Boris Vanessza alkotása

MÁTYUS BÁCSI

Az öreg lázongó lelkiismerettel száll ki a taxiból a szállodánál, most mit mondjon Dénesnek, hová tűnt Borika. A recepcióról felszólnak Dénesnek, aki öt perc múlva divatos sötét öltönyben, krémszínű ingben, királykék nyakkendőben megjelenik.

- Üdvözlöm Mátyus bátyám!

- Jó estét Dénes.

- Nem találkozott Borival? Elment délután a szobájából és még nem jött vissza.

- Az a helyzet fiam, hogy találkoztam vele, de nem érezte jól magát és elvittem haza, majd az én Erzsám kikúrálja.

- Miért nem szólt nekem? Menjünk utána, nagyon aggódom érte!

- Nincs semmi gond, ez amolyan női baj lehet, jobb, ha ilyenkor nem vagyunk a lábuk alatt. Higgye el Dénes, az asszonyom már felhívott volna, ha komoly a dolog. Hanem a vacsoránál elmondom, hogyan nyertük meg az árverésen a kollégium épületét.

Az étteremben ugyanaz a pincér vezeti őket az asztalukhoz, aki az ebédnél is felszolgált. Széles mosollyal veszi fel a rendelést. Hamarosan meghozza a pezsgőt. Az urak torka száraznak bizonyul, mert alig húsz perc múlva már a második üveggel rendelik. Amint koccintanak, megvillan a jegygyűrű Dénes kezén. Egyáltalán nem hasonlít a Bori ujján lévőre. Jól gondolta az öreg, ezek nem házasok.

Az étterem ajtajában megjelenik Halmai Márta, csinos Chanel kosztümben. Mátyus bácsi veszi észre, felpattan:

- Megjött Mártika!

Dénes az érkező elé megy, kezet csókol neki és az asztalhoz vezeti.

- Kezeit csókolom Mártika! Ma is olyan szép, mint mindig.

- Üdvözlöm Mátyus bácsi, ne hozzon zavarba.

Az érkezőt a két férfi közé ültetik, hogy mindkét oldalról kaphassa a bókokat. Dénest megcsapja a nő parfümjének kellemes illata, elégedetten mosolyog. Nem csalódott a hölgyben, sem szakmailag, sem mint nőben.

Az öreg figyelmét nem kerüli el Dénes mosolya, bár erősen titkolja érdeklődését. Sietve tölt a harmadik pohárba és átnyújtja.

- Mártikám, engedje meg, hogy köszöntsük köreinkben. Egészségére!

A koccintás után természetesen kiürítik poharaikat és megrendelik a vacsorát. Amint elmegy a pincér, a nő kényelmetlenül érzi magát, mert úgy emlékszik, mintha négyszemélyes vacsorára szólt volna a meghívása. Mátyus bácsiban egy gondolatolvasó veszett el.

- Sajnáljuk, Mártika, csak hárman vacsorázunk – néz mélyen a nő szemébe – a másik hölgynek más elfoglaltsága akadt. Legalább ma este mindketten magácskának fogunk udvarolni.

- Ne hozzon zavarba, Mátyus bácsi.

- Csak csatlakozni tudok férfi társamhoz.

A pincér meghozza az előételeket. Az öreg jóízűen falatozik, a nő csak csipeget, egyedül Dénes forgatja szájában a falatot. Nem éhes, inkább izgatott, mielőbb tudni szeretné mi történt az árverésen és mit csinál Bori.

- Javaslom, kérjünk egy finom bort, mert igencsak szomjúhozunk.

Megrendelik az italt, az öreg a szalvétával komótosan megtörli a bajszát és elérkezettnek ítéli az időt a délutáni történések elmondásához.

- Tanult barátom, Bódy Józsi volt a közjegyző az árverésen. Már hallott arról, hogy a Récsey Guszti mellett más is ringbe száll, de azon nagyon meglepődött, hogy a „Jövő Nemzedék Barátság Háza” konzorcium képviseletében szerény személyem vesz részt a procedúrán. Átadtam a papírjaimat, amelyeket tüzetesen átnézett, s a szeme sem rebbent, amikor meglátta a 150 milliós banki fedezetigazolást. Átadta a jegyzőkönyv vezetőjének adminisztrálásra az iratokat. A jegyzőkönyvezéssel a Balla Pista fiatal jogtanácsos gyereket bízták meg, aki a Récsey Guszti egyik cégénél felügyelő bizottsági tag. No, több se kellett a gyereknek, finoman tudatta kenyéradó gazdájával a fedezetigazolásunk adatát.

- Mátyus bácsi, maga viccel. Ilyet nem tehet a Balla Pista, hiszen ha emiatt kirúgják az önkormányzattól, sehol sem kap állást az egész megyében.

- Az igaz, Mártika, de ügyes volt a gyerek. Visszahívta Récseyt adategyeztetés miatt, s úgy intézte, hogy a fedezet igazolásunkat megláthassa. A lényeg, hogy visszalépett, így elhozhattuk alapáron az ingatlant. Már a vételárat le is emelték a számlánkról, leszámlázták, s mától számított 8 munkanapon belül alá kell írnunk a szerződést. Tarpataky gratulált, örült, hogy jó helyre került az ingatlan és minden támogatást megad a konzorciumnak. Most pedig kedves Dénes barátom, átadom a közjegyzői okiratot, a többi iratokkal együtt, innentől már nincs több szerepem az ügyben. Ha bármikor bármiben segíthetek, szívesen teszem, csak keressen meg.

- Köszönöm, Mátyus bátyám, hálás vagyon magának, hogy ilyen flottul elintézett mindent. Tessék, a tiszteletdíja.

Az öreg az átvett vastag borítékot komótosan a zakója belső zsebébe teszi. Láthatóan elégedett, s annak is örül, hogy számára befejeződött az ügy.

- Mit gondol Mártika, milyen állapotban lehet a Récsey?

- Én a maga helyében most messze elkerülném a Gusztit.

- Pontosan azt teszem, kislányom, mert látni sem bírom. Megzsarolni nem tud, nincs semmi vagyonom, ezért kisemmizni se, megveretni meg gyáva, mert úgyis kiderülne.

- Ennyire veszedelmes ember ez a Récsey?

Dénes kérdése másodpercekig a levegőben marad. Az öreg összenéz a nővel, ez a férfi nincs tisztában a helyi viszonyokkal.

- Dénes barátom, így hatszemközt elárulom magának, hogy a Récsey a helyi keresztapa. Félelmetes üzletember és ellenfél, de a családjával úgy viselkedik, mint egy nagy mackó. Igaz, hogy elvált, de mindent megad a családjának. Az új barátnője egy tűzről pattant pesti asszonyka, akihez gyakran feljár a fővárosba. Szóval, a Guszti a legnagyobb kapitalista a térségben.

- Mátyus bácsi, így Dénes semmit sem ért meg a helyzetből, korábbról kellene kezdenünk.

- Honnan aranyoskám? A pelenkás korától? Nem érdekli Dénest, elég, hogy megnyertük az ingatlant.

- Téved Mátyus bátyám, mindig is érdekeltek az ellenfeleim ügyei, szívesen meghallgatom a történetet, hosszú még az este.

Mártika mosolyog, tudta előre, hogy Dénest érdekli a Récsey família sorsa, csak rá kell nézni erre a sármos, jóképű férfire, csak jót lehet róla feltételezni. A pincér megérkezik a második fogással, s mindhárman a gasztronómiai élvezeteknek hódolnak.

Az öreg pukkadásig jól lakik, megtörli a bajszát és iszik egy korty bort. Nekiveselkedik a beszédnek, számára érdektelen a történet, azért elmondja, amíg a másik kettő befejezi a vacsorát.

- A rendszerváltás idején keveredett ide Récsey Guszti, élettársával és két apró gyerekkel. A város Rózsadombjának nevezett családi házas övezetben vásárolt egy kétszintes házat, egy éppen csak akkora telekkel, hogy két autóval be lehessen állni az udvarra. A felesége nem dolgozott, a két gyerek mellett nem is tudott volna. Mendemondák keringtek róluk, honnan jöttek, mit akarnak, de valamennyi verzió megdőlt. A gyerekek koruknak megfelelően iskolába, óvodába jártak. Pálma asszony rendes, szótlan nő volt, tette a dolgát a család körül, sohasem panaszkodott. A feleségemmel összebarátkoztak, recepteket cseréltek, de nem jártak egymáshoz. Récsey főmérnökként elhelyezkedett az egyetlen ipari üzemünkben. Alig melegedett meg alatta a szék, a céget privatizálták és máig tisztázatlan körülmények között a fele a Récsey tulajdonába került. Átszervezték a céget, a profilját megtisztították a sallangoktól, elbocsájtottak közel kétszáz dolgozót és a cégből megmaradt részt átvittek egy új kft.-be. Alig három év múlva kivásárolta a tulajdonostársait és nagy tételben kárpótlási jegyeket vett a környéken lakó idős emberektől. Amit meg lehetett szerezni kárpótlási jeggyel, és jó üzletnek számított, arra azonnal lecsapott, pedig a kft.-ből származó jövedelme is igen tisztességes volt. Kocsmáiról, játéktermeiről híres a környéken, ráadásul pénzkölcsönzéssel is foglalkozik. Még a rendőrök sem mernek ujjat húzni vele, pedig az alvilággal is kapcsolatban áll.

- Így sohasem jutunk a történet végére – nevet Mártika,- Mátyus bácsi, innen folytathatom a történetet?

- Aranyoskám folytassa csak, nekem úgyis kiszáradt a torkom, most az asszony sem tud rám szólni, hogy sok lesz Lajos.

- Röviden a történet vége: az élettársa és a két gyereke megtapasztalta mellette a mennyet és a poklot. Végül elváltak, a nő és a gyerekek Sopronba költöztek. Azóta Récsey óvatosabb lett, a zűrösebb ügyeket, mint például a pénzbehajtás, másokra bízza. Azt pletykálják róla, hogy a családjának tisztes megélhetést biztosít, az új barátnőjét is tejben-vajban fürdeti, de szegénynek fogalma sincs arról, honnak származik a Récsey pénze. Javaslom, váltsunk témát.

Meghozzák a desszertet. Dénesnek megjön az étvágya, az édességnek nem tud ellenállni.

- Rendben van, Mártika. Beszéljünk a hölgyekről. Egyetért velem Mátyus bátyám?

Az öreg mélyen a tányérja fölé hajol, szemében huncut fény villan, hiába, már a lényegnél tartunk. Csak dörmög valami érthetetlen választ a bajsza alatt.

- Nem erre gondoltam. Dénestől akartam megkérdezni, miért vásárolta meg a kollégium épületét?

- Jó kérdés. Elsősorban nosztalgiából.

- Ugye, nem mondja komolyan. Ehhez túl sokba került.

- Oké. Másodsorban kíváncsiságból.

- Maga nem vesz komolyan.

- Téved, Mártika, nagyon tisztelem a női nemet, soha nem engedném meg magamnak azt a luxust, hogy ne vegyem komolyan a hölgyeket. Általában egy férfi életében a főszerepeket a hölgyek játsszák, az enyémben bizonyosan. Szinte mindenütt nők vesznek körül, otthon a feleségem és a három lányom, meg a házvezetőnőnk, a munkahelyemen pedig a tíz munkatársamból hat hölgy. Elmondhatom, hogy kényeztetnek, feltéve, ha én is kényeztetem őket. Szerencsére lassan javul a férfinem aránya a családon belül. A legidősebb lányom már férjhez ment és megajándékozott Dani unokámmal. Dorina lányomnak pedig holnap lesz az eljegyzése. Büszke vagyok a gyerekeimre és a vejeim is rendes srácok. Szóval Mártikám, kérdésére válaszom: harmadsorban üzleti szempont is vezérelt.

- Hiába minden, ha két férfi beszélgetni kezd, a három fő téma a sport, a politika és a nők. S ha nem akarnak valamiről beszélni, akkor egy szót sem lehet belőlük kihúzni.

Szép ez a pengeváltás, alakul a dolog, innen indulni egy takaros kapcsolat felé, nem is olyan rossz dolog, gondolja az öreg, mégis érzi, hogy közbe kell szólnia.

- Engem is érdekel a dolog, ám ha nem akarja, ne mondja el.

A kettős megszólíttatás kapcsán Dénes nem tehet mást, mint elmondja az igazságot. Vagy legalább annak egy részét.

-Kaphatok egy konyakot? Azt hittem, hogy megúszom ezt a kérdést, de megértem a kíváncsiságukat.

A konyak erős, egyből megissza. A két fős hallgatósága minden mozdulatát szemmel követi, mintha abból új információkhoz jutna.

Dénes rágyújt, már nem is tudja, hányadik cigarettájára. Konyak, cigaretta, kocsma, minden szem ráfigyel, mint diákkorában. Felvillanyozódik.

-Nosztalgia, kíváncsiság, üzlet. Ma reggel úgy indultam el hazulról, hogy lazítok egy kicsit az eljegyzési parti előtt. Terveim között csak a kikapcsolódás szerepelt. Hajnalban az országúton Tarpataki Péter nevezetű fiatalember motorbalesetet szenvedett, s át kellett adnom egy üzenetet a barátnőjének. Ennek kapcsán szereztem tudomást arról, hogy a középiskolai kollégiumunk épülete kalapács alá kerül és az árverés lebonyolítására már előre árnyék borul. A Palánta Alapítványt kiszorítja az üzleti érdek. Az üzlettársam alapítványa is éppen olyan ingatlant keres, amelyben a külföldön élő magyar családok gyermekeinek a nyaralással egybekötött nyelvtanítását megoldhatja. Emlékeim szerint a kollégium épülete szerkezetét tekintve alkalmas arra, hogy átalakításokat követően megfeleljen a követelményeinek, s területén elfér mindkét alapítvány. A tranzakcióhoz a pénzügyi fedezetet a pénzügyi tanácsadó cégünk biztosította. Arra a ki nem mondott kérdésükre, hogy miért dolgozom a szabad időmben, a válaszom egyszerű: tizenkét család megélhetéséért felelős cégvezetőként nem sétálhatok el egyetlen jó üzleti lehetőség mellett sem.

Az öreg teletölti a poharakat borral, közben száguldoznak a gondolatai. Mártika szemlátomást elégedett Dénes válaszával, de számára számos elvarratlan szálat tartalmaz a történet.

- Mártika, talán most, hogy mindent megtudtunk Dénestől Dénesről és a közös ügyletünkről, térjünk vissza a hölgyekre. Pontosabban, csak magácskáról beszélgessünk. Úgy látom, kipirosodott a bortól, ez azt jelenti, hogy nem áll szoros kapcsolatban az alkohollal.

- Ami azt illeti, számomra is csak a munkám létezik.

- Túl csinos és fiatal ahhoz, hogy így szerénykedjen.

Amíg Mártika kipirult arcát figyeli, nem kerüli el az öreg figyelmét Dénes biccentése a pincérnek, melynek eredményekét pillanatokon belül elébe varázsolják az újabb adag konyakot, amelyet azonnal lehajt. Utána csak néz maga elé, mintha egyedül lenne, talán nem is hallja, amit a másik kettő beszél.

- Ne hozzon zavarba, Mátyus bácsi.

- Nem, nem, aranyoskám, mindig is tiszteltem magácskát, olyan szépen gondozta a szüleit, közben elvégezte az egyetemet és egyedül is boldogul. Úgy hallom, minden nagyobb vállalkozó a maga cégénél könyveltet. Most bevallhatom, hogy régóta fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy ki a cégében a társa? Tölthetek egy pohár bort? Köszönöm. Régi történet ez, már nem is olyan érdekes.

- Engem érdekel. Dénes Tölthetek magának is? Egészségére!

A férfi, mintha félálomból eszmélne, felriad.

-Nem köszönöm, egészségükre.

A bor kellemesen átjárja a nőt, oldja a gátlásait is. Dénes a két dupla konyak után inkább a nő kellemes alt hangjának duruzsolására figyel, mintsem a beszélgetés tartalmára.

-Emlékszik a bátyámra, Mátyus bácsi? Gábor a legfelkapottabb ügyvéd volt a városban. Egyetlen lánya, Dóra, terhes lett az érettségije utáni nyáron. Mire megtudták, már nem lehetett elvetetni. Akkor én jó bátyám összekapta a családot és elköltöztek Miskolcra. Ott született meg az unokája, Domonkos, akit sajátjukként neveltek fel. Nyaranta itt volt velünk, sokat pesztráltam. Dóra egy év múlva elkezdte az egyetemet, ma a miskolci kórház szülész főorvosa, férjhez ment és van négy gyereke. A lényeg az, hogy egyedül maradtam a szüleinkkel, Gábor csak anyagilag tudott segíteni nekik. Hálából engem is kisegített, csendes társam lett a vállalkozásban. Amikor Domonkos is befejezte a főiskolát, átvette a nagyapja helyét a cégemben.

- Akkor ő az a jóképű, magas fiatalember, akit gyakran látok magával sétálni.

- Régen sétáltunk kettesben, megnősült és már hármasban sétálgatunk, hozza magával a kislányát is. Szinte a fiamnak tekintem.

Dénes arcán átsuhan egy árnyék. Lehetséges, hogy van egy harmincöt éves fia?

-Mártika, a Domonkos a Halmai Dóra fia? És Hány éves?

-De igen, most meséltem el Mátyus bácsinak, harminchat éves. Mire figyelt kedves Dénes?

A férfi már nem tud reflektálni a csipkelődő megjegyzésre, mert megérkezik Bori a pincér kíséretében, elegáns kosztümben, üdén, frissen sminkelve.

Az öreg azonnal felugrik.

-Kezeit csókolom Borika! Már nem győztük várni. Mártika, engedje meg, hogy bemutassam…

Szerencsére Borika bemutatkozott magától, s mire a két nő kezet fog, az öreg megnyugszik. Mit mondhatott volna, kicsoda Borika.

-Ha megengedik, négyszemközt váltanék Dénessel néhány szót, sajnos vissza kell indulnom Pestre.

Dénes felpattan, megragadja Bori kezét és öles léptekkel a terem túlsó végén lévő bárpulthoz vezeti. Beszélgetésüket elnyeri a tér, de a gesztikulációikból az öreg arra következtet, hogy éppen szakítanak.

-Mártikám, ha visszajön a vendéglátónk, elbúcsúzunk és hazaviszem magát taxival. Tudja aranyoskám, már tíz éve nem enged, az orvos volánhoz ülne, ezért úriemberként vitetem magam. Ezért sohasem zsörtölődik Erzsa asszony, pedig Isten látja lelkem, nagyszájú a szentem.

-Rendben van, későre jár. Elárulja nekem, hogy ki az a hölgy?

-Fogas kérdés, nem tudom pontosan, de nem a felesége, nem a munkatársa és a testvére sem. Jobb, ha kérem a számlát.

Mártika úgy elpirul, mint egy rajtakapott tinédzser.

-Hát nem Dénes vendégei vagyunk?

-De igen. A tőle kapott pénzből fizetek.

Mire az öreg kifizeti a számlát, Dénes és Bori visszaérnek az asztalhoz.

-Köszönjük a vacsorát Dénes, későre jár, ideje hazamenni.

-Már ráérünk, messze még a reggel.

-Merre mennek, Mátyus bácsi? Már a kocsiban vannak a csomagjaim, szívesen hazaviszem mindkettőjüket.

-De Bori…

-Megbeszéltük, Dénes. Szervusz és minden jót neked. Jöjjenek Mátyus bácsi, itt áll a kocsim a szálloda bejáratánál.

Az öreg csak somolyog a bajsza alatt. Elbúcsúzik Dénestől, s a két nőnek nyújtja a két karját.

-Szabad, hölgyeim, csak a karjaikat kérem.

Alig egy óra múlva Mátyus bácsi kedvenc foteljében ülve, részletesen elmeséli Erzsa asszonynak az est történéseit.

RÉCSEY

A város Rózsadombjának szélső utcájában, kétszintes, alápincézett, ötszobás családi ház hivalkodik kanárisárga-fehér homlokzatával, fehérre mázolt emeleti körerkélyeivel. A kerítése is hófehérre festett, kovácsoltvas, nehéz kapuja távirányítóval nyílik a fekete Lexus előtt. A ház mögött kertész szakszerű keze nyomát viselő kert, végében gépkocsi tárolóval.

Az autó megáll az úton, az épület mellett, kiszáll a középmagas, széles vállú, tüske hajú, ötvenes férfi. Láthatóan bosszús, becsapja a kocsi ajtaját. Megnézi, hogy villan a riasztó és sebesen, szinte futva megy be a házba. Ledobja táskáját a hatalmas hall közepén terpeszkedő bőrgarnitúra foteljába és a konyhába siet.

-Kézcsók, Margitka, megjöttem.

-Jó napot Guszti, már vártam.

Margitka termetes asszonyság, akinek arcáról sosem tűnik el a mosoly. Csak egy pillantást vet a férfira és hangosan csörömpölni kezd a lábasaival.

-Tálalhatom a vacsoráját Gusztikám? A kedvencét készítettem, gulyáslevest és túrós csuszát, jó sok szalonna pörccel.

-Nem vagyok éhes, már biztosan hallotta, mi történt.

-Persze, tudom én, hogy ilyenkor nincs kedve az embernek, de enni csak kell. A városi tv már legalább háromszor lejátszotta a polgármester nyilatkozatát a pályázat eredményéről.

-Megyek, lezuhanyozok és úgy fél óra múlva vacsorázhatunk.

A férfi kettesével veszi a lépcsőket az emeleti feljárón, úgy rohan, mintha lekésne valamiről. Megcsörren a kisebb telefonközpontnak megfelelő készüléken a hármas vonal. Nincs kedve senkivel beszélni.

Margitka az ötödik csengetés után felveszi a kagylót.

-Récsey rezidencia, tessék.

-Csók Margitka, Vermes Vera vagyok.

-Csókolom Verácska, most ért haza a Guszti, de nagyon zehernyés. Felment fürödni. Mi újság?

-Csak meg akartam kérdezni Gusztitól, hogy feljön-e értem, vagy utazzak le vonattal. Tudja, hogy holnap lesz Vendel eljegyzése.

-Hogyne tudnám, Verácska! Két tortát is sütöttem meg a Vendel kedvenc süteményéből, a gesztenyés, csokis kifliből is két tepsivel. Tudom, hogy Guszti morogni fog, miért fáradt vele Margitka, hogyan vigyem, hogy ne törjem össze, hát maga is ismeri, milyen fiú. Jól van, szívecském, visszahívjuk hamarosan.

Margitka tíz éve dolgozik Récseynél, mint háztartási alkalmazott. Rendesen bejelentve, fizetik utána a nyugdíjjárulékot és a Tb-t is. Két éve van a nyugdíjig, ez lesz az utolsó munkahelye. Megkedvelte Gusztit, pedáns, kicsit mogorva, magának való férfi, de jó a szíve, és udvarias. Néha megjelennek nála rosszképű üzlettársak, olyankor csak felszolgálja az ételt és eltűnik a saját alagsori garzonjába.

Özvegy, a gyereke Párizsban tanult és Guszti javasolta neki úgy nyolc évvel ezelőtt, hogy kialakít számára egy garzont, ha ideköltözik. A város centrumában lévő kétszobás panel lakását meg kiadhatja diákoknak jó pénzért.

-Csak ketten lakunk itt, Margitka, és ha nem vagyok itthon, csak azt engedheti be, akinek előre megmondom az érkezését. Ha elutazom hosszabb időre, lezárom a villát, bekapcsolom a riasztót, s akkor csak a saját lakrészében lehet. A telefonon három vonal van, a kék és a zöld vonalat felveheti, de a pirosat sosem. Nem tarthat mobiltelefont, a kék vonalon bármikor telefonálhat. Ha nem vagyok itthon, a kutyákat ki kell engedni. Minden pénteken eljön az egyik titkárom, kocsival elviszi magát bevásárolni és kifizeti a számlát. A két kétszáz literes mélyhűtő állandóan tele legyen, mert azt szeretem, ha van itthon tartalék. Margitka kap minden hónapban százötvenezer forint fizetést. Ingyen lakik és kosztol, még a garzon rezsijét sem kell megfizetni. A fián kívül egyetlen látogatót sem fogadhat. Megfelelnek a feltételek?

Megbeszélte a fiával és egy hét múlva ideköltözött. Sok a munka, hatalmas a ház, amit rendben kell tartani, naponta főzni ebédre és vacsorára, és ott a két bernáthegyi is, akiket szintén kosztolni kell.

Még az elején, alighogy beköltözött, a nagytakarítás során, a gardrób mélyén talált egy lelakatolt ládát. Addig forgatta, amíg a hasadékán keresztül meglátta benne a pisztolyt. Nagyon megijedt. Egy hétbe telt, amíg célozni, mert a doboz tartalmára.

-Ez nem tartozik magára Margitka. Remélem, nem nyúlt hozzá.

A doboz eltűnt és soha többé nem került elő.

Egy idő után már a barátnői sem hiányoztak. Úgy osztotta be az idejét, hogy a kedvenc sorozatait megnézhesse a tv-ben. Minden vasárnap beszél a fiával telefonon, aki kinn maradt Párizsban. Ha hazajött, szállodában lakott, Guszti fizette azt is.

Három éve Guszti megismerkedett Vermes Verával. Margitka megszerette az alacsony, gömbölyű, jó kedélyű, halk szavú asszonyt és a fiát is. Ritkán jöttek, általában egyedül és Guszti rendszerint sokáig beszélgetett velük kettesben.

Margitka takarékra veszi a gázt a fazék leves alatt, ha tíz percen beül nem került elő Guszti, akkor akár egy órába is telhet, mire lejön vacsorázni. Leül a kedvenc foteljébe és előveszi az újságot.

Récsey az emeleten a munkaszobában éppen a számítógépén keresgél, cégbejegyzéseket nézeget, úgymint „Jövő Nemzedék Barátság Háza”, Palánta alapítvány, Nagy és Társa Kft, Honismereti alapítvány. Valós és fantom cégek szövevénye, kereszttulajdonlásokkal, két állandóan felbukkanó névvel, Dr. Nagy Dénes és Mr. Amos Hamilton. A szeme fényképezi az iratokat, a memóriája pedig tárolja, hogy szükség esetén előhívhassa azokat. Sohasem ír fel semmit, a hosszabb anyagokat Margitka által masinának titulált számítógépben tárolja. Elküld néhány e-mailt és a válaszra várva egy fél órát a jakuzziban tölt. Kellemesen meleg a víz, menta illatú, szívesen ellazulna, ám ma nem lehet pihenni. Távirányító után nyúl, bekapcsolja a televíziót és meghallgatja a híreket. Magyar, német. francia, angol, orosz, amerikai adókat váltogat. Egy jó óra múlva megérkezik az e-mail, figyelmesen átolvassa, majd kitörli és pizsamát vesz, fürdőköpenybe bújik és lemegy vacsorázni.

-Gusztikám, kereste Verácska, vissza kellene hívnia. Amíg telefonál, tálalom a vacsorát.

Récsey mélyen a Margitka szemébe néz. Hiába, nagyon kíváncsi az öreglány, legjobb innen telefonálni, úgyis kikérdezné, ha máshonnan bonyolítaná le a beszélgetést. Átmegy a hallba és felveszi a kagylót, lenyomja a kék gombot és tárcsáz.

-Szervusz, Verácska, Récsey Guszti vagyok. Bocsáss meg, csak most tudtalak felhívni…..Ne gyere, reggel érted megyek, és együtt jövünk vissza. Még el kell intéznem néhány dolgot, s ha nem haragszol, ezt egyedül kell megtennem. Nem nőügy, egyetlen nő van rajtad kívül az életemben, az én aranykezű Margitkám……Vendel doktor kellőképpen izgul már az esküvő miatt? Te is izgulsz? Miért?...Ugyan, nincs mitől tartanod, ugyanolyan emberek, mint mi vagyunk. Abból, amit Vendel mesélt róluk, egy átlagos magyar középosztálybeli család, három gyerekkel. …Tudom, hogy te leszel a legcsinosabb nő az összes között. Legalábbis nekem mindenképpen. Úgy készülj, hogy az eljegyzés után elmegyünk kirándulni. Reggel kilenckor érkezem. Csókollak drágám, aludj jól.

A gulyásleves sűrű és enyhén csípős, ahogyan szereti.

-Margitka, reggel korán indulok és három nap múlva jövök haza. Kiengedem a kutyákat és bekapcsolom a riasztót.

-Mindig csak megy, megy, sohasem pihen, nem lesz ennek jó vége.

-Ne aggódjon Margitka, rossz pénz nem vész el.

-Legalább Vendelke kedvenc süteményeit vigye el, ha már megsütöttem.

-Egy feltétellel elviszem, ha nekem süt abból a felséges almás lepényéből legalább két tepsivel, mire hazaérek.

-Megegyeztünk.

-Fogadom, már étdobozokban vannak a sütemények és a torták!

-Pontosan. Nem tudom, miért szórakozik velem. Egyszer megunom, és itt hagyom.

-Drága Margitka, most nincs kedvem évődni magával, egyébként is a szívem csücske, tudja, hogy maga nélkül nem tudnék élni?

A túrós csusza a füstölt szalonna pörcökkel fenséges. Récsey csak úgy habzsolja, mintha egy hete éhezne.

-Ha most nem iszik meg legalább két pohár bort, úgy megüli a hasát a csusza, hogy holnap mozdulni sem tud.

-Csak ha velem tart, asszonyom, mert egyedül nem iszom.

A borozgatás csendes, mindkettőjüket lefoglalják a gondolataik. Margitka eltervezi a három szabad napját. Egyiken nagymosást csinál, kitereget a kertben, az ágyneműk illatosan száradnak meg a napon. A második napon csak pihen, esetleg a kutyákkal elmegy sétálni. A harmadikon almás lepényt süt és bakonyi sertés szeletet készít, az a kedvence Verácskának. Finom, apró galuskákkal. Hátha együtt jönnek haza.

Récseyt még a délutáni események izgatják. Feltűnik a semmiből egy férfi, tele pénzzel, összeköttetéssel, elorozza az orra elől a kollégium épületét. Magyarországon nem gyakorlat még az a gyors ügyintézés, amelyen ennek a férfinak át kellett vergődnie alig néhány óra alatt. Valami nem stimmel! Holnap ráadásul protokollból el kell mennie a kedvese fiának az eljegyzésére, sok kedve nincs hozzá, de megígérte. Még az hagyján, hogy Vera zokon venné az elmaradását, de a gyerek egy életre megsértődne. Ezt nem engedheti meg magának Vendellel szemben, aki úgy szereti és tiszteli, mintha az apja lenne.

Már két éve együtt járt az anyjával, amikor Vendel orvossá avatása volt. Dél körül ért haza a gyerek, másnaposan és gyűrötten, a csoporttársaival buliztak egyikük családi házában, mert a szülők nem voltak otthon. Vendel letusolt, kissé magához tért és a hármasban elfogyasztott ebéd után, amíg Vera a kávét főzte, meglepő kéréssel fordult Récseyhez:

-Kérem, délután menjünk el kettesben sörözni. Anya nélkül. Beszélni akarok magával.

Elég kínos volt meggyőzni Verácskát a két férfi közös sörözéséről, miután Vendel addig megtűrte ugyan Récsey jelenlétét a családban, de nem lelkesedett érte. Egy közeli sörözőbe mentek, amelyet a szomszédos tízemeletes panel aljában alakítottak ki, összesen négy asztala volt, csak a környező épületek lakói ismerték és látogatták. Szinte mindenki mindenkit ismert a sörözőben, s keresztül kasul beszélgettek egymással. A két férfi a szélső asztalhoz ült és a két korsó sör mellett összehajolva, halkan beszélgetett.

-Nosza, fiam, hallgatlak.

-Nem vagyok a fia. Még azt sem tudom igazán, hogyan szólítsam.

-Rendben. Igyuk meg a pertut és tegeződjünk. Szevasz!

-Szervusz… Guszti bátyám.

-Bátyád ám az öregapád! Ne öregíts engem, én sem mondom neked, hogy fiam, te se mond, hogy bátyám. Rendben?

-Rendben.

-Ha most józan lennél, már úgy értem, teljesen az, akkor konyakot rendelnék, de jobb, ha a sörnél maradunk.

Récsey körülnézett, megkereste szemével a tulajt és intett.

-Legyen szíves főnök, kérünk még két korsóval. Köszönöm.

A sör hideg volt, bepárásodott az oldala, jól esett a torkának a hideg ital. Vendel két hajtásra megitta a korsóval, abból akart bátorságot meríteni.

-Csak azt szerettem volna megmondani Önnek… neked, hogy féltem a mamát.

-Miért félted? És kitől?

-Tőled, mert rosszakat hallottam rólad. Hogy maffiózó vagy, azért nem mehet el a lakásodra a mama, csak te járhatsz hozzánk. Tele vagy pénzzel. De nekünk nincs szükségünk rá. Már két hét múlva dolgozom, megélünk kettesben Anyával.

-Miből gondolod, hogy maffiózó vagyok?

-Tisztességesen nem lehet annyit keresni, mint amennyi pénzed van.

-Rendben. Befejezted? Akkor mehetünk haza. Főnök! Fizetünk.

-Majd én fizetek.

-Fiam, most mondtad, hogy tele vagyok pénzzel, négy korsót még kibírok fizetni.

-Nem vagyok a fiad!

-Sajnos! Vendel, te egy értelmes fiatalember vagy, aki - gondolom-, hamarabb hisz saját magának, mind a mendemondáknak. Most szépen hazamegyünk, alszol egyet és este elmegyünk hozzám. Ott töltesz két-három napot, megnézed, hogyan élek. Megítélheted magad, utána, ha gondolod, nem is kell találkoznunk. Megegyeztünk?

-Úgysincs programom.

Vera csodálkozott a két férfi tervének, ugyanakkor örült is, hogy végre békét kötnek egymással.

Összekészítette a fia utazó táskáját és a tiszta fehérneműk mellé három váltás inget, valamint egy ünnepi öltönyt is bepakolt, soha nem lehet tudni, hova keverednek a fiúk.

Vacsora után fél hétkor indultak Szentmiklósra, Guszti gyorsan, de magabiztosan vezetett, egy óra alatt leértek. Margitka már visszahúzódott a saját kuckójába, az egész estét kettesben töltötték. Körül vezette a fiút a házban, megmutatta a pincében a jól felszerelt konditermet, az emeleti lakást. Vendelnek tetszett a berendezés szolíd eleganciája és meghittség, amely áradt belőle. Mindent megnézett, kipróbált, de a tetőtérbe vezető lépcsőházat jótékonyan takarta a könyvespolc.

Másnap reggel Guszti korán kelt, s mire Vendel leért a konyhába, Margitka minden lényegeset tudott róla. Verácska fiának természetesen a legfinomabb ételeket főzte.

-Vendel fiam, reggelizz nyugodtan. Guszti üzeni, hogy a garázsban ott az Opel Corsa, benne a slusszkulcs. A kesztyűtartóban egy címlista a Récsey éttermekről, járd végig. Ha meguntad, nyugodtan gyere vissza. Jaj, nem baj, hogy tegezem, doktor úr? Verácska azt mondta, nyugodtan tegezzem.

- Semmi baj, tessék csak tegezni.

- Miért olyan bánatos? Azt hitte, megvárja Guszti? Majd összefut vele valahol.

A Corsa anyós ülésén ott volt a slusszkulcs , térkép a megyéről és egy boríték, benne ötvenezer forinttal, mellette cédulával, jó szórakozást. Vendel először elsápadt, utána elvörösödött. Majdnem visszafordult, de Margitka már kinyitotta a kaput és eltüntette a kutyákat. Repülőrajttal indult és átrobogott a városon, anélkül, hogy kiválasztotta volna a listáról, melyik Récsey objektumot látogatja meg. A határban megállt az első benzinkútnál és felhívta mobilon Récseyt.

-Szervusz Vendel, felébredtél?

-Szervusz. Már elindultam. Miért hagytál nekem pénzt a kocsiban? Azt hittem…

-Várj, fiam, egy pillanat. Senki sem ismer a birodalmamban. Légy szíves mindegyiket keresd fel, ha összefutunk, ne is nézz rám. Ebből a pénzből egyél, igyál, rendelj mindent, amit csak akarsz. Két éttermemben saját zsebre dolgozik a személyzet, segíts lebuktatni. A titkárom tíz percen belül felhív, légy szíves azt még várd meg. Elmond mindent, amit tudnod kell. Nagy segítséget jelentene számomra, ha vállalnád e feladatot. Ha nem akarod, nem kell megtenned.

-Miért nem mondtad az este? Persze, hogy vállalom.

-Az este még én sem tudtam.

Arról, hogy mi történt aznap, egyikük sem beszélt, pedig Margitka alig várta, hogy este hazatérjenek és elmeséljék a nap történéseit.

Récsey még a mai napig mosolyog, ha eszébe jut. Juszt sem meséli el senkinek, kettejük titka, amiről Vendellel úriemberek módjára hallgatnak.

-Egészségére Guszti, látom, ízlett a vacsora.

-Nagyon finom volt, köszönöm, Margitka. Jó éjszakát! Reggel nem találkozunk, korán indulok.

-Ne feledje a süteményeket. Jó éjszakát!

Megcsörren a telefon és a piros gomb éktelenül villog. Récsey átfut a nappalin és rohan fel a lépcsőn az emeletre.

-Szevasz Tódor, itt Guszti…

Utána jó öt percig csak hallgat.

-Rendben, köszönöm. Majd hívlak. Jó éjt!

Amíg fogat mos, nézi magát a tükörben. Jó karban lévő ötvenes férfi, tüsi hajjal és kemény izmokkal. Látszik rajta, hogy rendszeresen sportol, de Adonisznak nem mondható. Arcvonásai határozott, kissé kegyetlen személyiséget sejtetnek, ennek köszönhetően általában senki sem mer kikezdeni vele. Az édesanyján kívül csak ketten ismerték fel a zord külső mögött meghúzódó, szeretetre vágyó, gyengéd férfit. Az első az egyetlen felesége, Linda volt, aki a meghitt pillanatokban Tömör Gyönyörnek hívta, később egyszerűen Tégyének. Nagy szerelem volt, szenvedélyes szeretkezésekkel, sok nevetéssel, utazással fűszerezve. Öt évi házasság után mégis elváltak, békésen, vigyázva arra, hogy a másiknak a lehető legkevesebb sérülést okozzák. Egy dologban nem értettek egyet, Linda gyereket akart, Guszti pedig nem. Linda biológusként, egy rákkutató team tagjaként esetenként a saját egészségét is veszélyeztető kísérleteket folytatott, s Guszti munkája sem volt egy életbiztosítás.

A válást követően Récsey megfogadta, hogy nem nősül újra. Húsz évig úgy élt, hogy egymást követték a nők, ám igazából nem akart kötődni egyikhez sem. Kivéve a két gyermekes nőt, akivel élettársak voltak néhány évig. Linda két év után férjhez ment egyik kollégájához és szült egy autista gyereket. Gusztinak a szíve szakadt meg, amikor megismerte volt felesége gyönyörű, értelmes, angyal hajú kislányát, aki a környező világból tetszőlegesen kiválasztott személyeket és dolgokat engedett be belső világába. Gusztit nagyon megszerette, s valahányszor találkoznak, órákra képesek kettesben beszélgetni, rajzolgatni, sétálgatni, fagyizni.

Soha nem mondta Lindának, hogy lám, igazam lett a gyerek kérdésben. Negyedévente sort kerített arra, hogy legalább egy napot a kislánnyal töltsön. Ezen akkor sem változtatott, amikor megismerte Vámos Verát, a második nőt, akit igazán megszeretett, és aki vette a fáradtságot arra, hogy a zord külseje mögé nézzen.

Gusztit sokáig nem érdekelte az öltözködés, akkor vásárolt ruhaneműt, amikor Margitka már veszekedett vele, hogy foszlanak az inge gallérjai, kivékonyodott az öltönyök szövete a sok tisztítástól. Éppen Pestre kellett mennie, amikor megfogadta, addig nem megy haza, amíg ki nem cseréli a teljes ruhatárát. Bejárta a fél várost, de a magasságához nem talált megfelelő extra széles ruhaneműt. Emiatt elöntötte a méreg és szegény szálloda portáson vezette le idegességét.

-Récsey úr, kérem mondja meg, mi a gondja, mint törzsvendégnek, mindent megteszünk,

hogy megoldjuk.

Elnevette magát és elpanaszolta a portásnak vásárlási gondjait, aki előhúzta a fiókból Vera üzletének a névjegyét.

-Szabadna ajánlanom a Vermes és Társa Bt. üzletét. Abban bizonyára talál Récsey úr megfelelő öltönyt.

Az üzlet a belvárosban volt, a Váci utca egyik mellékutcájában. A szűk portál miatt butiknak nézte, de amint belépett, tágas, háromszáz négyzetméteres áruházat talált, amelyben a fehérneműtől a télikabátig mindent árultak.

Középmagas, filigrán, elegáns, kellemes parfüm illatú hölgy foglalkozott vele, végig vezette az osztályokon, türelmesen kivárta a ruhapróbákat és nem rejtette véka alá, ha nem tetszett rajta valamelyik ruhadarab.

-Javaslom, ezt az öltönyt is próbálja fel uram, talán ennek jobb a szabása. Azonnal hozok hozzá illő ingeket és egy különleges nyakkendőt is. Látom, tetszik önnek sportos öltözet is, azért előkészítek egy farmer nadrág, dzseki, póló, pulóver összeállítást is. Nyugodtan próbálja fel, nincs semmi vétel kényszer.

Másfél órát töltött az üzletben, fizetéskor otthagyott közel kétszázezer forintot.

-Engedje meg, hogy kitöltsek Önnek egy törzsvásárlói kártyát, amely a legközelebbi vásárlásnál 10 % kedvezményt jelent. Örömmel vennénk, ha megadná a címét és a telefonszámát is, hogy értesíteni tudjuk az árleszállításokról.

-Rendben van. Egy feltétellel. Szeretnék a főnökével beszélni, mert ilyen kiszolgálásban idehaza még nem volt részem.

-Ebben sajnos, nem tudok segíteni.

-Nem tud? Ha szabad tudnom, miért nem?

-A tulajdonos nem elérhető.

-Akkor engedje meg, hogy meghívjam egy italra.

-Sajnos, ezt nem engedi meg az üzleti szabályzat.

Fél év múlva Récsey levelet kapott az üzlettől, dombor nyomott emblémával, amelyben arról értesítették, hogy 50-70 %-os árleszállítás lesz két hét múlva.

Természetesen megnézi, mert minden ruhadarabját megdicsérték, amelyet ott vásárolt. Legnagyobb bánatára a kellemes illatú hölgy nem volt az üzletben. Megint jól bevásárolt. Fizetésnél érdeklődött utána.

-Azt a hölgyet keresi, aki kiállította a törzsvásárlói kártyáját? Ő a tulajdonos, csak holnap jön vissza Párizsból.

Másnap délután hatalmas virágcsokrot kézbesítettek Vámos Vera úrhölgynek címzett borítékkal. Egy hét múlva együtt vacsoráztak.

Vége a nosztalgiának, elmúlt éjfél, ideje lefeküdni, hamarosan ébreszt a vekker.