Cui prodest?
 

Rendőri, bírói jogász kifejezés, ami a bűntények alkalmával először felvetődik a hivatalos nyomozás során:  kinek használ kinek áll érdekében?
Mielőtt a kérdés találgatásába kezdenénk, fel kell sorolnunk pár könyvet, adatszerű feljegyzést és naplót, amelyek a mayerlingi titkot tárgyalják.
Van köztük elfogadható adatokat tartalmazó közlemény, de sok a találgatás, feltételezés, titokzatosnak, tartott leleplezés, s főleg újságírói szenzációhajhászás. Ilyen értelemben kell tehát ezeket vizsgálnunk, e szerint kell kiértékelnünk és beillesztenünk az elfogadható együttesbe.
Az úgynevezett "mayerlingisták sorát talán - ha nem is időrendben -
Mária Larisch- Walersee grófnő, Erzsébet királyné unokahúga, Lajos bajor herceg morganatikus leánya) megbízhatatlan emlékiratai nyitják meg. A bécsi udvari körökben "főúri kerítőnő" néven ismert  csehországi földbirtokos, akinek sok szerepe volt Rudolf, és a többi főherceg szerelmi kalandjaiban, a trónörökös halála után azonnal örökre ki lett tiltva Ausztriából. A gyilkosság után 24 évvel, 1913-ban szegényen, és bosszúra szomjazóan, Londonban írta emlékiratait, főleg cselédpletykára alapozva. Tehát munkája egyáltalán nem forrásértékű.
Talán fontosabb egy, a "Mayerlingi tragédia" címmel Budapesten 1921-ben megjelent brosúra, sárguló újságpapírra nyomtatva a nagyközönségnek szánva. Névtelen írója az "igazságot" ígérte olvasóinak, de sok minden nem derül ki belőle, legfeljebb az a
megállapítása érdekes, hogy Rudolf trónörökös (a magyarok "Rezső" királyfi-ja) halála politikai jeladás volt Európa tragikus jövőjére, a földrengés első morajlása. Harminckét év elmúltával az az érdekes, hogy még mindig él sőt újraéled a mayerlingi tragédia, mert a Monarchia ugyan összeomlott, de a levéltárak többé-kevésbé  kinyíltak. S a brossura szerint és szerelmei (köztük Vetsera Mária), akiknek Larisch grófnő olyan nagy jelentőséget tulajdonít, tulajdonképpen csak a politikai okok álcázására szolgáltak  a trónörökös halálával
kapcsolatos vizsgálatoknál.
A nem hivatalos "nyomeltüntető bizottság" a császár parancsára - bizalmasa és miniszterelnök-belügyminisztere vezetésével – komolyan vette a dolgokat. A főrangú tanúkat és résztvevőket soha senki nem hallgatta ki, mások kihallgatását a későbbiek folyamán
felfüggesztették, a tanúkat nem szembesítették egymással, (holott volt ellentmondás bőven) és a vallomásokat sem egyeztették. Jóllehet már minden ki volt tűzve, hogy ki mikor jelenjen meg az udvarmesteri hivatalban, de az utolsó pillanatban mindent lefújtak. Ezért látta
jónak Hoyos József gróf, a "koronatanú", hogy írásba fektesse az általa tapasztaltakat, emlékiratait titkos helyre rejtette, és csak a Monarchia összeomlása után kerültek elő, s abban bizony nagyon világosan cseh-szláv merényletről van szó. (nem is beszélt róla Hoyos
gróf egész életében).
Természetesen összegyűjtötték Rudolf trónörökös búcsúleveleit, az egész magén levelezését, egyik legjobb barátjának: Károlyi István grófnak (a Függetlenségi párt képviselője) Rudolfnak küldött titkos sürgönyeit, a trónörökös íróasztalának egész anyagát, de még a számára kiszolgáltatott gyógyszerekről szóló lapok is eltűntek az udvari patika receptkönyvéből. Mindezeket az okmányokat - nyilván a császár megbízásából - Taaffe Eduard miniszterelnök veszi magához, és amikor végre 1893-ban megbukott, magával viszi csehországi birtokára,
Ellischauba, (ma Nalzovske Hory), ahol kastélya páncélszekrényébe rejti. (Ő maga ír eredetű politikus volt, és cseh barát).  A bécsi rendőrség nyomozási iratait belügyminisztériumban helyezte el, (ő volt a belügyminiszter is) a boncolási jegyzőkönyvet pedig - amit soha sem
hoztak nyilvánosságra - a bécsi egyetem bonctani intézetében tették titkos letétbe.
Oscar Mitis, a bécsi levéltár igazgatója a miniszterelnöki nyomeltakarítás után is talált elég anyagot Rudolf halálára vonatkozólag, amit kiegészített Taaffe fiának pár adata. Minkája,
amely Das Leben des Kronprinzen Rudolf" (Lipzig, 1928) címen jelent meg, nem teljes, mert a szerző könyve előszavában írja, hogy forráskiadványához bizonyos fontos további dokumentumokba nem kapott betekintést. Mivel munkája ma már aligha fellelhető, így eredményeiről és nézeteiről nincs tudomásunk. Legfeljebb csak következtetni tudunk,
hogy - mivel Németországban jelent meg, - nem a német-porosz, hanem a cseh-szláv érdekeltség nyomaira bukkant. A német vonatkozások más oldalról kerülnek majd elő,mint az a későbbi kutatási-nyomozási folyamat meglepetés szerű történetéből kiderül.
"Diszipline oder Drill" - fegyelem vagy idomítás.
Több megemlékezésben előfordul az a célzás, hogy Ferenc József és fia közt ellentétek voltak, ami bizonyos fokig talán igaz is lehet, mivel egészen ellenkező természetűek voltak. Ferenc József a merev, csökönyös katona, aki még az egyetemek tanárjait, és hallgatóit is
katonai mundérba akarta öltöztetni, s mint a Habsburg dinasztia feje, szigorúan példás rendet tartott országaiban, de a  családjában is.
János Salvator főhercegnek azért kellett lemondani a rangjáról, mert magára haragította "Drill oder Erziehung " című munkájával a vezérkart, és Orth János néven tengerészkapitány lett. Ferenc Ferdinánd főhercegnek Chotek Zsófia cseh grófnővel való morganikus házassága miatt volt problémája, (fiait kizárták a trónöröklésből)
Rudolf trónörökös szintén írt egy Salvator főherceghez hasonló brossurát: "Diszipline oder Drill" amelyben erősen bírálta a Monarchia hadseregének szellemét, de őt mégsem lehetett kizárni a trónöröklésből. Egyébként is Ferenc József nagyon szerette egyetlen fiát, jóllehet nem az ő természetét örökölte, hanem az érzékeny, aranyszívű édesanyjáét. Szerette az irodalmat, művészeteket, maga is írt (Fünfcehn Tage auf der Donau, Bécs 1879. - Eine Orientraise, Bécs 1882. Mindkettő megjelent magyarul is) Ő indította meg Jókay Mórral
egyetemben "Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képekben "  című hatalmas földrajzi-néprajzi sorozatot, amely szintén két nyelven jelent meg. Amellett bohém természetű volt: szeretett vadászni és mulatni magyar cimboráival és szerette a nőket. (politikai házassága
állítólag nem volt jó) Magyar nevelést kapott: a magyar nyelvre és irodalomra Rimély Károly besztercebányai püspök, a történelemre és a természettudományokra Rónay Jácint, a 48-as politikai emigráns, bencés pap-tanár, címzetes püspök tanította. Nagy magyarbarát volt, és őt is szerették a magyarok. Apjával való időnkénti hadakozások inkább bohém életmódja következményei voltak, nem politikai természetűek, amint a következőkből kitűnik.
A XIX. Végén a Habsburg dinasztiát két komoly veszély fenyegette. Az egyik a Hohenzollerek alatt kialakult egységes Németország, amely hatalmát ki akarta  terjeszteni délkelet felé a Duna vonalát követve Ausztria és Magyarország birtokbavételével, majd befolyása övezetévé tenni a Balkánt, és Közel-Keletet. A kőniggratzi vereség után, csak a
magyarokkal való kiegyezés (Deák Ferenc szavai szerint? "keserű kompromisszum") még megmentette Ausztriát, de a Habsburgok Élükön Rudolf trónörökössel - szívből utálták a poroszokat, és főleg a 29 éves királyukat, aki II. Vilmos néven Nagy Németország császára is lett.
Ugyanis a Hochenzollerek szorították ki a Habsburgokat régi hazájukból és ők vették el a bajor rokonság, a Wittelsbachok függetlenségét.
Keleten viszont egyre fenyegetőbbé vált Oroszország, amely a cárok uralma alatt ugyancsak a Balkán birtoklására tört  -- pontosan Magyarországon keresztül. Így érlelődött meg a gondolat, az öregedő Ferenc Józsefben, hogy Magyarországot, mint a Monarchia tagállamát, a
magyarbarát Rudolf királlyá koronázásával erős (német és szlávellenes) birodalommá tenné, és ő pedig megmaradna az összbirodalom császárának bécsi székhelyén. Mivel Rudolf   a Budapest parlament nagy véderő-vitája során (melyet éppen Rudolf barátja Károlyi István
vezetett) az önálló magyar hadsereg gondolatát leszerelte, minden akadály elhárult Rudolf magyar királlyá koronázása elől. Csakhogy ez mindkét ellenség, a porosznémetek, és a szláv-cseh barát Habsburg ( Ferenc Ferdinánd - Chiotek Zsófia ) terveit felborította, és meg
kellett akadályozni, ha gyilkosság árán is, ami, mint az események mutatják be is következett.

A történet ezzel nem ért véget (4/7)

Előző részek: *FIGYELŐ-Vinczer S. Péter*