képforrás: Wikipédia

Ezt a verset egy idei algyői pályázatra írtam.
Tagja vagyok a Gyevi Art Kulturális Egyesületen belül működő Algyői Tollforgatók Körének..

Terhes Gábor


Algyő szent titkai


Ahol a jó Tisza csendesen folydogál,
Van egy hely, amely titkoktól övezve áll,
Népet teremtő erő hozta világra,
És vigyázza Isten szemének világa.

Múltja nem lesz soha földbe eltemetve,
De ügyelünk reá, mint féltett kincsekre,
Melyek sokasága rejtély, misztérium,
Teremtés előtti írott hungaricum.

Ősi földön élő időverte Algyő,
Ezen titkokkal áldott meg a Teremtő,
Kit szittya ősök hívtak Öreg Istennek,
Akikről valaha dalnokok regéltek.

E megszentelt földön első volt a magyar,
S nem honolt közöttük bábeli zűrzavar,
Nap, Hold, Csillagok millió-sokasága,
Ontják fényüket ez örök tanúságra.

Szívében hős Árpád megóvta e Hazát,
Vére szerzett annak szentséges Koronát,
Amelynek világa borította Algyőt,
Arannyal futtatva Tiszát, Erdőt, mezőt.

Nemes egyszerűség uralta e földet,
Mely létével ápol dicső örökséget,
Bánat maró könnye ne öntözze soha,
Honoljék fölötte ősök aranykora!

Tisza mélységéből feltörő ősforrás,
Tavaszi szellőtől édes rügyfakadás,
Élet magvát adták szeretett Algyőnek,
Istentől Algyőre örök áldást kérek.

Lelki szemeimmel történelmet látok,
És felcsaptak ám olykor pusztító lángok,
Végső romlásba népünk mégsem űzetett,
Titokzatos erő által nyert kegyelmet.

Ennek része Algyő, a Tisza Gyöngyszeme,
Reá árad szívem igaz szeretete,
Szellemi örököm ajándékul legyen,
Hogy nyugodjék lelkem túl e földi léten.

Ki népének sorsát szívében hordozza,
Nem lészen életének végső múlása,
Átéli nemzetünk minden gondját, baját,
És támaszt még az Isten magyar prófétát.

Ne hagyd el Algyőt te búfeledő remény,
Adassék általad honszerető erény,
Egét ne borítsa baljóslatú árnyék,
Hatalmasok kezében ne legyen játék!

Pusztító vihar se tomboljon fölötte,
Vízözönnek árja messze elkerülje,
Elődök lelkének ereje töltse el,
Áldassék mindene magasztos erővel!

Kérded, Honfitársam: Mily titkokról szólok?
Miként jöttek elő rejtett gondolatok?
Érezd át szíveddel, szívem minek örül,
Valánk vétötvén hun-mogurok véribül!

Írott, beszélt nyelvünk oly egyedülálló,
Szellemi jóval világot gazdagító,
Itt éltek egykor, kik szóltak ősi szóval,
Eláraszták Algyőt nemes utódokkal.

Anyagi gazdagság nem ad nemességet,
Hiába hajszolnánk mulandó jólétet,
Ezt okítá nekem Róma bölcsessége,
Holtig hallgatok e tiszta intelemre.

Ezen lelkülettel szolgálom én Algyőt,
Kérek Reá Istentől boldog jövendőt,
Szellemi kincseit eladni nem hagyom,
Őérettük küzdve magam meg nem adom.

Honfivérrel szentelt, megáldott hazában,
Nem élhetek tétlen lélekben fáradtan,
Sasmadárként szálljék szabad gondolatom,
Mit kér tőlem Isten, azt büszkén vállalom.

Mi szent e titkokban?-kérded Honfitársam.
Való amit mondok, vagy talán álmodtam?
Gondolatod tiszta, jogos a kérdésed,
Szíved-lelked tárd ki, élesítsd figyelmed!

Hunyd le szemeidet, álmodj históriát,
Lásd meg történetünk valós igazságát,
Kezdetben vala a létadó szeretet,
Általa szenteltetett magyar becsület.

Szeretet és becsület termője e föld,
E termés maradjék szapora örökzöld,
Mert minden újjáéled feltárt sírokból,
Tanúságtételként életteli múltról.

Megóvott e szent föld hazát védő fegyvert,
Melynek viselője csak igazat ismert,
Nyugodalmat lelt itt Fejedelemasszony,
Hogy lelke utódain hőn anyáskodjon.

Jurták sorai közt szálldos gondolatom,
Táltosok tanító szavát tisztán hallom,
Nemzetség fejének példás bátorsága,
Méltán emelkedett halhatatlanságra.

Regélem a szépet, szólok minden jóról,
Mit atyáink adtak legjobb szándékukból,
Nem kínoz emléke hősies harcoknak,
Melyeket vajúdva szültek forradalmak.

Mindezeknek Algyőn vala nagy értelme,
Szívem megnyitom és hajlok kegyeletre,
Kik maradandót adtak, létük időtlen,
Sokuk teste holt, de élnek szellemükben.

Halhatatlanságuk árát megfizették,
Mi Tőlük reánk maradt, örök ajándék,
Égő áldozattá nem lesz műalkotás,
Művét már tűznek nem adja Süli András.

Nevekkel két tábla áll templomunk falán,
Beszél történelmünk azok olvasatán,
Hősies végzetnek talán volt értelme,
Háborútól mentsen a békesség Lelke!

Emlékezzünk azon Honfitársainkra,
kiket védtelenül hurcoltak halálba,
Lelkük kínok között szállott Isten elé,
Teremtett mivoltuk tűzben vált semmivé.

Hamis béke után jött újabb rettegés,
Elnyomás ellen áradó felkelés,
Eltiportatott az lánctalpas szörnyekkel,
Igazság ne szülessék kiontott vérrel!

Lásd meg, Honfitársam, minek része Algyő,
Szívében szeretet, fájdalmát feledő,
Ezen lelkülettel éli meg a jelent,
Élhető jövőnek biztos utat teremt.

Szívbéli tanítás végtelen-áradó,
Jó tudásnak szomját bő vizével oltó,
Honanyák, Honatyák okos bölcsessége,
Szálljék Algyő gyermekeinek szívébe!

A világnak áldás szóljon templomunkból,
Ne térjünk el soha legjobb szándékunktól,
Kihívások sora próbálja hitünket,
Megpróbált hitünkből fakadjék szeretet!

Fehéren világít a Kultúra Háza,
Szenteltessék meg ott műveink oltára,
Szellemi kincsünkből maradandót hagyunk,
Eljövendő időt szívvel gazdagítunk.

Lásd meg, Honfitársam, Algyő szent titkait,
Tiszta elméddel gondolkodj egy kicsit,
Mi az, mely lélekből örökséget alkot,
Szeretet tüzével gyújt világosságot.

E közösség ennek köszönheti létét,
Mert titkok szentségével árasztja fényét,
Lelkem legmélyéből ősi ima fakad,
Remélve, hogy Algyő örökké fennmarad.

Őseink nyelvén hitem vallom bátran,
Bizalmam a Tisza békés folyásában,
Algyő csak ragyogjon, amíg áll e világ,
Uralkodjék földjén örökös boldogság!

Írtam e sorokat Honfitársaimért,
Gondtalan élettel áldja Őket Isten,
Őszinte szeretetem szeretetükért,
Szálljék hát szívükbe örökre, úgy legyen!


2012. április 18.