.

• Miért jó kereszténynek lenni?

Kérdezte tőlem egy tanítványom pár évvel ezelőtt. Most ismét megkérdezték szeretett Hazámtól távol, ahol a család kenyerét keresem. Megdöbbentem. Nem a kérdésen, hanem  azon, hogy van még fiatal, akit foglalkoztat a kérdés.

Válaszom, akkor így hangozhatott, és  ma is, –évekkel később, így válaszolnám meg.

Kereszténynek lenni állapot, családból hozott, vagy tanult minta, oly mindegy, mert egész életre szóló értékkel ruházza fel az embert. A lélekben lakozik, de kihat szellemre, és az anyagra, megtanít az alázatra, szeretetre, egyszóval, emberré válni. Szeretni, bántani, bocsánatot kérni, és megbocsájtani.  Senki ne gondolja, hogy a keresztény ember bűntelen. Istentől mindenki szabad akaratot kapott, de a keresztény ember soha nem vezet, csak utat mutat. Nem szabja meg-, hogy kövesd az általa mutatott irányt. Magad választod meg, merre indulsz, hol kötsz ki. Ha eltévedsz, vagy eleve rossz utat választottál, nem büntet, megbocsát és visszavezet, mert szeret, és a szeretet mindent legyőz! Mindig erőt meríthetsz belőle, és újra kezdhetsz.

Megfigyeltétek a hívő ember, hogy viselkedik, ha baj éri? Istenhez fordul, megnyugvást, erőt tőle remél, és megkapja. Nem roppan össze keresztje súlya alatt, tudja, csakis  olyan nehéz lehet, amennyit elbír. Ahogy halad előre, mindig kevesebb lesz belőle, és egyszer letudja, tenni.

A keresztény embernek van gyökere, hazája, nemzete. Nem kallódik soha, bárhova viszi a sorsa, haza gondol, népét nemzetét soha meg nem tagadja, mert Isten szavát mindenhol hallja!

Kép: szlth. internet