Boris Vanessza alkotása

IGNÁC

Amint Dani fia elkezdett folyamatosan beszélni, a felesége nagyszüleit Mamókának és Papókának szólította, s egyszer csak azon vette észre magát, hogy ő is így hívja az öregeket, akiket nagyon szeretett és tisztelt.

Két hete Vendellel eljöttek az öregekhez, megbeszélni az eljegyzés részleteit. Papóka töltött egy kupica pálinkát.

-Gyerekek, először iszunk egy áldomást, Isten hozott benneteket!

Koccintottak és egy hajtásra lehúzták a méregerős szilvóriumot.

-Azután – törölte meg a bajszát Papóka,- megkóstoljuk a töltött káposztát, amit az én kedves anyjukom főzött, utána beszélhettek.

A Mamóka töltött káposztájának élő ember ellenállni nem tud. Az aprókáposzta közé füstölt oldalast tesz, a tölteléket is megbolondítja kevéske füstölt sonkával, és vékony rántással besűríti a levét.

-Drága gyerekeim, csak egy kis túrós táskát sütöttem, így hirtelen, remélem, ízleni fog nektek is, tudjátok, így szereti a fiam, fahéjasan. Szegény Déneskémnek annyi dolga van, hogy nem tudott eljönni, de megoldjuk, ugye Ignác? Miért nem hoztátok Danikát? Imádom a dédunokámat, ellenne itt velünk.

-Mamóka, Dalmával és Danival eljövünk egy hétre, az eljegyzés előtt, hogy segíteni tudjunk mindenben.

Végül négyen jöttek, mert Daniella kivívta magának az egyhetes iskolakerülést, csakhogy a nagyszüleinél lehessen, előkészíteni a nővére eljegyzését.

Mamóka Dénes keresztanyjával napok óta süteményeket süt, édeseket, sósakat, a kamra már megtelt velük, ennek ellenére elküldi Dalmát a gyerekekkel, hogy hozzák el a cukrászdából a megrendelt tortákat is.

Elnézi, milyen jól bánik a felesége a gyerekekkel, bámulatosan ért a nyelvükön, szép szóval terelgeti a két kiscsikót, akik a cukrászdáig tartó tízpereces séta alatt sem akarnak éhezni, s teletömik zsebeiket szilvalekváros kiflikkel, amit Mamóka csak nekik sütött.

Ignác azóta csodálja Dalmát, amióta feleségül vette. A vadóc, kissé öntörvényű, de páratlanul jó alakú és pengeéles eszű lányból eszményi feleség lett. Ha belegondol, ezt is, mint megannyi más dolgot is a professzorának köszönhet.

Utolsó éves volt az egyetemen, amikor Sárdi professzor úr elkezdte győzködni, hogy maradjon ott oktatónak. A szuahéli nyelvet egyedül  ő oktatta és alig várta, hogy nyugdíjba mehessen, s hódolhasson a szenvedélyének, a kaktusz gyűjtésének és nemesítésének. Eleinte a magas, jóképű. hirtelenszőke fiatalembernek, aki egy szem tanítványa volt, nem nagyon akaródzott ezzel a témával foglalkozni, de az öreg nem adta fel könnyen a dolgot. Elintézte, hogy kapjon nevelői állást az egyetem elit kollégiumában, másodállásként, amely az anyagi juttatáson kívül együtt járt a földszinten kialakított garzonnal, mint szolgálati lakással. Ez együtt már gondolkodóba ejtette Ignácot és elvállalta mindkét munkát.

A szuahéli nem lévén közkedvelt nyelvi szak, jobbára angol beszédgyakorlatokat tartott az egyetemen. Kicsit visszás helyzetnek érezte a nevelői állást, hiszen maga is gyerek volt, pontosabban fiatal felnőtt, aki még keresi önmagát és nincs hozzászokva mások istápolásához, főleg ahhoz nem, hogy korosztályához tartozó féktelen fiatalokat tartson kordában. Átmenetnek tekintette a munkáit, abban reménykedett, hogy három éven belül senki sem akar szuahélit tanulni és megszűntetik a szakot, s mehet Isten hírével. Hogy hová is? Azt nem tudta.

Akkor vált igazán felnőtté, amikor egy éjszakai diszkó buli után részeg hallgatók összetörték az aulában a teljes berendezést, asztalostól, fotelestől, tévéstől együtt. Megpróbálta szép szóval leszerelni a tombolókat, de nem járt sikerrel. Érezte, ha most nem tesz rendet, elveszti az esélyét is annak, hogy valaha némi tekintélyre tegyen szert a kollégisták között. Tíz évig karatézott, csak akkor hagyta abba az aktív versenyzést, amikor felvették az egyetemre. Onnantól szinten tartó edzésekre járt, ha ideje engedte.

Percek alatt rendet tett a fiúk között. Másnap reggel többen közülük jó reggelt köszöntek neki.

A sikerélmény hatására az angol nyelvtan gyakorlatokon sutba dobta a jegyzet példáit, helyettük szellemes, a napi hírekhez tartozó példamondatokat talált ki, a színházakról, kiállításokról, a legújabb sporthírekről, rekordokról…

A professzor úr hallgatólagosan tudomásul vette Ignác újításait, valahányszor találkoztak a fő témát a kaktusz nemesítés legújabb formái jelentették, mígnem egyik alkalommal Sárdi komolyan a fiú szemébe nézett:

-Át kell adnom, magának, ifjú barátom, az önként vállalt kötelezettségeimet is…ingyen munkát végzek a F' ordító Bt.-nek, szuahélit fordítok magyarra és viszont. Tehetséges diákjaim abból élnek, hogy tizenkét nyelven vállalnak fordítást, s ha éppen egy ritka nyelvre szóló megbízást kapnak, hozzám fordulnak. Itt a vezetőjük telefonszáma, egy ifjú hölgy , Nagy Dalma jelentkezik…bízhatsz benne….neked fizetnek érte, már megbeszéltem vele…

Az ifjú hölgy két év múlva a felesége lett. Azt azonban kikötötte, hogy nem költöznek Dalma szüleinek a házába, menjenek inkább albérletbe. Sem az anyósa, sem az apósa nem nyerte el a szimpátiáját, s egyébként sem költözött volna a saját szüleihez sem. Önálló család, önálló élet, Dalmával kettesben kell felépíteni a közös családot.

-Apuuuuuu…..!

-Igiiiiiiii, gyere, segíts!

A két gyerek torka szakadtából hívja Ignácot, inkább hangerővel bírják, mint sem egyedül hagyják Dalmát a tortákkal.

-Apa, emeleteset is vettünk, csokist és mogyoróst, meg dobost is…

-…és tiramisut is….

-Rendben gyerekek, menjetek be, Mamóka már vár benneteket az ebéddel, mi meg bevisszük a tortákat....

-Tudod, Igi, mi vigyáztunk rájuk az úton, egyet sem ejtettünk el!

Daniella, a kis sógornő, ahogyan néha ugratásként nevezi, megismerkedésük óta Iginek nevezi, egyetlenként a családból. Megismerkedésükkor azonnal a szívébe zárta a kislányt, aki a legnagyobb természetességgel az ölébe vackolta magát és ragaszkodott ahhoz, hogy Ignác elolvassa neki a kedvenc meséjét. Közöttük azóta is baráti cinkosság honol, amelyet Dani megszületése sem változtatott meg. A kis sógornő az idősebb, s főleg a nagynéni jogán, mindenre megtanította Danit, amit ő maga tudott, ám az utolsó két évben már egyenrangú gyerekekként forgattak fel mindent maguk körül.

A merengésnek most nincs helye, el kell helyezni a tortákat, amelyeknek már csak a kamrában lévő hűtőszekrényben találnak helyet.

-Dalma, tudod, hogy Vendel

A konyhában, a kinyitott nagy tálaló asztalnál ül az egész család, Mamóka kivételével, aki egyre csak hordja az asztalra az ételeket. Papóka és Vendel kivételével mindenki egyszerre akar enni és beszélgetni, ezt utóbbival főleg a bennük lévő feszültséget vagy izgalmat szeretnék palástolni. Gulyásleves és szilvás gombóc az ebéd, Palika, Guszti séfje, nem győzi dicsérni Mamóka főztjét.


-Drágám, Vendel sms-t kapott, hogy az anyjáék összeházasodtak, ahogyan azt Gusztival eltervezték. Tulajdonképpen egy eljegyzést és egy esküvőt is ünneplünk….Ha ezt megtudják anyádék, azt hiszik, hogy Vendel szülei meg akarták spórolni a lakodalmi költségeket. Mire kiderül az ellenkezője….

-Mással lesznek elfoglalva…a rongyrázással…már látom az Apám arcán a meglepetést, amikor megtudja, hogy a flancos étterem helyett a kertben, sátorban lesz az ünnepi késői ebéd, ráadásul esküvői menüvel….

-Dalma, benned egy összeesküvő veszett el…

-Te beszélsz? Ti találtátok ki Vendellel, amikor kettesben lejöttetek nagyiékhoz….

-Édesem, ne vitatkozzunk, adok egy puszit és tegyük a dolgunkat, mert hamarosan megérkeznek a vendégek…

-Izgulsz Ignác? Valld be, félsz attól, hogy Vendel mostohaapjának a séfje elrontja az ünnepi ebédet?

-Viccelsz velem? Mamóka egész délelőtt a sarkában járt, ellenőrizte minden mozdulatát…

-Persze, de Papóka meg itatgatta a szilvóriumával.

-Az nem szilvórium, Dalma, az ötvenegy fokos, becsületes szilvapálinka.

-Menjünk ebédelni, mert Mamóka megharagszik, ha sokat késünk.


Elfoglalják a helyüket az asztalnál és Dalma telemeri forró levessel Ignác tányérját, ám magának csak egy merőkanállal szed.

Ignác mélyen a tányérjába hajolva kanalazza a levesét, mégis pontosan tudja, hogy az asztalnál ülők mit csinálnak és miről beszélnek.

Az asztalfőn ül Papóka, fehér haja frissen fésülve, mint az ebédnél mindig, mert szerinte ezzel is megtiszteli Mamókát, immár hatvan éve. Komótosan kanalazza a levest, melyhez tisztességesen fogyaszt a hófehér kenyérből. Máskor a dédunokának sem engedi meg a beszélgetést ebéd közben, most azonban látszólag közömbösen tűri a hangzavart.

Néha összenéz a balján ülő Vendellel, aki újdonsült vőlegényként még keresi helyét a családban. Mellette ül Dorina, aki a Papóka jobbján ülő anyjával éppen arról beszélget, melyik ruhát vegye fel az eljegyzéshez. Kinga csak kavargatja a levesét, nem igazán ízlik neki az enyhén csípős, vajpuhára főtt marhahússal, zöldségekkel teli étel, s egyáltalán nem figyel a két gyerekre sem, pedig Daniella és Dani éppen azon mesterkedik, hogyan lehet közös tányérból falatozni, egy kanál leves, egy gombóc sorrendben. A gyerekekre önkéntesen Nenő felügyel, az apósa keresztanyja, egy vékony, hajlott hátú idős asszony, aki a keze ügyében lévő járó botjával nyomatékkal koppant egyet, ha az ifjúság civakodása hangosabb a kelleténél, miközben figyelmesen hallgatja Palika fecsegését. Az újdonsült séf jóízűen fogyasztja az ebédet, két tányér levesig meg sem áll, s a gombócból is elfogyaszt úgy tíz darabot, miközben folyamatosan beszél hol a szomszédjához, hol a szemben lévő Dalmához. Dicséri Mamóka főztjét, elmondja, hol tart az ünnepi ebéd készítésével és fájlalja, hogy az ebédhez csak üdítőt és kristályvizet szolgálnak fel. Papókával szemben, az asztal másik végén ülne Mamóka, ha nem tartaná fontosnak, hogy maga szolgálja ki a családot, mint azt teszi hatvan éve.

Dalma férjéhez hajol:

-Szívecském, leváltom Mamókát, hátha sikerül néhány falatot beletuszkolni….Jó lenne, ha Vendellel és Palival, meg a két gyerekkel befejeznétek a sátor díszítését és lassan meg is teríthetünk.

-Rendben, de Papókát se engedd dolgozni, pihenjen csak le, ahogyan szokott…

Ignác percek alatt összeszedi a csapatot, Vendelnek és a két gyereknek elég csak intenie, máris pattannak, megköszönik az ebédet és indulnak is. Pali már nehezebb dió, láthatóan jól érzi magát, vonakodik mozdulni, de Papóka az asztalfőről szigorú pillantást vet rá.

Mamókát nehezen bírja rá Dalma, hogy végre asztalhoz üljön és elköltse az ebédjét. A karcsú, lányos alkatú fiatalasszony percek alatt leszedi a mosatlan edényeket és hozzálát a mosogatáshoz. Egyedül Nenő emelkedik fel székéről, hogy segítsen neki.

Tiszta, fehér abroszokkal leterítve, hatalmas kasban szunnyadnak a porcelán tányérok és az evőeszközök, amelyet Pali hozott Récsey valamelyik étterméből. Mellette dobozokban a poharak, kristály valamennyi, negyven darab rövid italos, pezsgős, boros és vizes pohár, szikrázó tisztán, egyenként csomagolva.

-Gyere Vendel, összerakjuk az asztalokat és leterítjük az abroszokkal. Szerinted milyen alakú legyen? Elvégre eljegyzés lesz és esküvő is!

-Igi, kinek lesz az esküvője?.....Légysziiiii, mondd meg……..Dani…..esküvő…….

-Pszt! Csend legyen kissógornőm! Ez egy nagy titok. Tudsz titkot tartani?

-Persze Igi, hiszen tudod….csak Daninak mondom meg…

-Nem Daniella, még Daninak sem mondhatod el….

-Titok a titok?

-Az bizony kissógornő….ha nem beszélsz róla, holnap kapsz tőlem egy nagy ajándékot. Rendben?

-Rendben Igi…..

-Most pedig menjetek Pali bácsihoz és kérdezzétek meg, tudtok e segíteni neki …..

-Megyünk Igi……Dani!!!!!!! Gyere, dolgunk van….

-Apu, mehetek?

-Persze kisfiam, megbeszéltem Daniellával, hogy Pali bácsinak segítetek.

Vendel megvárja, amíg a két gyerek elviharzik.

-Már úton vannak Anyáék, az előbb telefonáltak, hogy hamarosan ideérnek. Nem tudod Dénes mikor érkezik? Úgy látom, Mamóka nagyon aggódik a fiáért….

-Nem vész el. Szóval, hogyan helyezzük el az asztalokat?

-Négyszögletesre….gondolkodtam, hogyan lehetne a négy családot egyenrangú félként, de nem kiemelve egyiket sem, elhelyezni.

-Vendel, okos vagy, sógor! Egyiknél ti lesztek középen Dorinával, veletek szemben Vera és Guszti, a harmadik oldalon Mamóka és Papóka, szemben pedig Kinga és Dénes….a többiek pedig tetszőlegesen foglalnak helyet. Harminckét terítéket teszünk fel, hátha nem várt vendég is érkezik….

-Megbeszéltük sógor…..

A két fiatalember innentől kezdve szótlanul teszi a dolgát, s fél óra alatt elkészül a nyitott sátorban az ünnepi asztal. Közepére hatalmas tűzpiros rózsacsokor kerül és minden teríték mellé egy szál tulipán, égszínkék egyforma vázácskákban.

-Szép lett, Ignác.

Mintha Vendel hangja kicsit megremegett volna, de az is lehet, hogy a füle csalta meg. Kicsit magának is meg kell köszörülnie a torkát, mielőtt megszólal.

- Tudod, kicsit azért izgulok. Minden megváltozik körülöttem. Bekerülök egy új családba, akiket nem is igazán ismerek. Ne érts félre, veletek nincs semmi bajom, Daniella is egy tünemény….de Dénes, mintha kerülne, néhány udvarias szónál többet nem váltottunk soha. Kinga asszonyhoz pedig fel sem érek , számára csak egy cselédkönyves kezdő orvos vagyok, aki csóró és önérzetes. Úgy tekint rám, mint egy szükséges rosszra, mintha csak egy félresikerült tréfa lenne Dorinával az eljegyzésünk. Hiszen nem tudom neki biztosítani mindazt a luxust, amelyben otthon része van, a drága parfümöket, a márkás ruhákat , a kígyóbőr táskát…Arra felkészültem, hogy ennek kapcsán még Dorinával lesznek küzdelmeim, mert egyikünk családjától nem akarok elfogadni semminemű apanázst. Egyelőre fogalmam sincs, hogyan veszem rá kedvesemet az esztelen költekezés mellőzésére… Ahhoz azonban már nem lesz erőm, hogy az anyósommal is hadakozzak. Örülök, hogy Anya férjhez ment, megérdemli, hogy boldog legyen. Gusztival sincs semmi gondom, meggyőződtem arról, hogy egy rendes ember. Megérdemlik egymást és kívánom, hogy boldogok legyenek. Igazán most válok le a róluk és meg kell alapoznom a saját családom életét, érzelmileg és fizikailag egyaránt, miközben éjjel-nappal a kórházban vagyok, és a szakmai előmenetelem érdekében a szakvizsgákat sem halaszthatom tovább. Neked el merem mondani a kétségeimet. Ne nézz így rám, nem a Dorina iránt érzett szerelmemben kételkedem, hanem magamban. Vajon tudom-e teljesíteni a reám váró feladatokat? Neked nem voltak kétségeid annak idején?

Ignác figyelmesen és komolyan hallgatja Vendel szavait. Hasonló gondolatok forogtak az ő fejében is, nem csupán az eljegyzéskor, hanem még az esküvő napján is. Mit lehet válaszolni a kérdésekre, amikor még maga sem ismeri a válaszokat a saját kétségeire, Dalma teljesen más személyiség, mint Dorina. Ismeri az igazi értéket, tud és akar is teremteni a saját erejéből, s született büszkesége nem is engedné, hogy elfogadjon bármit is a szülőktől.

- Ezek komoly kérdések, de nem ezzel kezdődik az együttélés. A legfontosabbnak tartom, hogy ne lakjatok együtt senkivel sem. Használjátok ki az első időszakot – amikor még a szerelem perzselően izzik -, arra, hogy megismerjétek és megszokjátok egymás szokásait, összecsiszolódjatok. Nehogy azt hidd, hogy ismered Dorinát, mint ahogyan ő sem ismer téged. Más az, amikor randevúztok, együtt kirándultok, vagy utaztok, de napról napra együtt élni, az már kemény dió. Nevetni fogsz, én ebben az időszakunkban sok mindent megtudtam saját magamról is. Tudod, mi lesz a legnagyobb problémátok? Ki veszi meg a kenyeret és a felvágottat….Miért nevetsz? Gondold csak el, mi lesz, ha mindketten azt hiszitek, a másik már megvette a vacsorát és otthon csak egy másik éhes ember csapkodja a hűtőszekrény ajtaját, hátha egy manó időközben belevarázsolt legalább egy májkonzervet…Ha rám hallgatsz, jobb lesz, ha eleinte telepakolod konzervvel a spájzot…

- Kösz a jó tanácsot, de még azt sem tudom, hol fogunk lakni…

- Miért, az esküvő időpontját már tudod?

Dalma percek óta hallgatja a fiúk beszélgetését, jót is derül rajtuk, ám ideje folytatni a munkát.

-Gyertek, dolog van! Megkeresem a gyerekeket, Dorinának és Vendelnek még át kell öltönie, az ifjúságot is átöltöztetem. Izgulsz, te vőlegény forma sógorkezdemény? Fuss Dorinához, még ellopja valaki!

Pali megkönnyebbülést érez, amint a nyári konyha küszöbén meglátja Dalmát, hiszen nem csupán a készülő ételekre kell koncentrálnia, hanem a két segédre is, akik mindig mást akarnak csinálni, mint amivel megbízza őket.

-Ügyesek voltatok, most gyertek, átöltözünk, nekünk kell fogadni a vendégeket.

-Mást nem tudunk segíteni Pali bácsi?

-Had' rakjuk a tálcára a süteményt…….légyszi……

-….azt nem lehet, irány átöltözni, ha Pali bácsi rátok bízná a süteményeket, nem jutna egy falatnyi sem a vendégeknek,,,

-Anya, elmondhatom Mamókának, hogy mennyit segítettünk Pali bácsinak?

-Később, kisfiam. Most kicsinosítjuk magunkat.

Dani komolyan bólint, igaza van az anyjának. Mamóka később is ráér megtudni, milyen szorgalmasan segítettek a kukták. Fut is átöltözni, hátha mégis jut idő a torkoskodásra is… a sütemények olyan finomak….azok a csokisak…..

Ignác még akkor mosolyog a gyerekeken, amikor felesége átkarolja a vállát.

- Drágám ,gyere készülődjünk, a fogadóbizottságnak hamarosan dolga lesz, elmúlt fél három. Csak azon izgulok, hogy Apa hamarabb ideérjen, mint az első vendég.

-Veráék percek múlva megérkeznek….

-Akkor igyekezzünk, még a két gyereket is rendbe kell tenni…

Dalma ügyesen átöltözteti a gyerekeket, miközben mindkettő egyszerre meséli az élményeit. Daniella hófehér ruhát kap, hajába pedig kék szalagot fon. Danira sötétkék nadrágjához fehér inget és kék csokornyakkendőt ad. Gyönyörködik a gyerekekben és könny szökik szemébe. Felveszi világoskék ruháját, s hajába ugyanolyan szalagot köt, mint Danielláéban van. Ignác is előkerül, s immár úgy néz ki, mint Dani felnőtt változata. Súgva kérdezi feleségét:

-Mamókáék még pihennek?

-Csak aludjanak még egy kicsit.

- Persze, pihenjenek , hosszú lesz még a nap.