-Próza

A falu városi rangba kerül és ezzel egyidejűleg egyik napról a másikra, a lakói is megváltoznak.
János bácsi öt éve özvegy, és végre úgy élhet, ahogyan akar. Pipázhat a hálószobában, bemehet a konyhába sáros bakanccsal, hajnalig bömböltetheti a televíziót, de piszokul unja már a dolgot. Hiányzik Juliska, nincs, aki zsörtölődjön vele. Egyébként is, neki kell kiszellőztetni a pipafüstöt, kimosni a függönyt, ami nem csak büdös lesz, hanem szürke is a dohánytól, s a konyha kövét is tisztán kell tartani, no,  meg azt a fránya sarat nehéz feltakarítani. Arról nem is szólva, hogy a bömbölő televízió miatt enyhe álma is gyakran elillan, kikapcsolja hát a készüléket, és az éjjeli lámpa fényénél olvasgat pirkadatig.
Az egyetlen szórakozása, a két kutyáján kívül, az olvasás. A könyvtár azonban nem tud lépést tartani vele, hiszen évek óta arra kényszerül, hogy először az olvasókártyát nézze meg a könyvekben, ha ott látja a szignóját, már tesz is vissza, mert korábban olvasta.   A címek és az írók nevei sem mondanak semmit, csak a történetekre emlékszik, két-három oldal után.
A kertben meghagy két kisebb ágyást, egyet a virágoknak, egyet a zöldségeknek, a többit beveti fűvel, hogy megnőve szép pázsit legyen. A két nagy gyümölcsfa árnyékában, a legnagyobb hőségben is olvashat, az unokájától kapott műanyag kerti székében. 
 Hetvennyolc évesen nem akar megszokni egy új asszonyt, pedig a csöcsös, faros Mári kínálkozik, hogy költözzenek össze, csak úgy vadasan. Nem megy ez, minek is kellene kerülgetni egy ideges asszonyt, horkolni egyedül is tud, ha éppen alszik, másra pedig nincs már igénye.
Nyolcvanezer-ötszázhúsz forint a nyugdíja. Nem sok, de nem is kevés. Így, ez persze, ez nem egészen igaz, mert nem olyan egyszerű télen a fűtés. Drága a gáz, nem is fűti csak a konyhát, télre oda is vackol, a dikóra. Kihozza a televíziót, a mikró mellett elfér. Télen csak két konvektor üzemel, egyik a konyhában, a másik a fürdőszobában. Hiába hívja a fia, költözzön hozzájuk, Pestre, a nagy házukba, melyet belakni is képtelenek a harmadik feleségével.
Dehogy menne, képtelenség azt a piszkafa asszony nézni naphosszat, akinek hosszú körmei legfeljebb karmolásra valók, mert egy rendes pohár kristályvizet tölteni is nehezére esik.
A főzés, az igazi kihívás. Jobb, ha előfizet egy menüre, amelyet ha beoszt, még vacsorára is elég. Reggelire, ozsonnára megteszi a jó vastag szalonna, paprika, paradicsom, időnként kolbászt is vesz, de hiába olyan drága, az íze meg sem közelíti az igaziét.
A kertben cseresznye terem meg szilva, melyet Márival közösen leszednek, és az asszony befőzi, felesben, télire.
Mári kimossa János bácsi ruháit is, csak a mosószereket az öregnek kell megvenni. A Juliska mosta ruháknak tiszta szellő illata van, de a Máriénak, hát, az nem illat, inkább mesterséges öblítőszag.
Most tombol a nyár, Afrikában lehet ilyen  meleg.
A  két vakarcs kutya elégedetten hűsöl az árnyékban, tisztes távolságban az öregtől. Tudják, ha gazda kezében könyv van, akkor békén kell hagyni.
Az élet már csak egy vegetáció. Kevés az erő is, cél sincs már, amelyért érdemes lenne küzdeni. Ha Juliska élne, elmennének a Balatonra, ha pár napra is, lubickolnának a vízben, gondtalanul. Délben lángost ebédelnének, estefelé egy kiskocsmában vacsorálnának és utána elszopogatnának egy-egy pohár bort. Vagy kettőt is. Este, amikor a hold kékes fénye csillámlik a vízen, sétálnának kéz a kézben.
Sohasem engedik el egymás kezét, hol egyik nyúl a másikéért, hol meg fordítva, ahogy a szükség hozza. Jani fiuk kétéves, és Juliska újra várandós. A kislány életképtelen. Többé nem esik teherbe és úgy tekintik egy szem fiukat, mint életük értelmét.
Ha fejük felett gyűlnek a felhők, időben észreveszik, nyúlnak a másik kezéért, gyere, megoldjuk.
Becsületes a Jani gyerek, jó eszű mérnök, aki a privatizációnál jókor van jó helyen. Gyorsan gazdagodik, feltűnő sebességgel gyártja a cégeket. Váltja a családját is, ottmarad az első asszony jó pénzzel és a Botond gyerekkel. Azután a második asszony jön, kapcsolatokat hoz a házasságba, meg két idegen gyereket, akiket Jani ajnároz, jobban, mint a sajátját. Kistafírozza neje fiait, lakás, kocsi, külföldi egyetem.
János bácsi képtelen megbarátkozni a fiúkkal, mert kényesek, igényesek, semmi sem jó nekik, még Juliska főztjét is kritizálják. Egy ponton begurul, s négyszemközt megkéri Janit, hogy ne hozza őket többet nyaralni a nyakukra.
Azóta csak Jani jön, egyedül, kéthavonta, még anyja temetésére sem hozza a családot.
De Botond jön, önként, hívás nélkül. Marad egy hétig és az öreggel megjavítanak mindent, ami a háztartásban jobbításra szorul.
Orvos lesz a gyerekből, ha leteszi végre a nyelvvizsgát. De nehezen fordul idegen szóra a nyelve. Elmegy egy évig mentőzni, közben angolt tanul.
Végül kiforogja a sors, hogy miért is halaszt a gyerek. Az anyja munkanélküli lesz, és nehezen tud elhelyezkedni. Fél évig szinte a semmiből élnek. Azért mindig hoz a nagyapjának a gyerek egy-egy tálca házi süteményt, vagy a jobbik borból egy üveggel.
János bácsi nem lamentál, kiveszi a pénzét a takarékból, úgyis csak romlik az értéke és odaadja Botondnak, hogy jobban boldoguljanak az anyjával. Annyit tart meg, ami a temetésére kell.
Botond piros, mint a paprika, amikor elfogadja a nagyapja pénzét, de soha nem volt ennyire szükségük a segítségre, amelyet az apjától nem várhat el. Jani ismét szingli lesz, új házat épít és a fiánál alig néhány évvel idősebb lányt vesz feleségül. Teljesítenie kell, az új asszonynak igényei vannak, az ágyban és az asztalnál egyaránt. Mindennél fontosabb, hogy megfeleljen számára, eszébe sem jut, hogy mi lehet a fiával. A könyvelője havonta feladja a csekket, majdcsak végez már az egyetemen. S akkor letelik.
Büszke lenne Juliska, ha megérhette volna, a doktori fogadalmát. Képes Botond érte jönni.
-    Nagyapa, neked ott kell lenned. Kértem kölcsön egy kocsit, megyek érted!
Hohó, készül az öreg, öltönyben, fehér ingben, nyakkendőben várja a fiút. Erre kiugrik a kocsiból egy vékony, mosolygós kislány.
-    Csókolom, nagyapa!
Nyitja a kaput, szalad az öreghez.
-    Szabó Szilvia vagyok, Botond barátnője!
Hirtelen átöleli János bácsit, akit alig éri fel, hogy cuppanós puszit adjon a ráncos arcra.
A két kutya rázza a farkát, mint akiknek tetszik a kislány.
Szép az ünnepség és megható. Az öreg elmorzsol el könnycseppet a szeme sarkában.
Menye ünnepi ebédre vendégül látja az egész családot. Nagyapa ül a fő helyen, mint egy törzsfőnök. Szilvia szülei és a bátyja úgy viselkednek, mintha ezer éve ismernék János bácsit.
Estefelé a bátyja, akinek nevét János bácsi képtelen megjegyezni, hazafuvarozza az öreget.
-    Nagyapa, összeszedek néhány könyvet, levihetnénk hozzád? Ebben a kis lakásban nem férünk tőlünk, de kidobni nem akarom, hátha még szükséges lesz rá.
A mokány fiatalember jó sofőrnek bizonyul és útközben történeteket mesél a fiatalokról. Kiderül, hogy két év múlva Szilvia is orvos lesz. Összeházasodnának az unokájával, csak nincs mire.
Botond továbbra is látogatja a nagyapját, hozza a süteményeket, néha Szilvia is elkíséri. Ilyenkor  szélvész kisasszony rendszerint elküldi a férfiembereket kocsmázni, legalább három órát ne legyenek otthon. Be sem csapódik utánuk a kapu, máris elkezd takarítani.  Mire visszaér a két jókedvű férfi, a házban ragyog minden, az udvaron kiterítve száraknak a ruhák, meg a függönyök.
Ördög tudja, miért, de ezeknek olyan illatuk van, mintha Juliska mosná ki őket.
Főz is a kislány, hát, azért abban még lenne pótolni való, de nem szól az öreg, csak megilletődötten kanalazza a sűrű levest, a híg főzeléket.  A keményre sütött húsból már nem is kér. Az majd jó lesz a két kutyusnak. Nekik is lehet egy jó napjuk.
János bácsi nem engedi Botondnak felhordani a padlásra az orvosi könyveket.
-    Elnézegetem őket. Tudod, más dolgom sincs.
-    Nem baj, nagyapa, nézegesd csak.
-    Ugye, nem tetszik hipochondernek lenni? – Szilvia máris megbánja, ahogy kimondja, de az öreg csak huncutul nevet.
-    Kislányom, tanulni sohasem elég, meg azután, a felét sem értem. De érdekesek benne az ábrák.
Egy hétig csak lesegeti a könyveket, igazán nem sokat ért belőlük.
Hétfőn, szerdán és pénteken kimegy a piacra, bevásárol, kenyeret, tejet, szalonnát, fél kiló gyümölcsöt, meg csirkelábat a kutyáknak.
Kétszázhúsz forinttal megemelik a nyugdíját és úgy dönt, hogy hétfőn megünnepli egy üvegsörrel.
Alattomos ital a sör, ha lassan kortyolgatod, becsíphetsz. Hátha még az ebéded karalábéleves, meg töltött paprika. Ez utóbbit az utolsó paradicsom cseppig megeszi, a leves meg a kutyák tányérjában árválkodik. Azoknak sem kell. Csak állnak a tányérjaik mellett és néznek az öregre.
-    Mi van, sört is innátok? Az drága csemege nektek. Kaptok kenyeret hozzá, meg szalonnabőrt.
A töltött paprika és a sör János bácsi gyomrában nem kívánatos elegyet képez. Az öregből felül is, alul is távozik, aminek távoznia kell.
Estefelé, nyugszik a gyomra, de olyan szomjas lesz, hogy kiissza az üveg kristályvizet.
 Mikor jöjjön át Mári, ha nem éppen most.
-    Jó napot, János. Rosszul vagy?
-    Ugyan, Mári, semmi bajom.
-    Vinném a szennyest.
-    Ráér holnap, még nem készítettem össze.
-    Nekem mindegy. Akkor majd áthozod reggel. Hanem, az unokád orvos, ugye?
-    Igen.
-   Hallottam a Pádárnétól, a piacon, hogy külföldre mennek a fiatal orvosok dolgozni, ott többet keresnek.
-    Botond soha nem panaszkodik.
-    Miért tenné? Tudnál rajta segíteni? No, akkor mit akarsz? Megvénültél, velem együtt. Rá kell hagyni a fiatalokra. Felnőttek.
Rá kell hagy-ni, rá kell hagy-ni….
Zakatolnak a szavak az öreg fejében. El kell küldeni Márit, de gyorsan.
-    Hanem, szomszédasszony, adok neked vizet, hogy legyen a vasalódban. A fehér ingemet vasalni is kell.
A vasalás nem az asszony kedvenc foglalatossága, ezért sebtében távozik, mielőtt az öreg újabb ötletekkel áll elő. Ha megharagszik a vén medve, akkor veheti maga a drága mosóport, meg az öblítőt. Hiszen Vajda papára is abból mos. Jó pénzért. Spórol. A lányáéknak új kocsi kell és kevés hozzá a muníció.
János bácsi alig várja, hogy a szomszédasszony hazamenjen. Erős teát főz, cukor nélkül iszogatja kedvenc foteljében üldögélve.  A televíziót nézi, mind a három csatornát, váltogatva, hátha beszélnek a híradóban az orvosok külföldi munkavállalásáról.
Úgy alszik el, felöltözve, összekucorodva, még az sem zavarja, ha televízióban befejeződik az adás, s csak sistereg a készülék.
Reggel kilenckor Mári ideges, hol lehet az öreg. Kibontja a belső kiskaput, hogy ne kelljen az utca felől kiabálni.
Megijed, mit keres az öreg a fotelben. Kopogtat az ablakon. Mi lesz, ha nem él? Bejelentés a rendőrségre, micsoda macera!
Nagyot koppan az ablaküvegen a kavics. Erre eszmél a benn lévő.
Zsörtölődni nem korhoz kötött, szerencsére, így a két szomszéd válogatott sértéseket vág egymás fejéhez, igaz, ebben ott lapul a halvány erotika is.  Pontosabban az évődés, amely megelőzi a közelebbi kapcsolatot. János bácsi végül enged Márinak, vigye a szennyest, nem baj, ha nem vasalja ki a ruhákat, csak legyenek tiszták.
Diadalittasan ront be a fürdőszobába a termetes asszony, összeszedi a szennyest és elcsen egy bontatlan Palmoliv szappant, azt nagyon szereti, csak drága. Neki drága.
Borotválkozni kell, ez az élet rendje. Hanem a hiányzó szappan helye ordít, nézd, itt az előbb még szappan volt, zöld csomagolásban. Somolyog az öreg, ez előfordul a Márival.
Megborotválkozik, letusol, felveszi a pizsamáját. A konyhában jön rá hogy reggel van, nem este. Szórakozott vagyok, állapítja meg és megfőzi a reggeli kávéját. Fél liter tej, cukor, pótkávé. Hűl kissé, majd beleaprít ez karéj kenyeret.
Hogy ez a Mári mindig meglop, én meg hagyom! Persze, ami ingyen van, ezért nem kell fizetni.
Itthon kell tartani Botondot! De mivel? Pénze már nincs.  De itt a háza! Felújítja és ráíratja az unokájára.
Felújítja? Miből?
A szappan, amit elcsen Mári, százharminc forint. Elég két hétig. Egy liter tej ára. Kétnapi reggeli.
Hogyan lehetne nyolcvanezer forintos nyugdíjból spórolni? Gáz, áram, víz, élelem, tisztálkodási cikkek, mosószerek, mire ne költsön? Amiért nem kell fizetni, az ingyen van.
Már nem is éhes.
Gyorsan kiönti a kutyáknak a reggelit.
Szóval, ha Mári mer csenni, akkor én is! Csak én nem tőle, hanem a Nagy Üzletből. Ott mindig sokan vannak, észre sem veszik.
Nem, nem jó ötlet. Hogy nézne ki, ha közel a nyolcvanhoz lopós lennék? Tolvaj!
János bácsi arca kipirul az izgalomtól.
Mintha rémlene, hogy vagy egy lopós betegség. Azaz van egy betegség, amely miatt az illető ellop ezt-azt.
Leül az asztalhoz, s az egyhetes újság szélén elkezd számolni. Havonta negyven ezret tud spórolni, ha ingyen szerzi be a mosóport, a tisztálkodási szereket, a mosogatószert, a…
Lázasan kutat az orvosi könyvekben, már az ebédet is hozzák, mire megtalálja a kleptománia részletes leírását.
Jobb, ha megtanulja a tüneteket és szép lassan bevezeti a faluban, mit mondok, a városban, hogy a keze ügyébe kerülő dolgokat elteszi. Kész stratégiát dolgoz ki.
Hetvennyolc évesen már lehet szenilis vénember.
Szóval, egy év alatt az háromszázhatvanezer forint. Miska barátja kitatarozza a házat, fillérekből. Ennyi csak elég lesz. Utána szépen  Botondnak ajándékozza az ingatlant, és ha nagyon akar a gyerek, itt, vagy a szomszéd faluban, elhelyezkedhet körzeti orvosnak. No, jó, még a dédunokájára is tudna vigyázni.
János bácsi egy hétig lázasan próbálgatja otthonában a lopás nehéz mesterségét. Amikor úgy érzi, hogy képes észrevétlenül zsebre tenni bármit, ki akarja próbálni.
Márinál kezdi.
Átmegy a szomszédasszonyhoz. Addig sündörög az asszony körül, mígnem ráveszi, hogy főzzön neki egy igazi kávét. Amíg az asszony tüsténkedik, körülnéz, mit kellene elcsenni. Megakad a szeme a rézmozsáron. Kezdetnek nem lesz rossz.
Márinak be sem áll a szája, csak mondja, mondogatja, milyen hírek keringenek faluban. Bocsánat, a városban.
-    Tegyek bele egy kis tejet? Az már kapucsínó lesz.
-    Rendben, tegyél – válaszol János bácsi, mert tudja, hogy a hűtő a kamrában van, onnan hozza majd Mári a tejet.
Kilép az asszony, az öreg meg azonnal lekapja a polcról a mozsarat, és beletuszkolja a zsebébe, a másikba meg törőjét.
Kellemesen megkávéznak. Hanem az a drága jó szomszédasszony leejti a kiskanalat, és ugrik János bácsi, hogy felvegye. A mozsártörő kiesik a zsebéből, egyenesen az asszony lábára.
Ribillió egy pohár kávéban!
Mári lopós vénembernek nevezi az öreget, János bácsi meg tolvaj szukának az asszonyt, majd heves vita következik arról, hogy melyik az értékesebb, a bontatlan szappan, vagy a régi mozsár, amit Mári még nászajándékba kap, s ily módon nem kerül egy fillérjébe sem.
A  két öreg hepciáskodása már az utcára is  kihallatszik.
Valaki dudál a ház előtt.
Egyszerre futnak a kapuhoz.
Botond jön a menyasszonyával.
-    Nagyapa, két év múlva mindketten itt leszünk körzeti orvosok!
János bácsi ölelgeti az unokáját, Szilviát és egye fene, a szomszédasszonyt is.
Fergeteges jó kedvre derül.
Nehéz élete lehet egy kleptomániásnak! De neki nincs erre szüksége.
Hanem, Márival, meggondolandó a dolog.
Olyan jól esik vele veszekedni!
De a mozsarat, azt biz’ a nem adja vissza!