Caesar kép

Körte az almafáról

Tanárnak lenni, tanítani, nem foglalkozás, hanem hivatás. Az első harminckilenc évben.

A férjem már nyugdíjas. Szerencsés, mert átszervezés kapcsán elküldték, kifizetve a hátralévő két évét, és helyette felvettek két friss diplomást. Egy statikust és egy építészt. Igaz, hogy a párom nem a bolognai rendszerben tanult, s neki el kellett végezni az egyetemet nappalin öt év alatt, a másod diplomáját már estin szerezte. Időben. Érdekelte a szakmája és igyekezett az elméleti tudás mellé gyakorlati ismereteket is szerezni, Ha a családnak pénzre volt szüksége, még főmérnök korában is vállalt magán tervezési munkát. Ha dicsekedni akarnék, azt mondanám, hogy a fél megyében a családi házak többsége az uram tervei alapján épültek.

Életerős, magas, markáns férfi, akire egyszerre rászakadt a szabadság, amivel nem tudott mit kezdeni. Két hónap múlva azt vettem észre, hogy nekem már nincs otthon semmi dolgom, mert mindent elvégez helyettem. Mos, főz, takarít, igaz, másként, mint én szoktam, de kétségtelenül ragyog a lakás, ízletesek az ételei is, egyedül a vasalással nem barátkozott meg. Gyerekeink kirepültek, saját családjukban élik az életüket, az ország különböző helyein élnek.

Tanár vagyok, még egy évem van, ha minden jól megy, ötvenkilenc évesen, negyvenévi tanítás után elmehetek nyugdíjba és akkor ketten nekiveselkedhetünk valamely közös elfoglaltságnak, mert tétlenül a nyugdíjfizetést várni, nem lesz jó.

Iskolánkba kaptunk egy ejtőernyős igazgatót, aki egyenesen a polgármesteri székből repült át hozzánk. Harmadszor is indult az önkormányzati választásokon, majd hirtelen visszalépett.  Politikusi múltját nem tudta megtagadni, üres frázisokat puffogtatott és a tanári kart nem egyenrangú testületnek, hanem rabszolgának tekintette. A kialakult és jól bevált tanrendet a feje tetejére állította, hiszen igazgatóként megtehette, bár húsz éve szögre akasztva világosodott a tornatanári diplomáján a tinta. Megjelenése kirítt közülünk. Alacsony, köpcös alakján Armani öltöny feszült, kézzel varrott olasz cipőt viselt és erős kölni illatot árasztott. BMW-je reggel héttől délután ötig ott parkolt az iskola udvarán, a tornaterem előtt.  Nem véletlenül, mert délutánonként pénzes edzéseket tartott, fitneszt, aerobikot, kunf-fut, teremfocit.  Csak a teljes kihasználtság miatt, mentegetőzött, a gyerekek meg úgyis annyit mozognak, hogy délután már nem kell terhelni őket mindenféle kötelező edzésekkel. Meg jól jön az a kis bevétel az iskolának is. Sajnos, valahol gellert kapott a könyvelés, mert abban egy fillér nem sok, annyi sem volt bevételként lekönyvelve a tornaterem bérleti díjaként.

Délután kettőtől este tízig a város elitje odajárt edzeni.

Dagidiri, ahogyan igazgatónkat nevezték a gyerekek a háta mögött, két hónap múlva délelőttönként már egyetlen testnevelés órát sem tartott. Nem győztük helyettesíteni. A korombeli idősebb tanárok, inkább átvállaltunk a fiatalabb kollégáktól órákat, csak ne kelljen helyettesítenünk. Elsőként buktam le a csereberével, s úgy leszidott a Dagidiri, mint egy pengős malacot. Durván, magából kikelve ordított, arcán kidagadtak az erek.  Szégyellem, de könnybe lábadt a szemem. Aztán megláttam szemében a félelmet és nevettem, alig tudtam abbahagyni. A nagyhatalmú igazgató fél egy csenevész idős tanárnőtől?

Mókás.

November elején a férjem születésnapját ünnepeltük, melyre a szűk baráti kör volt hivatalos. Családi körben már egy héttel korábban megtartottuk, mert akkor értek rá a gyerekeink.

Gesztenyés tortát készítettem, sok tejszínhabbal, sajtos pogácsát, töltött csirkecombot, fasírtot, rántott húst sütöttem, és töltött tojást, francia és görög salátát kínáltam hozzá, pirítóssal.

Kinyitottuk a nagy ebédlőasztalt, felhalmoztuk rá az ételeket és az italokat, a hozzá való készségekkel együtt, ettől kezdve mindenki kiszolgálhatta magát, mert mi is vendégek voltunk magunknál. Mondhatnám, hogy svédasztallal vártuk a vendégeket, de nem mondom. Azon az asztalon még a kések sem svédacélból készültek.

Tíz óra körül a megcsörrent a férjem gyerekkori barátjának a mobilja. Mentegetőzött, hogy fel kell vennie, mert egy rendőrkapitány állandó ügyeletben van. Néhány perc múlva visszatért közénk.

Odajött hozzám és a fülembe súgta: Leesett a körte az almafáról.

Nem értettem, hogy milyen körte, melyik almafáról, de nem nagyon izgatott a kérdés.

Másnap letartóztatták Dagidirit, az önkormányzati közbeszerzések ellenőrzése során feltártak miatt.

Annak jobban örültem, hogy férjemet visszahívták tanácsadónak a volt cégéhez, mert az ifjaknak segítségre volt szükségük