Fejetetejére állt a világ. A család fogalma lassan semmivé válik. Nő a csonkacsaládok száma, a gyermeki lélek satnyul.  Az a "férfi" a háznál, aki a megélhetést biztosítja, no és szinte szó szerint ő viseli a nadrágot. A női lélekből kihalt a romantika. Egyik fiatal ismerősöm kétségbeesve mesélte a minap, hogy kisbarátnője kirúgta, olyan indokkal, hogy szentimentális nyámnyila lelkének ápolása nem fér bele az ő szabadságot élvező mindenapjaiba. A srác többgyermekes szorgalmas családban él, ahol figyelnek egymásra. Testvéreivel egyetemben tizennégy éves koruk óta a nyári szünetekben munkát vállaltak, hogy nyári szórakozásuk költségeit fedezni tudják. A szülőket ily módon tehermentesítsék a plusz költségektől. Keresztény táborokban töltöttek évente két hetet. Ez volt a vakáció. Két bátya egyetemet végzett. Egyik a szakmájában helyezkedett el, miután megszáradt diplomáján a tinta. A másik testvér „pályakezdőként” egy éven át hajnalban kelt, újságot hordott. Ki mehetett volna külföldre, de nem tette, nem úgy nevelték, hogy az első kudarc után elmeneküljön. Családjukban a munka nem szégyen, nem létezik megfelelő vagy alantas, számukra feladat van. A szülőföld nem megélhetési hely, hanem HAZA.  Nem szeretnék, ha szüleik majdan fényképről ismernék meg az unokáikat, és  sky-on át beszélgessenek.

A szülők polgári életet élnek. Középvezetők. Maguk is néha úgy érzik, hogy átértékelődő világunkban kilógnak a sorból. Nincsenek sznob allűrjeik, nem vágynak a Bahamákra. Főleg nem úgy, hogy a Kárpát medence szépségeit még térképen sem ismerik. Békében, csendben élik a hétköznapjaikat. Szórakozásuk az olvasás, és a legközelebbi városban lévő színházi előadások megtekintése, valamint a koncertek látogatásában merül ki. Mindig vidámak, duzzadnak az életkedvtől. Anyagi lehetőségük erősen korlátozott. Egy tízévkörüli autója van a családnak, amit felváltva vezetnek. Kerékpár annál több…

Náluk is van probléma, és voltak/lesznek hullámvölgyek, ez természetes. Arravaló a család, hogy közösen megoldják. És megoldják, mert felelősséget éreznek egymás iránt.

A lány, aki sérelmezte a fiú kedvességét, alkalmi virágcsokrát, és „lelkizését” valószínű más közegben él, ahol ezek az értékek ismeretlenek. Talán egyszer belátja, hogy a látszólag lezser, nagyvilági fazonok többségének a lelkében milyen sok sérülés lakozik, és sajnálni fogja, hogy nem az egészséges lelkű fiút választotta…

Azért írtam erről a családról történetet, mert olvastam H. Zsuzsi cikkét, amelyben bemutatott egy szerető apapéldát, nem sokkal azelőtt, mielőtt erre fontos tanulmányra rátaláltam. Érdemes elolvasni…

*

„Mit tanul a gyerek az apától?

[2012.06.22.] - OrientPress Hírügynökség - Hírkategória: Tallózó

A gyerekek a kitartást és az állhatatosságot az apától tanulják meg, ami különösen kamaszkorban jelentkezik - állítják a utahi Brigham Young Egyetem kutatói. Ennek a fő üzenete, hogy akkor is tartsunk ki, amikor a dolgok nehézre fordulnak - írja a Los Angeles Times.

Egy éveken át tartó vizsgálat során a kutatók 350 család adatait elemezték. Arra jutottak, hogy az idők során az apától szerzett kitartás a gyerekek jobb tanulmányi eredményeihez, előmeneteléhez vezetett és kevesebbszer kerültek zűrös helyzetbe.

Tehát úgy tűnik, hogy a kitartás, mint örökölt tulajdonság sokkal hatásosabb, hogyha az az apától, mint hogyha az anyától származik."

Forrás: http://www.mok.hu/hirek.aspx?nid=24462#24462