A tények és a ködösítés
1898. január 30-án a koradélutáni órákban futótűzként terjedt el a hír Bécsben, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse, a daliás Rudolf főherceg  a mayerlingi vadászkastélyban életét vesztette. A királyfi haláláról szóló első hivatalos tudósítás szívszélhűdésről szólt, de a másnap kiadott hivatalos jelentés már azt közölte, hogy a trónörökös "pillanatnyi elmezavarában öngyilkosságot  követett el". Pár nap múlva azonban kitudódott, hogy a bécsi előkelő társaság egyik jól ismert tagja, a ragyogó szépségű Vetsera Mária bárónő, a trónörökös mayerlingi vendége a szintén meghalt: átlőtt halántékkal ágyban fekve találták, összekulcsolt kezekkel, testén rá nem illő fekete ruha volt.
Hogy a titokzatosság teljes legyen, a kastély közelében halva találták Bauer fővadászt, aki állítólag a lövés hallatára elősietett, a vadászlakban azonban csak egy  golyót találtak, amivel valószínűleg Vetsera Máriát  ölték meg. Viszont a trónörököst a kastély biliárd termében talált véres dulakodási nyomok alapján, gyilkosság áldozatának kell tekinteni. Erre vall az, hogy a koponyáján borzalmas
ütés érhette és a koponyacsont egy darabja hiányzott is, s mint azt a burgenlandi ravatalon a teljesen bepólyázott fej és homlokrész mutatja
is.
Itt jöttek megint a frivol kombinációk is, a szódásüveggel való fejbe veréstől a fővadász lányával való viszonyig és a trónörököst a halálba kergető kényszerhelyzettől a szerelmi behálózásig, hogy az igazi okról, és az eseményekről eltereljék a figyelmet.
A valóságot csak a két koronatanú tudhatta  teljes pontossággal – a legjobb barát: Hoyos József gróf, aki elsőnek jelentette a császárnak a történteket és az orvos, aki elsőnek vizsgálta meg a trónörököst a halála után.  Kihallgatásuk és a többszörösen megváltoztatott jegyzőkönyvek felvétele után, ők voltak az elsők, akiknek-az örök hallgatás esküje után – távozniuk kellett Amerikába. Maradt tehát, az öngyilkosság elmélete és az ezzel kapcsolatos teljes ködösítés. Ezzel a bécsi udvarból végleg eltűnt a kedély és a szerencsétlen Erzsébet királyné is elhagyta Bécset, hogy megkezdje tragikus végű bolyongását a  világban...
Báró Krauss bécsi rendőrfőnök,  mindenkit kihallgatott, akit a trónörökös személyével össze lehetett, hozni és beosztottja , Habrda detektív-felügyelő spicli-hadseregével , Rudolf minden mozdulatát  látogatásait, látogatóit, s még a levelezését is állandóan figyelték.
Hogy mindez a császári apa kívánsága volt-e vagy csak a rendőri túlbuzgóság, mert hiszen Rudolf németgyűlölete vele egykorú II. Vilmos porosz császárral szemben és szláv-ellenes beállítottsága közismert volt.  Ugyancsak köztudomású volt a magyarbarátsága is, két legjobb barátja és vadásztársa Károlyi István gróf és a spanyol eredetű Hoyos József gróf volt.
Krauss báró természetesen mindent jelentett közvetlen főnökének: gróf Taaffe Eduard (1833 - 1895) osztrák miniszterelnök -belügyminiszternek, aki történetesen Ferenc József gyerekkori játszópajtása volt és későbbi bizalmasa lett. A szereplőket, a koronatanúkat, s a többieket, (rokonokat, újságírókat) sorra elhallgattatták, részint esküvel, részint száműzetéssel, fenyegetéssel vagy pénzzel. Aki túlélte a Monarchia bukását, mint Loschek, az inas vagy Bratfisch, a fiakkeres vagy talán az orvos Amerikából visszatért özvegye, mind másféleképpen adják elő a mayerlingi történetet.
Talán a több évtizedes hallgatás vagy helyesebben az elhallgattatás után még mindig féltek vagy talán az öregség rombolta meg az emlékező tehetségüket?
Talán a legilletékesebb "koronatanú": Rudolf trónörökös özvegye, Stefánia főhercegnő (II Lipót belga király lánya) tudta a valóságot, a legtovább élt a rokonságból, de haláláig hallgatott. 1900-ban férjhez ment nagylónyai Lónyay Elemér gróf felvidéki földbirtokoshoz, aki 1917-ben magyar hercegi méltóságot kapott. A háború alatt oroszvári kastélyát hadikórházzá alakította át és ő maga feleségével együtt Pannonhalmára költözött. Birtokait a Szent Benedek-rendre
hagyta, és kolostorban éltek, egészen halálukig. A főapátsági székesegyház kriptájában nyugszanak.

Kérdések  - felelet nélkül