.

Történelmünk során, sajnos a szabadság oltárán szinte minden évszázadban rengeteg hőst áldoztunk, legtöbb esetben a túlerővel szemben, de sokszor két farkas közt egy hazáért, ahogy a nóta szól.
Jogos a kérdés, hogy mitől lesz hős egy katona, egy tiszt, vagy egy államférfi, de nemcsak férfiak, hiszen hős volt Zrínyi Ilona,  az Egri nők, vagy az 56'-os szabadságharc ifjú hölgyei.
Mi tesz valakit hőssé? Születni kell hősnek, vagy az adott pillanatvállalása teszi azzá az egyszerű embert.
Alapvető karaktere a magyar embernek, hogy nem ismer lehetetlent, és kitart akkor is, amikor a túlerővel szemben emberi számítás szerint nincs esélye. A régi idők tisztjei apródként

kezdték, és hajlamuk, tehetségük fejlődött a példaképeik, tanítóik tudásán.
Amióta egyetemi szinten, a Ludovikán folyt a tisztképzés, az oktató tanárok nem csak tudásukkal tanítottak, de életvitelük példájával is.
Valamikor ilyen pozícióban erkölcstelen, botrányos életet nem viselhetett egy főtiszt. Ez a karakán becsület volt megkövetelt feltétele a katedrának, és ezt követelték meg a növendékektől is. A hazaszeretet, az áldozatkészség beleivódott a tisztjelöltekbe, és ezt
adták tovább a legénységnek is. De a bajtársi szolidaritás, a helytállás a kitartó hősies küzdelem veleszületett természete a magyar embernek.
Néhány nap múlva, június negyedikén 92 éve lesz, hogy aláíratták velünk a Trianon palotában a békeparancsot.
Tudni kell, hogy a Korona tanácsban egyedül Tisza István szavazott ellene a hadüzenetnek, és egy hétig győzködték, hogy írja alá.  Végül csak azzal a feltétellel írta alá, hogy egy győztes háború után sem lesz Magyarországnak semmilyen területi követelése s szomszédjaival
szemben.
A háború alatt nem voltak hadműveletek Magyarország területén. A szerbeket nekiszorítottuk az albán hegyeknek, és Korfu szigetére menekültek. Montenegró megadta magát, a frontokról távozhattak a felszerelésükkel együtt a katonák.  A  magyar baka mindenholt helyt állt, az Isonzónál éppúgy, mint az orosz fronton.
Annak ellenére, hogy Tisza István egyedül ellenezte a háborút a Korona Tanácsban, mégis Magyarországot okolták a háborúért. A Ludas Matyi címoldalán megjelent egy rajz, a szerződés felett tollal a kezében egy kéz, és a kérdés: Aláírjuk?
Máig vitatott a kérdés, hogy lehetett volna-e nem aláírni. Ezt tették a törökök.  De ne feledjük, a törököknek volt hadseregük, török tisztekkel,  volt lőszerük,- Horthy admirálisnak köszönhetően, - és megtudták, védeni az országukat. A Magyarországra a hazatérő, katonai
alakulatokat leszerelték a határon Kun Béláék a "nem akarok katonát látni " jelszóval. Így tudta az antant megszállni Magyarországot, kifosztani a raktárait, az élelmiszertől kezdve a hadianyagokon keresztül, minden mozdítható gazdasági és kulturális vagyonától.
Baldholtz tábornoknak köszönhetjük, hogy a románok a Nemueti múzeumot
nem rabolták ki.

Egyedül Stromfeld Aurél szervezte meg a győztes északi hadjáratot, de Őt is fegyverletételre kényszerítették. A sokat ígérő önrendelkezésből csak Sopronban lett valóság, és meg is ijedtek az eredménytől, hogy ha engedik, akkor máshol is hasonló eredmény született volna.

Trianonban, a magyar delegációval nem tárgyaltak, részt sem vehettek a tárgyaláson, csak az aláírásra hívták be őket. Gróf Apponyi hiába érvelt három nyelven a beszédében, süketfülekre talált.
Elveszítettük területeink, és lakosságunk kétharmadát, erdeink jelentős részét, a vasúti kocsik és mozdonyaink felét, a gyáraink felszerelését, anyagokat, a bányáink nagy részét.

A tengerészetünk vesztesége, amely DDr Juba Ferenc tengerész hajóorvos, és történész szerint csak kis töredéke a veszteségeinknek, elképesztő kimutatás színaranyban kifejezve:

801 hajó....................................................80,000kgr
A Fiume-i kikötő kiépítése ....................... 21,300 kg
A kikötő ingó, és ingatlanjainak az értéke: 7,500 kg
A tengerhajózási vállalatoknak nyújtott kölcsönök ......7,500 kg.
A tengerhajózási vállalatok  vagyona ........................ 7,585 kg
Hadihajóink................................................................60,000 kg.
Tengerészeti hajógyár, gépek, anyagok .................. 480,000 kg.
Kórházak, akadémiák,tengernagyi, hidrográfiai anyagok 300,000 kg.
Erődrendszerek, Hadikikötői felszerelések .......................10,000 kg
Összesen ktesz .....................................................974,085
kg színaranyat.
Forrás: NEMZETI TÖRTÉNELMÜNK II, TRIANON FORRÁSAI I. 27.oldal.

Ha csak ezt a kimutatást nézzük, tisztán láthatjuk, sejthetjük, hogy milyen hatalmas rablás áldozatai lettünk.
Mi a torkunkon a késsel elfogadtuk a diktátumot, de belenyugodni soha nem tudunk.  Nem tudunk, mert a hőseink vére kötelez bennünket, hogy ne nyugodjunk, és ébren figyeljük az alkalmat, amikor eljön az idő, melynek jönnie kell, hogy visszaszerezzük az ideiglenesen elcsatolt területeinket. Erre köteleznek bennünket a hőseink sírjai Isonzótól a Dón kanyarig!!!

Köteleznek bennünket, hogy ne hagyjuk elfeledni, hogy volt egy országunk, melyet természetes határként a Kárpátok hegylánca övezett.

Volt egy országunk, amely befogadta a törökök elől menekülő szerbeket, románokat, otthont adott a ruszinoknak, a megmaradásukat biztosította a szlovákoknak, és Európa kapujaként megállította a törökök hódításait. Mi véreztünk, amíg a hálátlan nyugat gyarapodott.

Volt egy országunk, amely Európa éléskamrája volt. Volt egy országunk, amely a technikai forradalom idején a legtöbb szabadalmat produkálta.
Volt, és van egy olyan népünk, amely feledékeny volt, - vagy talán megbocsájtó?- és eltudta felejteni, hogy nemzetünk vezér alakjait kik végezték ki. Elfelejtették Hunyadi Lászlót, Rákóczit, Zrínyit, I Lipót esküszegését, elfelejtették az Aradi 13-at, és alig egy emberöltővel
később már felvirágozott vonatokon indultak énekelve, és megállj te kutya Szerbia kiáltásokkal megbosszulni a magyar gyűlölő Ferenc Ferdinándot. (Rudolf gyilkosát)
Ami a legszomorúbb ez a tendencia máig tart, az 56-os gyilkosainkat beszavazták a három alkalommal kormányalakításra a Parlamentbe, és az utolsó választáson is bár ellenzékként, de bekerültek az ország rontók a Parlamentbe. Mindaz, amit tettek az országgal, a magyarsággal a 12 évi uralkodásuk alatt, a nemzeti vagyon elsíbolásával, a beismert hazugságaikkal, nem volt elég ahhoz, hogy örökre kitörölje a nép őket a közéletből, és a kulcspozíciókból.
Végre lett egy kétharmados többséggel rendelkező Parlamentünk, amely nagy lendülettel fogott hozzá a sarkalatos törvények, és az új alkotmány megalkotásához. Sajnos el kell tűrnünk a Parlamentben az ország rontók cinikus jelenlétüket, és felszólalásaikat. Igaza van
Wittner Máriának, hogy nem tudja elviselni a jelenlétüket azoknak, akik jogutódjaik, sőt a résztvevői voltak a megtorlásoknak, a párját ritkító 18 évesek felakasztásának.
Hőseink sírjai Isonzótól Szibériáig köteleznek bennünket, hogy ne feledjünk, mindenki a saját környezetében, a gyermekeinkben a fiatalokban tudatosítsa a magyarság ellen elkövetett gaztetteket.
Elvárjuk az új nemzeti kormánytól, hogy az iskolákban igaz történelmet tanítsanak, hogy a felnövő generáció büszke legyen az őseire a magyarságára. Elvárjuk a kormánytól, hogy olyan tanítók, és tanárok oktassák a fiataljainkat, akik erre alkalmasak, és elhivatottak.
Elvárjuk, hogy utasítsa vissza a fasisztázást, és a nemzeti szimbólumok gyalázását.
Elvárjuk, hogy ne beszéljenek határon túli magyarokról, mert Ők  a mai határainkon túlra szakított magyarok.
Tiltakozunk Kövér László nyilatkozata ellen, hogy a történelmi Magyarország visszaállítása lehetetlen.
Volt már Magyarország kisebb, mint ma, de a nép, és vezérei soha nem mondtak le a területeink visszafoglalásáról.

Deák Ferenc már az Ő korában előre látta, és kijelentette:" Mit erő, és hatalom elvesz, azt idő, és kedvező szerencse visszahozhatják, de miről a nemzet félve a szenvedéstől önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, és kétséges".

Kossuth is óva figyelmeztetett, hogy Magyarország ne kösse sorsát Ausztriához, mert beláthatatlan következményei lehetnek. Versaillesben bekövetkezett.
Az első lépések megtörténtek. Június negyedike a Magyar összetartozás napja, és a Parlament megszavazta a kettős állampolgárságot. A nemzet ébredését jelzi, hogy az interneten szavazók több mint 90% helyesli.
Semlyén Zsoltnak igaza van, hogy nem lehet kétféle állampolgárság, csak teljes jogú, tehát szavazati jogot is kell, hogy kapjunk. Nekem a horvát állampolgársággal szavazati jogom is van, miért ne lenne akkor a magyarral is. Téves az a felfogás, miszerint ott jár a szavazati
jog, ahol adót fizet az illető. Ilyen megfontolásból, akkor a külföldön dolgozok, és az off shore spekulánsai nem szavazhatnának...

Őrülnünk kell, hogy a nemzet ébredezik, de vigyáznunk kell, hogy ne altassák a nacionalizmus vádjával. Bár a szomszédjainknál nem bűn a nacionalizmus, nálunk még a patriotizmust is kifogásolják.

Elvárjuk, hogy a gyűlöletszítókat, provokátorokat a törvény szigora
sújtsa, és ebben ne legyen kettős mérce.
Elvárjuk, hogy éhező gyermekek ne legyenek Magyarországon.
Elvárjuk, hogy földeket a magyar gazdák kapják meg művelésre az EU támogatási pénzekkel együtt, és ne a spekulánsok.

De ne csak elvárjunk, hanem segítsük is a kormány munkáját nem utolsó sorban türelemmel ismeretterjesztésben, és aki teheti anyagiakkal.
Meg kell szólítani a tehetős magyarokat, hogy támogassák a megbízható humanitárius szervezetek programjait. A hagyatékokat ne hagyják végrendelet nélkül különösen külföldön az állam feneketlen zsákjaiban elúszni. Vállaljunk távoli szimbólikus örökbefogadásokat magyar gyermekekért. Ezt évekkel ezelőtt Szörényi Éva kezdeményezte. Így az adomány nyomon követhető, és a gyermek a saját családjukban nevelkedhetnek.

És itt elérkeztünk egy kulcskérdéshez: ha nem születnek magyar gyermekek, ha a családokban az egykék  a divatosak, akkor valóban nem lesz történelmi Magyarország, akkor Magyarországot mások fogják belakni. Magyarország jövője a magyar családok gyermekvállalásán, a magyar anyákon múlik, és a nemzeti érdekeket hosszútávon biztosító
kormányokon, mert a gyermeknevelés vállalása nem alapozható a négyéves
periódusokra.

Az albán példát tekintve, az ország azé a népé, amely meglakja, és többségben van.

Orbán miniszterelnök Úr első útja Lengyelországba vezetett, és reméltem, hogy a második útja Horvátország. Ez a két nép évszázadok kapcsolatában fonódott össze a történelmünkben.
Az EU szétesését követően ez a tengely lehet a jövőnk záloga, és ehhez csatlakozhatnak a szomszédos államok is föderatív, igazságos alapokon.

Ma is aktuális Herczeg Ferenc Zrínyi és a Délvidékiek írásából az idézet:

"Zrinyinek van még egy igazsága: a magyar horvát testvériség. A Muraköz, a Zrinyiek fészke, amit a politizáló epigonok két nemzet Eris almájával tettek, az Ő idejében aranyhíd volt, amely Magyarországot összekötötte a hármas királysággal. Ő aki alkalomadtán önérzetesen hangoztatta horvát voltát, és mégis korának legkülömb magyarja tudott lenni,, Ő tudta, azt, amit a béke napjaiban oly könnyen elfelejtenek a feledékeny népek, amit azonban a közös balsors
újból eszükbe juttat: hogy a két nemzet össze van forrva a nyugati kultúra jegyében, és csak egy mással karöltve védekezhet a keleti barbárság támadásai ellen..."

-Bizakodással figyeljük a magyar Parlament munkáját, aggódva a hazánkat érő külső és belső támadásokat. Reménykedünk, hogy lassan megértik a bírálóink,hogy mi más utakat keresünk a megörökölt nehézségek leküzdésében, mint a megszokott eladósítás csapdája.-
 

Széchényinek igaza kell, hogy legyen, hogy Magyarország nem volt, hanem
lesz. A szegedi fogadalmi templomtorony oldalába van egy beépített
kőbevésett felirat:
ÉS NEM LEHET IGAZ, HOGY ENNYI SZÍV HIÁBA ONTA VÉRT.

Vinczer S. Péter