Tudom, hogy nektek, embereknek, én nem számítok semmit, mert csak egy porszem vagyok.
Ti, emberek, azt mondjátok, hogy porból lesztek és porrá lesztek, ez nem teljesen igaz, de most nem erről van szó. Én, a porszem, azóta létezem, amióta világ a világ, a szél repít, a nap táplál, csak egy dolgom van, hogy körbe járjam a földgolyót, s megismerjek belőle minél többet.
Porszem Palkó a becsületes nevem, így illik, hogy bemutatkozzam, bár felesleges, mert úgysem tudod megkülönböztetni az egyik porszemet a másiktól. Nem baj, nálunk egyenlőség van és demokrácia, mindenki tiszteletben tartja a másikat.
A végtelen élet, amelyet a sorsom ró rám, nem unalmas, mert mindig úton vagyok. Testvéreim képesek megragadni valahol, néhány négyzet kilométeren, de nekem véremben van a mozgás, mondhatnám, ha lenne vérem, de nincs. Azért értitek, ugye?
Még Londonban befészkelem magam a The Sunday Times vezércikkének szélén, egy alig száradt betűbe. Kényelmesen elhelyezkedem és szundikálok kicsit. Ködös, borongós az idő. Jól esik a meleg lapok között meghúzódni. Abban reménykedem, hogy nem veszi meg senki az újságot, ám alaposan tévedek. Valaki a hóna alá gyűri a lapot, már attól félek, megfulladok. Egy órát utazunk a repülőtérig és újabb hatvan perc múlva a repülőn üldögélő fiatalember kihajtogatja a lapot, s olvasni kezdi. Érzem a zsigereimben, hogy nagy kaland vár rám. Szeretek repülni, ilyenkor messze visznek, új tájakra, új porszemek és új emberek közé. Szendergek tovább. Kellemes zsibbadtság lesz úrrá rajtam, persze, lehet, hogy csak a gépmadár duruzsolása okán.
Kuncogásra eszmélek. Porszem Panka vagyok, bök oldalba a nevetős por leányka. Egyedül vagyok a villában, a magunk fajtát mind kiporszívózzák. Ám én tudom, hogy a csillár tetején, a kapocsnál, megmaradok. Gyere, körbe vezetlek a villában. Anna mama titokban szellőztet, nem bízik a masinákban. Akkor lesz egy kis huzat, az elvisz bennünket minden zugba. Néha betévednek por társaink, de nem tudják a módit, hamar kitakarítják őket.
A négyszáz négyzetméteres villa túlzsúfolva felújított antik bútorokkal. Csak a fürdőszobák és a két hatalmas konyha kivétel, melyekben csillog-villog az ultramodern felszerelés. Szerencsénk van, mert a szellőző és klíma berendezések keltette légmozgás is segít bennünket. Panka ügyes leány, könnyedén navigál az enyhe légben, és be nem áll a szája. Csak egyetlen barátom van, Szú Szöszi, az árván maradt kislány. Ha megtudom, hogy nagy vendégség lesz, azonnal szólok neki, mert akkor nem hallani a zajban a másodpercegését. Csenge asszony szereti a rongyrázást. A férje a leggazdagabbak egyike. Nincs gyerekük, csak a férfinak van két fia, akit elküldött Csenge asszony külföldre, hogy minél messzebb legyenek. Tudod, hogy téged is a kisebb fiú hozott ide?
Porszem Panka annyit beszél, hogy csak úgy kapkodom a fejem. Közben a keleti szárnyban lebegünk. Faburkolat, márvány padozat, kristálycsillár, hatalmas ebédlőasztal, rajta három terítékkel. Az angol lordnál sem volt ily pazarul megterítve az asztal, pedig nála töltöttem a legutóbbi telet. Elfelejtettem, melyik országban vagyunk, bizonyára valamelyik nagyon gazdag köztársaságban. Kellett nekem átszenderegnem a teljes utat. Még a nyelv sem segít, amit az emberek beszélnek, mert a világ minden nyelvét megértem. Nem akarok dicsekedni, de az állati hangok és a gesztusok alapján sem vétem el, hogy éppen mit akarnak cselekedni. Őserdőben is éltem.
Panka csak mondja, mondja, megállíthatatlanul, ahogyan csak a nők tudnak beszélni. Már nem hallgatom, nem is hallom, a családra koncentrálok.  Elküldöm Pankát Szú Szöszihez csevegni és letelepszem a kristályvázában feszengő liliomok egyikének levelére, ahonnan jól látok és hallok.
Apa és fia között érzem a szeretetet, ahogyan beszélgetnek, abban ott van a féltés, az egymás iránti aggódás, a cinkos ugratás, a kíváncsiság, mi történt a másikkal az utolsó találkozásuk óta. Hangjuk, alakjuk, szófordulataik alapján le sem tagadhatnák a közöttük lévő rokoni kapcsolatot. Láthatóan mindketten élvezik az együttlétet. Anna mama hideg sültet, salátát, pirítóst, vajat, bort hoz az asztalra, akkora mennyiségben, amely elegendő egy szakasz katonának is.  Az apa cinkosan ráhunyorít, mire az öregasszony válaszul biccent és kisiet a konyhába, hogy behozza a meglepetést, paprikás krumplit kolbásszal és tejfeles uborkasalátával, melynek illata még az én orrom is csiklandozza. Csenge asszony merev arccal éppen csak bepiszkítja salátával a tányérját. Megérezve a másik étel illatát, kiesik a szerető feleség és a szíves vendéglátó mostoha szerepéből. Szeme körül megfeszül a bőr, amikor hunyorít, láthatóan, nála ez a kínos mosoly a nemtetszés jele.
-    Bocsássatok meg, nehéz napom volt. Beszélgessetek nyugodtan, kicsit lepihenek. Erős a liliom illata, kiviszem magammal, hogy ne érezzétek.
Legszívesebben a férfiakkal maradnék, de nem merem felfedni jelenlétem. Kapaszkodom is a levélen, kellett nekem a szélére telepednem.  Vigasztalásul libikókázom a levél mozgására, még a végén élvezem is a dolgot. Csenge asszony lecsapja a konyhaasztal márvány lapjára a kristályvázát. Milliom darabra törik, lerepülök a liliom leveléről. Alig tudok megkapaszkodni Anna mama mamuszán.
-    Bolond vénasszony, mondtam már, hogy felejtse el ezt a vidéki tempót, paprikás krumplistól! Ha nem vette volna észre, nem tanyán él!
Az öregasszony savó kék szemében gyűlölet villan, csak egy pillanatra, mert szelíden, ártatlan képpel válaszol:
-    Csenge, kedves, mindkét gyerek azt szereti.
A ház asszonyát szétveti a düh. Arca a vastag smink ellenére megcsúnyul.
-    Ne merészelje a férjemet gyereknek nevezni!
-    Jaj, aranyoskám, hiszen tudja, hogy a dajkája voltam. Már csak nekem gyerek, amióta a szüleit elvesztette.
Anna mama csoszogva meg a tisztító eszközökért, hogy feltakarítsa a szemetet.
Lordoknál nem mer senki így beszélni a személyzettel.
Meglátok egy félredobott újságot a tisztítószer raktárban. Szóval, Magyarországon vagyok! Az más. Hallottam már róla ezt is, azt is. Gazdagok már itt is vannak, de a hozzá való kultúra még hiányos.
Előkerül Porszem Panka és nyűgösködik, menjünk el innen valahová, már nagyon unja magát. Puszit is ad. Tetszem neki? Alig tudom megnyugtatni, hogy először pihenjük ki magunkat.
Az éjszakát összebújva a csilláron töltjük.
A ház gazdáinak reggeli veszekedésére ébredünk.
-    Drágám, csak nem akarsz a gyereknek sport Mercedest venni?  Tudod, hogy az idén alig másfél milliárd lesz az adózás előtti nyereségünk.
-    Megígértem, ha meglesz a diplomája, megkapja az autót.
-    Még csak abszolutóriummal rendelkezik. Arra gondoltam, ha az irodákban a heti takarítás helyett csak havi egy alkalom lenne, akkor egy év alatt megspórolhatnánk a kocsi árának felét.
-    Elég Csenge, ne feszítsd a húrt. Hallottam, az este Anna mamával is összeszólalkoztál. Kérlek, ne feszítsd a húrt, mert elszakad.
Dühösen felpattan a férfi, én meg kézen ragadom Porszem Pankát és a hajában landolunk. Kellemes parfüm illata van az arcszeszének.
A kocsiban nem beszélget egymással a házaspár. Szól a rádió. Hallgatják a napi híreket. Hatalmas irodaház előtt állunk meg. Az első emeleten táncteremnyi irodában három lány ül. Szétrebbennek a kávéfőző gép mellől, ahol kávézgatás közben fecserésznek. Kíváncsi vagyok, ezért a klíma keltette légben átlebbenünk Pankával az egyik lány monitorjára.
A férj a baloldali, a feleség a jobboldali irodába megy.
-    …és képzeljétek, a második emeleten már csak hetente egyszer porszívózzák a szőnyegpadlót.  A nyilvántartásban Ildikó, az a szép kis fitos orrú, annyit köhög a portól, mint aki asztmás.
Azonnal szólok Pankának, hogy el kell mennem, vigyázzon magára, majd visszajövök, csak még nem tudom mikor.  Ajtónyitáskor kilibbenek a folyosóra, onnan felvitetem magam a kézbesítővel a másodikra. Porszem családunk milliárdnyi tagja üdvrivalgásban tör ki jöttömre. Elmondom, mit tervezek. Segítségemre sietnek.
Három porcicát alkotunk a merészebb testvéreimmel és délidőben levitetjük magunkat az első emeletre. Két órába telik, mire belopózhatunk Csenge asszony irodájába.
Megvárjuk, amíg Panka csatlakozik hozzánk.
Amikor a délutáni kávéját behozzák, Csenge asszony mélyen beszívja a kávé illatát. Panka ekkor elrepül az orra előtt, mire tüsszenteni készül és kapkodja a levegőt. Ekkor lépünk akcióba. A három porcicával eltömítjük a torkát és a két orrlyukát. Percekig nem kap levegőt. Azután már nem is kell neki többé.
Boncolása után két nappal jutok vissza Porszem Pankához, aki a nyakamba ugrik:
-    Már úgy vártalak, én kis hősöm!
 

Kép: Google képek sorozatból