Remény

A remény állandóan ott lebeg a szemünk előtt, mindig új elérendő célokat vetít elénk és közbe azt súgja a fülünkbe, hogy „gyerünk” „menni kell” „ már nincs messze” „mindjárt eléred”! De reménnyel elérni valamit, lehetetlen. A remény távolságot teremt közted és az álmod megvalósítása között. A remény jó mozgatórugó, lendületet ad, de nem enged egy centivel sem közelebb. Felpörgeti a motort, de nem indítja el az autót. Nem tudod csökkenteni a távolságot bizakodással, önmagad és a reményed tárgya között, mert ameddig remélsz, addig nem érted el.

Olyan sokan próbálják „elérni”, próbálnak „hozzájutni” vagy „eljutni” valahová. Küzdenek, feszengenek, idegeskednek fölöslegesen. Tudod miért fölösleges? Azért, mert úgy tökéletes minden ahogy éppen van. Ez nem a belenyugvást, hanem a valódi igyekezetet táplálja.

A remény legjobb táptalaja az elégedetlenség és ameddig remélsz, addig nem teljesült be, tehát „nincs” és elégedetlenkedsz tovább. Az elégedettség azt jelenti, hogy létezik. Miért ne létezne? A remény nem a bizalmat, hanem a bizalmatlanságot sugallja számodra, mert azt mondja “talán” és kétségek között hagy. „Jól” be akar csapni, mert elhiteti veled a bizalmat az autó motorja hangjával, de nem enged ki az utakra. Azt mondja: dolgozz, melózz rajta és “talán” lesz jussa. Esze ágában sincs megnyugtatni.

Ahhoz, hogy „legyen”, ahhoz abba kell hagyni a vágyakozást, mert amikor valami van, akkor már nem vágysz rá. De a vágyakozást nem lehet leállítani, legfeljebb megérteni. Azon keresztül, hogy megérted, le is tudod állítani. Furcsán hangzik ugye? Ha értelmet adsz annak, amit szeretnél, akkor a munka sem munka többé, hanem egy folyamat része, aminek a végén ott a jussod.

Sokan a “normális” világban, olyan, mintha fordított világban élnének. Valamihez kötik, valaminek a megjelenéséhez kapcsolják az elégedettségedet. Sokan felháborodnak akkor, ha azt mondom, „legyenek elégedettek”, mert nem azok, mert megvan az okuk. Teljesen egyértelmű számukra a felháborodás, mert azt hiszik, az eddigi tapasztalataik alapján, így értek el valamit, ezért mindig idegeskednek és bíznak a zaklatottságuk eredményességében. Rengeteg energiát elpazarolva.

Ha lehet egy tanácsom: Bízz a nyugalomban, legyen okod nyugodt lenni, mert nyugalommal is lehet lendületesen, eredményesen tenni a dolgod. Miért tagadnád meg a kellemeset és a hasznosat. A kellemes és a hasznos nem fáraszt le. Nem téped ki magadból az energiákat, hanem tovább gerjeszted azok mennyiségét. A bizalmat sok mindenre fel lehet használni, így a reményt is.

Pedig a remény egy idő után teherré válik. Álomvilágban élni és semmit nem tapasztalni belőle, valóban feszültséget teremt mindenkiben. A fordított világ valóban, fordított. A közmondás is úgy tartja: „A remény hal meg utoljára” Valóban, a hagyományos értelemben ez veszteséget jelent.

De számunkra azt jelenti, kihajtottál az utakra és nincs szükséged tovább a reményekre, mert teszed a dolgod és haladsz abba az irányba, amelyikbe szerettél volna. Már nem csak szomjazol az utakra. Nem toporogva a “talán-ba” kapaszkodsz bizalmatlanul és nem a garázsban pörgeted a motort tehetetlenül, hanem teszed a dolgod és ez megnyugtat.

Tudd, hogy mindig teszed a dolgod, mindig épül az életutad. Mert Te építed és Te jársz az utadon, bárki bármit is állít. Nem vagy tehetetlen, mert senki nem az. Mindenki tehet magáért és az álmai megvalósításáért. Nyomd a pedált és élvezd azt ami most van elégedettséggel, mert kell lenni benne valami értékesnek, még ha eddig az értéktelenség is láttad. Tudd a remény szemein keresztül, ma értéktelenséget láthatsz meg csak. Ne dőlj be neki, ha azt állítja “majd holnap jobb lesz”, mert mindig ma van.

Ha ma elégedett vagy, akkor viszed az utadon ezt az elégedettséget és ebben az érzelmi állapotban „alakulnak” igazán jól a dolgok holnap is, helyesbítve így „alakítod” igazán jól a dolgaidat. Lásd meg a ma nyújtotta örömöket, mert az ami fel fogja tüzelni a napodat.

forrás: forrás>>>