővel. A másik kocsiból a fiával egykorú férfi száll ki egy kislánnyal, s ahogyan üdvözlik egymást a fiával, abból látszik, hogy már ismerik egymást.

-Szervusz Apám!

-Szervusz fiam, hála Istennek, megjöttél….

Férfi módra, erősen megölelik egymást, s mintha Dénes szeme gyanúsan fénylene.


-Engedd meg, Apám, hogy bemutassam Vámos Árpádot, a nászuramat és menyasszonyát, Katinkát.

Az öreg illendően bemutatkozik, de nem tetszik neki a vendég kézfogása, hiányzik belőle az erő, sokat nem beszélget vele, az már bizonyos, dönti el magában. A menyasszonya egy csitri, inkább a lánya lehetne,

Megjelenik Vendel és visszafogottan üdvözli az érkezőket.

-Menjenek, éppen most készülünk asztalhoz ülni. Vendel elkíséri magukat, nekem még beszédem van a fiammal.

Megvárja, amíg Vámosék eltávolodnak, karon ragadja fiát, aki úgy megy vele, mint gyerekkorában, ha rossz fát tett a tűzre, s éppen a büntetését várja. Jogos az apja haragja, mégsem mondhatja el neki, hogy éppen most szakított a szeretőjével, vett egy ingatlant, amivel még sok baja les. Hiába várt Hamiltonra fél délután, az üzlettársa nem jött el. Lehet, hogy van egy fia. Ráadásul abban sem biztos, hogy Vendel a leányához illik. A feleségével pedig legszívesebben elkerülné a találkozást.

-Nézd fiam, nem érdekel, hogyan éltek a feleségeddel, a ti dolgotok, de az én házamban nem lesznek jelenetek az unokám eljegyzésén. Azt anyád nem élné túl, de szavamra, Te sem. Eredj, üdvözöld e vendégeket és békítsd meg a feleséged, aki mellesleg eddig nem úgy viselkedett, ahogyan az a menyemhez illő lenne. Tegyél róla, hogy a jövőben ne így legyen.

folyt. köv.