Admin fotó

Bizonyára nemcsak én szeretem a nyári reggeleket, amikor még csak ébredezik a világ. Még itt, a városban is kellemes a levegő, jólesik a reggeli séta Bonifáccal.

Nagyokat szippantunk a kertek illatából, és - amíg Bonifác sorra jelölgeti a bokrokat - én megcsodálom a nyíló virágokat, a naponta változó kertek szépségét. Nagyon érdekes napról-napra felfedezni az újdonságokat. A kedvencem - szerintem a legszebb - az a kert, ahol folyamatosan nyílnak a virágok, boldogság a szemnek rájuk pillantani. Az ott élőket is futólag ismerem, bár a nevüket nem tudom, de köszönni és néhány szót beszélgetni szoktunk. Az idős nénike már nehezen jár, de amikor látni lehet őt, akkor általában söprűvel és lapáttal szorgoskodik. A menye - olyan korombeli hatvanas - minden délután a kertet rendezgeti, ő az, akinek köszönhető a színpompás élmény.

A másik házban minimálisra redukálták a növényzetet, tuják, pázsit, automatikus öntözőrendszer, példás rend, látható jómód. Itt kisgyermekes család él, akiknek tündéri leánykájuk imádja Bonifácot és ha csak teheti, cirógatja, ölelgeti. Amikor Bonifác hálásan felugrott rá - majdnem a válláig ért, hiszen a kislány kb. két éves lehet - a lányka nemcsak, hogy nem ijedt meg, de boldogan kacagott és elégedetten mondogatta, hogy "kutus"... Barátságos édesapja szeretettel nézte a jelenetet, sőt integetve köszöntek el a "kutus"-tól...

Olyan ház is van, ahol kevéssé ápolt a kert, sőt időnként gondozatlannak látszik, de éppen ma reggel fedeztem fel, hogy egy gyönyörű ribizlibokor piroslik a gubancos gyep felett. A balkonládákban itt is színes virágok pompáznak, tehát a háziak - akiket nem ismerek - szeretik a szépet csak vagy kedvük, vagy idejük nincs kertészkedni.

A legfurcsább ház kapuján felszólító tábla, miszerint ha valaki eléjük parkolna, akkor annak autóját a tulajdonos költségére elszállíttatja a ház gazdája. Úgy vélem, elég egy "kocsibejáró" jelzés, a többi riogatás felesleges. Talán a szigorú tábla miatt van ennek a háznak a kertjében olyan kevés virág. Katonás rend van az udvaron, de a virágok nem mernek kibontakozni. Egy-egy szál ijedten kapaszkodik a földbe, szinte remeg, hogyha valahogy rossz irányba fordulna, akkor jön a gazda és ráncba szedi...

A több emeletes házak kertje mindig különösen érdekes, hiszen vannak nagyon ápolt, kertész által rendezett megoldások, és - sajnos - teljesen elgazosodott kertek. Itt a lakók közül senki nem foglalkozik azzal, hogy jó benyomást keltsen lakókörnyezetük az arra járókra, tehát vagy igénytelenek, vagy nem szeretne egyikük sem a másik helyett kertészkedni, így aztán marad a kellemetlen látvány.

Mi is több emeletes házban lakunk, de a ház kertje rendben van, hála az egyik lelkes fiatalembernek, aki nyírja a bokrokat, vágja a füvet. (sőt nemcsak a füvet, hanem bármit, amit beültetünk, így aztán én inkább a teraszon és a szobaablakban kertészkedem)... A szobaablakban az árvácskák eddig gyönyörűek voltak, de a két hét alatt, - amikor férjem háromnaponta jött Pestre, ilyenkor öntözött meg mindent ill. etette a macskákat - bizony elfonnyadtak, sőt néhány ki is száradt. Feltétlenül ültetek a helyükre petuniát és büdöskét, lehetőleg még ma...

A teraszon az eper már virágzik, a fűszernövények szépen gyarapodnak, a paradicsom és a kelbimbó szintén növöget. A muskátlik pedig leggyönyörűbb pompájukban mosolyognak mindenkire, jelezve, hogy köszönik, ők nagyon jól érzik magukat. Madárcseresznye fácskám nagyot nőtt, ezzel örömet okozott nekem, hiszen tavaly kaptam és az elmúlt nyáron többször is hervadoztak a levélkéi, én meg izgultam miatta...

Ez a nyári reggel is olyan, mint a legtöbb. Nem történik semmi különös, egyszerűen indul a nap. Előveszem az öntözőkannát és végigjárom növénykéimet, megbeszélem velük a napi tennivalókat, közben megitatom őket, már úgy tűnik, ma nagyon meleg lesz.