Boris Vanessza alkotása

Lakatos Lőrinc becsülete
Az autópályán a sötétzöld VW percek óta kergetőzik a palaszürke Toyotával. Hol egyik, hol másik előz, közelítve a kétszáz kilométeres sebességet.
A sötétzöld kocsit a húszas évei közepén járó, fehér bőrű, platinaszőke fiatal nő vezeti, biztos kézzel.  Alkalmanként átnéz a palaszürke autó vezetőjére, aki bal kezét a kormányon tartja, miközben majszolja a jobb kezében lévő szendvicset.
A távolban már látszik a benzinkút sziluettje. A nő lassan visszavesz a sebességből. Jobb, ha megáll, mielőtt a kergetőzés szomorú véget érne. Lehúzódik a leálló sávba és hatvannal begurul a benzinkút parkolójába. Ideje megreggelizni.
Éppen a kávéját kavargatja, amikor a hátán érzi, hogy valaki figyeli.  Megfordul. A Toyotás áll  egy lépéssel mögötte.
-    Kézcsókom, kisasszony. Megengedi, hogy csatlakozzam Önhöz? Egy kávé erejéig?
A nő elneveti magát.
-    Szép jó reggelt. Parancsoljon, foglaljon helyet. Egy feltétellel.
-    Hűha, ez már nem jól kezdődik! Halljam azt a feltételt?
-    Ha nem kergetőzünk tovább.
-    Rendben. Legyen, ahogyan akarja. Tudom, hogy egy nőnek engednem kell.  Mármint eleinte. Főleg, ha csinos. És maga nagyon csinos.
Láthatóan a nőnek sem közömbös a magas, jóképű férfi, akinek aranykeretes szemüvegén meg-megcsillan a neonfény.
Az L alakú pult mögött serénykedik a személyzet. Hajnal van. Odakinn még alig pirkad. Ez a műszakban a legnehezebb időszak, mert álmosak, hiába ittak meg több pohár kávét. Kevés a vendég.
Fel kell dobni valamivel a hangulatot.
Fogadnak, hogy a két vendég egy pár, avagy sem. A legfiatalabb közülük felkapja a felmosót és lázas munkába kezd az ügyféltérben.  Valósággal sikálja a kerámia burkolatot, de csak a pár körül, a többit elnagyolja.  Hegyezi a fülét, hogy minél többet halljon a beszélgetésből.
-    Szóval, mindketten a cívisvárosba tartunk. Ha stoppolt volna, bizonyára felvenném. Bár nem tudom, mit szólna a lányom, ha egy nagyon vonzó, fiatal hölggyel állítanék be hozzá. Magam is munka miatt megyek, s ha már ott vagyok, akkor meglátogatom a gyereket is. Annál is inkább, mert ha jól informáltak, belehabarodott egy srácba, aki nem tetszik nekem.
-    Ismeri a fiatalembert?
-    Még nem, de szerét ejtem, hogy megismerjem. Láttam a fényképét. Nagyon barna a bőre, csak cigány lehet. Bezzeg a feleségemet, a volt feleségemet, mindez nem érdekli. Bizonyára most is éjjel-nappal dolgozik. Nem vagyok rasszista, de a mi családunkban nincs helye a romáknak!
-    Valóban? Miért, maga nem cigány? Nagyon barna a bőre. Majdnem fekete.
-    Ne vicceljen! Ez szolárium barna. Beszéljünk inkább magáról. Miért indult el kora hajnalban, annyira fontos a munkája? És mit szólt ehhez a kedves párja?
-    Igen, fontos a munkám. Páratlan vagyok! Minden tekintetben. Egyébként is találkoznom kell az öcsémmel, holnap lesz a születésnapja. Bocsásson meg, indulnom kell.
-    Szeretnék találkozni magával.
-    Talán, ha a sors is úgy akarja! Viszontlátásra!
-    Kézcsókom!
A nő gumilabdaként felpattan és kiszalad a kocsijához. A férfi visszaül a helyére, s láthatóan bosszankodik.
Az eladónő befejezi a sertepertét. Menjen már el, siettetné a férfi távozását, hogy minél előbb szeretné bevasalni kolléganőjén a nyereményét, hiszen megnyerte a fogadást. Ezek nem is ismerik egymást, csak beszélgettek. Látta előre, s milyen jó, hogy fogadtak.
A sötétzöld VW százhatvannal száguld az autópályán. A lehúzott ablakon átjárja a kocsit a reggeli tiszta, friss levegő. A nő hajába belekapaszkodik a szellő és összeborzolja. Arra gondol, hogy a férfi jobban összeborzolta a lelkét. Macsóvállalkozó típus, kellően nagyképű és lekezelő ahhoz, hogy valaha is kívánná a viszontlátását. 
Szereti a reggeleket, amikor a kelő nap fényében megmártózik a táj, és éled a természet. Az éjszakai álomból felébredve érzékei ekkor működnek a legjobban, tanulásra, munkára, gondolkodásra ez a legjobb időszak. Korán indult, hogy legyen elég ideje átgondolni a teendőit.
Arra jó ez az egész, hogy találkozzon az öccsével és felköszöntse a születésnapja alkalmából. Igaz, csak szombaton lesz, melyet családi körben ünnepelnek a szülőknél, ám nem lát reális esélyt a hazautazásának, ezért választotta ezt a megoldást. Az ajándék egy kétszemélyes wellness hétvége. Öccse kedvencét, a dobostortát, megveheti bárhol.
Az Aranybika szálló, jelenlegi polgári nevén Cívis Grand Hotel Aranybika, megőrizve műemléki jellegét, alapvetően nem sokat változott azóta, hogy gyerekkorában itt laktak egy hétig, s amíg az apja a konferencián volt, addig anyjukkal bebarangolták az egész várost, és a környékét is.
A recepciósnak átad egy névjegykártyát, ha Karola keresné, hívja fel a mobilján, és megkéri, hogy rendeljen meg számára egy dobostortát, huszonkét gyertyával. A fiatalember követi a szemével a nőt, míg beszáll a liftbe, majd megnézi a névjegykártyáját, Dr. Létay Dóra ügyvéd. Ahhoz képest, hogy okos lehet,  bombázó a nő.
Pontban kilenckor öten indulnak el a céghez, Karola Lexusával. Az ügyvezető igazgató eleinte hebeg-habog, mentegetőzik, hogy a tulajdonos később jön, fontos dolga van,  elnézést kér, de elkezdhetjük a munkát.
Egész nap lázas munka folyik, alig van annyi ideje Dórának, hogy felhívja az öccsét, Lőrit, és meghívja vacsorázni a barátnőjével együtt.
Este hatig sem kerül elő a tulajdonos, pedig Karola legalább harminc kérdést készül feltenni neki, azokat, amelyekre az ügyvezető értelmes választ adni nem tudott. Mérgelődik is a visszafelé úton.
A recepciós fiatalember malomkeréknyi virágcsokorral és egy borítékkal fogadja Karolát. A megbízója várja a szálloda éttermébe vacsorára. Mérgelődik, hogy az egész nap a rendelkezésére állt volna Dobrovicsnak ahhoz, hogy megbeszéljék az ügyeket. Egyébként telefon is van a világon.
-    Ne mérgelődj, Karola. Jön az öcsém és a barátnője, mi is itt vacsorázunk. Ha baj lesz, csak jelezd és kimentünk a karmaiból. Rendben?
Dóra letusol, almazöld kiskosztümöt vesz fel, amelynek szoknyája meglehetősen rövid, a kabátkája ellenben mélyen dekoltált. Enyhe smink, frizuraigazítás, leheletnyi parfüm és készen is van. Nincs kedve a szobában maradni, inkább korábban lemegy az étterembe.
A recepciós fiatalember természetesen elintézte a tortát és asztalt is foglalt, ünnepi terítékkel.
Kér egy konyakot, ez még a napi feszültségek levezetésére szolgál.
A pincér mélyen meghajolva teszi elé az italt, hogy jobban érezze parfümjének illatát, miközben a szemét a tűsarkú cipőbe bújtatott lábán legelteti.
Dóra úgy tesz, mintha észre sem venné.
-    Köszönöm, uram.
Kapcsol a pincér és távozik, éppen ideje, mert megérkezik öccse a barátnőjével.
Dóra felpattan és a százkilencven magas, kigyúrt, jóképű, fekete tüsi hajú fiú úgy felkapja, mintha súlytalan lenne a maga százhatvanöt centijével. Szívből ölelik egymást.  Lőri barátnője jót derül a jeleneten.  Azt tudja, hogy a párja és nővére imádják egymást, ám ilyen heves örömnyilvánításra nem számított.
-    Tegyél le, kérlek, mert összetörsz!
Bemutatja nővérének a barátnőjét, Dobrovics Biankát, a magas, vékony, mosolygós medikát. 
-    Tudtam, hogy jól kijöttök egymással. Alig vártam, hogy megismerkedjetek, mert a hét végén bemutatom anyáéknak Biankát. Ne böködjetek mindkét oldalról, még a végén azt hiszi az apám, hogy a kék-zöld foltjaimat az edzésen szedtem össze.
Középiskolás korában a fiú bokszolt, s bár egy sérülés miatt a versenyzést abbahagyta, hetente egyszer lejár edzeni.
-    Majd megvédelek – ugratja Bianka, - feltéve, ha jól viseled magad! Tudod Dóri, holnap apámmal ebédelünk.  Még nem is találkozott Lőrivel, de máris utálja, mert meghódította az ő egyetlen kislányának a szívét.
-    Ismerős a dolog. Apa is nehezen békélt meg a férjemmel. Amióta elváltunk, azóta lettek jó haverok.
-    Nem is tudtam…
-    Nem is érdekes! Hölgyeim, én vagyok az ünnepelt! Tessék rám koncentrálni!
Az étterem lassan megtelik.
A három fiatal jó kedéllyel vacsorázik.  A pincér leszedi a tányérokat és újra terít a tortához, melyet huszonkét égő gyertyával a tetején az asztal közepére helyez. A cég ajándékaként pezsgőt bont az ünnepelt tiszteletére. 
Új vendég érkezik, szinte berobban az ajtón egy magas, elegáns, jóképű férfi, majd hirtelen megáll. Aranykeretes szemüvegén át pásztázza  a helyiséget. Meglátja Biankát és öles léptekkel egyenesen felé tart. Arcán a szolárium barna szín vörösre vált.
Dóra a tányérja felett szemmel tartja a reggeli Toyotás ismerősét és egy taktussal hamarabb feláll, mintsem a férfi az asztalhoz érne.
-    Nézzétek, gyerekek, megérkezett a Toyotás barátunk.  Még reggel ismerkedtünk meg a benzinkútnál. Engedje meg hogy bemutatkozzam, Létay Dóra vagyok, az öcsém, Lakatos Lőrinc és a barátnője Dobrovics Bianka.
A férfi érzi Dóra kézfogásán, hogy jobb, ha most visszafogja magát. Csikorgó foggal maga is bemutatkozik:
-    Dobrovics Csaba vagyok, örvendek. A hölgy a lányom és a fiatalemberrel is megismerkedtem délután. Ha megbocsátanak, a lányommal kell beszélnem.
-    Foglaljon helyet, Dobrovics úr,  megkínálhatjuk egy szelet tortával?
Nem úgy néz ki, mintha szeretné az édességet, egyre csak Bianka karját szorongatja és legszívesebben kitépné a székből, hogy elhurcolja magával.
-    Apu, ez fáj. Kérlek, ülj le hozzánk, már mindenki minket néz.
-    Megmondtam, hogy ezzel a cigánnyal…
Lőri lassan megtörli a száját, és gondosan összehajtja a szalvétát.
-    Dobrovics úr, én is kérem szépen, hogy foglaljon helyet!
Olyan halkan mondja, hogy az asztaluknál ülőkön kívül ne értse és ne hallja senki. Látszólagos nyugalma bosszantja a férfit, olyannyira, hogy kakaskodni készül.
-    Apu, ne…- áll fel Bianka is, készen arra, hogy az apja és a szerelme közé álljon.
Lőri a fejével int a nővérének, aki azonnal megpróbálja elterelni Biankát az apja mellől:
-    Gyere, hagyjuk, hogy a férfivirtus igazságot szolgáltasson közöttük.
-    De Apu agyonüti Lőrit!
-    Viccelsz, az öcsém ifjúsági EB bajnok bokszoló!
Közben Lőri szintén feláll a helyéről, mint egy lassított felvétel. Egy fejjel magasabb Csabánál. Hirtelen mozdulattal elkapja a férfi karját.
-    Vagy leül, uram, vagy menjünk ki.
A konyha felől előkerül az őrző-védő cég egyenruháját viselő nagydarab férfi. Széles mosollyal üdvözli Dobrovicsot, barátságosan hátba is vágja:
-    Szervusztok, fiúk.  Csaba, öregem, úgy látom, már megismerkedtél Lőrinccel. Róla beszéltem, ő az, aki fillérekért kidolgozta a telephelyed számítástechnikai biztonsági rendszerét, amely szinte zéróra csökkenti a lopás lehetőségét. Már tárgyalunk arról, hogy megvesszük licencként és adaptáljuk más telepekre is.  Lőri – öleli át a fiú vállát -, ma van a születésnapod, Isten éltessen! Vedd úgy, hogy koccintottunk az egészségedre, de a szolgálat az szolgálat! Majd bepótoljuk.
Az étterem közönsége folytatja a vacsoráját, sajnálva magában, hogy elmaradt az izgalmas végkifejlet, amely végre valamelyest megszínesíthette volna az unalmas, hétköznapi estéjüket.  Egy, csak egy nő veszi a bátorságot, hogy magához intse a pincért és megkérdezze, hogy ki az a balhés pasas Dóráék asztalánál.
-    Kérem, asszonyom, az úr Dobrovics Csaba, a város egyik leggazdagabb vállalkozója.
-    Úgy. Szóval Dobrovics. Kérem, mondja meg neki, hogy húsz perce várom, és egy férfi sem ér annyit.
Azzal feláll Karola, és az asztalok közötti keskeny mezsgyén, a duci termetéhez képest meglehetősen kecses mozdulatokkal, kisasszézik az étteremből. Dóra figyelemmel követi Karola távozását, ám ad magának még öt percet, mielőtt utána menne.
 Dobrovics a lift előtt éri utol, mentegetőzve, hogy a lánya, meg a fiúja, meg a csinos Dórika feltartották, pedig már régen megérkezett.
-    Mivel engesztelhetném ki, asszonyom?
-    Engem? Semmivel. Maga egyszerűen hazudik. Láttam, mit művelt Dórikáékkal. Tudja, a zöld kosztümös hölgy Létay doktornő, ügyvéd. Vele együtt egész nap a maga cégének zűrös ügyeivel foglalkoztunk. Nem elég, hogy meg sem jelent a telepen, pedig jó néhány kérdésem lett volna, idecitál vacsorázni, ahonnan elkésik, ráadásul az alávállalkozómat zaklatja egy családi összejövetelen!  Holnap felbontom magával a szerződést, leszámlázom a mai napot, és keressen magának más könyvvizsgálót. Ha lehet, helybelit. Azt tudja majd kezelni.
-    Azt nem lehet, érvényes szerződésünk van. Olyan pert akasztok a nyakába…
Végszóra érkezik az ügyvédnő:
-    Dobrovics úr, én az ön helyében kétszer is meggondolnám, mit teszek.  Egyrészt a lányának udvarol az öcsém, ezért nem dolgozhatok magának, mert ez összeférhetetlen. Ne, ne mentegetőzzön, ennek semmi köze a maga rasszizmusához.  Az öcsémet, aki szintén jogász lesz, kéthetes korában vették magukhoz a szüleink, de nem tudták adoptálni, mert az édesanyja nem mondott le róla. Másrészt, kedves Csaba, maga is tudja, hogy Karola igazságügyi szakértő, s mint ilyennek, indoklással együtt bejelentési kötelezettsége van a kamara felé a lezáratlan ügyekről. Hiányzik a cégcsoportjának öt évre visszamenőleges APEH vizsgálat? Jó éjt, Dobrovics úr. Mi még visszamegyünk a fiatalokhoz, mulatni!
A Toyotás úgy érzi magát, mint akit forró vízzel leöntöttek. Annyira töpreng azon, mit tegyen, hogy nem hallja sem a távozó két nő nevetését, sem Karola megjegyzését:
-    Te, Dóri, ez a pasas elhitte a fenyegetésed! Jól megijesztetted! Ma biztosan nem mer leülni, úgy tele lett a nadrágja!