.

Kérdések  - felelet nélkül
 

A  "kérdés felelet" című fejezetben egyelőre maradjunk meg az "öngyilkosság" hivatalos álláspontjánál. Öngyilkosságot elkövetni sokféleképpen lehet: a katona ember, mivel  fegyvere van, agyonlövi magát, a civil, ha módja van mérget szerezni, megmérgezi magát, van aki a vonat elé veti magát, vagy autóval nekimegy a falnak.
Az öngyilkosság mikéntjének megállapítása az orvos feladata. Rudolf trónörökös esetében ez az első kérdés, de felelet nélkül.  Bizonyára van rá felelet, mert hiszen szódásüveggel nem veri fejbe magát az ember, ha meg akar halni, sem pedig lovassági karddal nem vágja le saját fél koponyáját, mert hiszen ezért van bepólyázva a ravatalon Rudolf fél koponyája.
Egy szuper-katolikus Habsburgot, ha meghal, a bécsi érsek temeti el, s ha ő akadályozva van, akkor az esztergomi érsek, a magyar hercegprímás. Az öngyilkosságot  azonban a Római Katolikus Egyház az
egyházjogi törvények alapján a legszigorúbban elítéli, tőle az egyházi temetést és a nyilvános imádságokat megtagadja, kivéve, ha az öngyilkos teljes elmezavarodottsága megállapítható. Rudolf trónörököst eltemették, pap temette el, és a bécsi kapucínosok kriptájában nyugszik atyja és édesanyja mellett, külön teremben, díszes szarkofágban. A korabeli tudósítások megemlékeznek egy Mayer nevű udvari plébánosról, (keresztnév nélkül), aki külön hintón ült a temetési menetben, közvetlenül a halottas kocsi előtt, de semmi több az udvari plébános szerepéről vagy későbbi sorsáról.
Egy régebbi újságcikkben az a hír jelent meg, hogy Rudolf trónörököst - pápai tilalom ellenére - Haynald Lajos kalocsai érsek temette el, mert nem hitte el az öngyilkosságot. S a pápa nemcsak  hogy nem indított ellene fegyelmi eljárást, hanem bíborossá nevezte ki, mégpedig egyenesen Ferenc József közbenjárására,  tehát az öngyilkosságot feltehetően maga a pápa sem hitte el.
Hát ez a hírközlés ilyen formában megint csak egy újságírói felületes kombináció. Az igazság az, hogy Hayland Lajos jó magyar ember volt, de tisztelte az uralkodó családot is, a Bécsben lebzselő és talpnyaló magyar mágnások azonban bevádolták, és lemondásra kényszerítették gyulafehérvári püspöki méltóságáról. A pápa Rómába rendelte, kinevezte karthagói címzetes érsekké és a rendkívüli ügyek kongregációjában működött. Majd 1867 elején kinevezte kalocsai érsekké és 1879  május
12-én - tehát Rudolf trónörökös halála előtt 10 évvel - bíborosnak.

Magáról az egyszerű temetésről többek között a - Heckenast Gusztávtól alapított - tekintélyes "Vasárnapi Újság" 1889 február 28-iki száma közöl részletes tudósítást, melyből pár részletet ismertetünk. " A császári palota kapujától a templomig a 12. gyalogezred  magyar bakái álltak sorfalat. Elsőnek a király gyászkocsija következett, benne a király tábornoki uniformisban, mellette a belga királyné (Rudolf anyósa) kinek az arcát a fátyol teljesen eltakarta. Magát a gyászmenetet egy század magyar Würtenberg huszár nyitotta meg. Utánuk megszabott sorrendben  az udvari személyzet (főhivatalnokok, szárnysegédek, udvari káplán) s azután jött maga a halottas kocsi. Hat
csillogó fehér ló, fekete szerszámmal, mindegyiket egy komornyik vezette, majd pedig a legegyszerűbb gyászkocsi, fekete dísztelen koporsó mindennemű felirat nélkül. Három hervadt gyöngyvirágkoszorú Erzsébet királyné, Stefánia özvegy trónörökösné és a 6-éves Erzsébet
kislányuk koszorúi. A gyászkocsit megint egy  magyar bakaszázad követte Kosztolányi százados vezetésével. Magyarország trónörökösét,  amilyen csendben (éjféli időben) szállították Mayerlingből Bécsbe, ugyanolyan egyszerűen kísérték utolsó útjára, akárcsak egy öngyilkos törzstisztet, minden díszkard, érdemrend, csákó, koszorúk, zene és  ágyúlövések nélkül"…

Ismét csak felelet nélkül maradt kérdések: hol volt a temetéskor az édesanya, az özvegy és a kislányuk, s miért közölte a temetési beszámolót a "Vasárnapi Újság" (hetilap volt) a haláleset után 25 nappal?

Cui prodest?
Rendőri bírói jogász – kifejezés, ami s bűntények alkalmával  először felvetődik s hivatalos nyomozás során: kinek használ, kinek áll érdekében?

Folyt.

Vinczer S. Péter