Mennyből az angyal…
Elhatározza, hogy ez egy különleges karácsony lesz, meglepetésekkel teli. Szervezés kérdése az egész.

Szimóna igazi mai szingli nő, aki nem kér és nem ad tanácsot, csak éli az életét. Divatos stúdiólakásban lakik, Suzuki terepjáróval közlekedik, s toppon van a politikában és a gazdasági életben is.
Hosszan nézi magát a kétméteres tükörben, most is úgy néz ki, mint akit a skatulyából húztak ki, pedig vasárnap van és vásárolni indul.
Milyen jó lenne, ha Áronnal együtt vásárolhatnának, a szülőknek, a testvéreknek, a barátoknak. Sajnos, ez nem kivitelezhető, mert Áronnak kell gondoskodnia az idős, beteg szüleiről, ezért hétfő, szerda és péntek a napjuk, amikor együtt tölthetik az időt. A hétvégék és az ünnepnapok egymás nélkül telnek, immár három éve.
Karcsú alakjára simul a duplasoros gombolású tweed kabát, csokoládé barna kalapja, csizmája és táskája hozzátartozik a tökéletes megjelenéséhez.
Arany vasárnap nem érdemes kocsival közlekedni a városban, ideje igénybe venni a BKV szolgáltatását.
A gyűjtő jegy elég lesz, az első bevásárlóközpontig megy. Tulajdonképpen teljesen mindegy, melyikbe megy, mert mindegyikben ugyanazok az üzletek vannak, azonos kínálattal, az áraik sem különböznek. A problémát az okozza, hogy még nem gondolta ki, kinek milyen ajándékot vegyen.
Semmi gond.
Először is vesz néhány újságot és beül a kávézóba. Eszik egy meleg szendvicset, iszik egy kávét, átlapozza az újságokat, s mire végez, megjön az ihlet is.
Kimondottan meleg van az üzletházban, leveti a kabátját és a mellette lévő fotel karfájára teríti, úgy, hogy a táskáját is takarja. Korai az időpont ahhoz, hogy sokan legyenek, többnyire a piacra igyekvők térnek be egy kis bámészkodásra, vagy melegedésre, esetleg egy kávéra, ha éppen meg tudják fizetni.
Nem tehet róla, az első, amit megnéz, a tőzsdei adatok. Emelkednek a portfóliójában lévő részvények árai, most kellene néhánytól megszabadulni. Szép summát tehetne zsebre. Ehhez azonban haza kellene mennie, s a számítógépről intézni a részvény eladást. Ha azonban hazamegy, már nem lesz kedve visszajönni. Szépen sminkelt arcán fintor fut át, csak egy villanás, mégis észreveszi a felszolgálónő.
-    Talán nem ízlik a kávé? Hozzak egy másikat? – lép hozzá, ám Szimóna kényszer mosollyal az arcán gyorsan válaszol:
-    Egy laptopra lenne szükségem, azzal, gondolom, nem szolgálhat.
-    De igen, hölgyem. A fiam gépét most javíttattam meg, mobil internet is van hozzá. Egy perc és hozom.
Megszégyenül. Piros az arca. Már mindegy, legalább intézheti az ügyeit.
Kihűl a kávéja, de nyer másfél milliót, ha sikerül a tranzakció. Miért ne sikerülne?
Gazdag borravalót ad a felszolgálónőnek és tíz órakor elindul vásárolgatni.
A húga óvónő, az ikerlányai három évesek, s miután építkezés közben vannak, a sógora éjjel-nappal úton van, kamionos. A bátyját az Isten is tanárnak teremtette, a felesége is tanító, csak a fizetésükből nem sokra telik. Kisfiuk már tizennégy éves, okos, csendes fiatalember.
A szülei pedig mindig azt mondják, ne költsd ránk a pénzed, kislányom, megvan nekünk mindenünk.  
Huszonnyolc éve együtt tölti a szüleivel a karácsonyt. Amióta a testvérei családosok, karácsony másnapján együtt ebédelnek, s igazán az igazi karácsony az, amikor ebéd után, az unokahúgai és az unokaöccse keresik a karácsonyfa alatt az ajándékaikat.
Most másként lesz.
Azért, mert egyedül él, még egy önálló egyszemélyes családnak számít, és ennek megfelelően is cselekszik.
Megvásárolja az ajándékokat és gyorspostával elküldi a családoknak, a húgáéknak, a bátyjáéknak és a szüleinek.
Karácsony másnapján, délben, neki is ott a helye a családi ebéden.
Mire végez, délután három órát mutat a bevásárlóközpont homlokzatán az óra.
Elered a hó, kavarja a viharos szél, mintha egyenesen az arcába akarná csapni.
Visszamegy az üzletházba. Már nagy a tömeg.
Érdekes, eddig nem is vette észre, hogy megteltek az üzletek, mindenütt vidám, beszélgető embereket látni, amint válogatnak, mit vegyenek a gyerekeknek, a tántinak, a nagybácsinak, a sógornak.
Rajta kívül senki sincs egyedül.
Belehasít a fájdalom, miért kell egyedül lennie? Miért nincs vele Áron?
Igaz, hogy megbeszélték, a két ünnep között három napot együtt töltenek, kettesben, egy wellness szállodában, de az még nagyon messze van.
Itt az ideje, hogy megismerkedjen Áron családjával.  Ahhoz keveset tud róluk, hogy személyes ajándékkal lepje meg őket, de biztos benne, hogy a papája örülne egy üveg márkás whiskynek, a mamája meg a holland csokoládénak, és a tizenhat éves öccse sem utasítana vissza egy számítógépes játékot.  Áronnak méregdrága márkás nyakkendőt vesz.
Nagy pelyhekben hull a hó. Szimóna nem száll fel a villamosra, inkább gyalogol és cipeli a csomagokat.
Szép az élet, ha ember tudja, mit akar és tesz is érte.
Legszívesebben felhívná a barátnőjét, hogy megossza vele az örömét. Kár, hogy Kinga megsértődött rá, amikor nem volt elég türelme végig hallgatni a munkahelyi panaszait. Nem tehet róla, de nem bírja a panaszkodást.
Mélyen a gyerekkorában gyökerezik a panaszkodás iránti utálata. Szülei egész életükben éjt nappallá téve dolgoznak, zokszó nélkül, hogy felneveljék a három gyermeküket. Több a szeretet a családban, mint  a pénz, és Szimóna kamaszként megfogadja, hogy gazdag lesz, mert nem akarja, hogy filléres gondjai legyenek.
Görnyed is a könyvek felett tisztességgel. Huszonhat évesen egy multinál középvezető, két év múlva  a legfelsőbb öt vezető egyike, milliós fizetéssel.  A jövedelmének a húsz százalékát sem keresi sem a bátyja, sem a húga, mégis úgy érzi, nálánál sokkal sikeresebb az életük.  
Ám most, neki is rend lesz az életében.
Áron, a harminchat éves, középmagas, izmos fiatalember,  imádja őt, a tenyerén hordozza, elhalmozza ékszerekkel, bundákkal, végig utazzák Európát, ideje lenni összekötni az életüket. Hiába sikeres vezérigazgatója Áron az egyik partner cégnek, és gyengéd, figyelmes szerető, valamely ok miatt, még eddig nem kérte meg a kezét. Bizonyára attól tart, hogy nem jutna elég energiája a szülei és a testvére istápolására. Hiába célozgat Szimóna arra, hogy szorosabb kapcsolatuk sem gátolná a fiatalembert kötelezettségei teljesítésében.
Közben hazaér.
Átöltözik, elpakolja az ajándékokat és leül a laptopja elé.
Keres egy szállodát Áron lakhelyének közelében és lefoglal két napra egy kétágyas szobát. Elvégre nem várhatja el, hogy elszállásolják, mint hívatlan vendéget.
Karácsonyig két napot kell átélnie Szimónának. Telefonon beszél a szüleivel, a testvéreivel, csak Áront nem hívja fel, ez a megállapodásuk, hogy inkább e-mailben értekeznek. Huszonharmadikán küld két sort: Édesem, karácsony este várd az angyalt, s megjön.
Karácsony napján Szimóna tizenegy órakor érkezik a szállodába, ahol a személyzet már az esti programokhoz készülődik. Az ebédet is a szobában szolgálják fel, mert az étteremben díszítik a karácsonyfát. A szálloda parkjában kisgyerekek hóembert építenek a szülőkkel együtt, nagy hógolyózás és nevetés közepette.
Szimóna somolyog, remélhetően néhány év múlva ők is közöttük lesznek Áronnal és közös csemetéjükkel.  
Az ebéd felejthető, tulajdonképpen nem is érzi az ízét.
Gondosan készülődik, letusol, sminkel, és égszínkék kisestélyit vesz fel a nercbunda alá.
Három órakor elindul. A GPS szerint öt perc az út.
Kétszintes, villanyfüzérekkel díszített villa előtt áll meg.
Tízéves forma kisfiú szalad ki a házból:
-    Csókolom, kit keres a néni?
-    Szervusz! Itt lakik  Takács Áron?
-    Apa, gyere – kiabál a fiúcska – téged keres egy néni!
A nyitott bejárati ajtóban megjelenik két szőke gyerekfej, csak kukucskálnak, mert egy női hang bennmaradásra kéri őket. Majd visszahúzódnak, hogy helyet adjanak Áronnak.
-    Itt vagyok, kisfiam, menj be gyorsan a házba, mert megfázol ebben a hidegben. Mindjárt megyek én is. Húzd be az ajtót, mert kijönnek a kicsik.
Megvárja a férfi, amíg a gyerek bemegy a házba.
-    Szervusz, Szimóna, hogy kerülsz ide?
-    Szervusz. Nem kaptad meg a levelemet?
-    Nem jó a laptopom.
-    Gondoltam, megleplek.
-    Sikerült.
-    Nem kellett volna.
-    Hát, nem igazán.
Újra megjelenik a fiúcska, az ajtóból kiabál az apjának:
-    Gyere, apa, anya kéri, tedd fel a karácsonyfára a csúcsot!
A férfi szemében hideg fény villan.
-    Mennem kell, majd hívlak. Szervusz! Kellemes karácsonyt!
Megy vissza, feltenni a fára a csúcsdíszt.
Szimóna szemét elönti a könny, alig látja az utat.  Vissza, a szállodáig két perc az út. Hajt, mintha az élete múlna rajta.
Leparkol és siet a recepcióra, ahol nincs senki. A társalgóban ötéves kislány csokoládét majszol. Az édesapja korholja:
-    Évi, nem tudsz vacsorázni a sok édességtől, amit megettél és ráadásul megfájdul a hasad is.
-    Nézd, apa, angyalka jött! Sírós angyalka…

Évike az óvodában is megvigasztalja a kisebbeket, ha eltörik a mécses. Felnőttet sírni csak akkor látott, amikor az édesanyja elköltözött a Jézuskához.
-    Apa, adhatok csokit az angyalkának?
-    Adhatsz, kislányom – sóhajt az apa.
A gesztenyebarna, göndör fürtű kislány felkap egy szelet csokoládét az asztalról és odafut Szimónához.
-    Neked hoztam, hogy  ne sírj.
Csokoládétól ragacsos kézzel húzkodja a nercét a kislány. Annyira meglepődik, hogy szólni sem tud, csak néz a kislány nagy barna szemébe, ahol barátságot lát és kíváncsiságot.
-    Finom – bizonygatja a gyerek és jobb kezében ott a ragacsos, olvadt csokoládé szelet.
-    Köszönöm – nyögi ki Szimóna és elveszi a csokoládét.
Jó íze van, és jól is esik.
-    Bocsásson meg, hölgyem, a kislányom nem akarja zavarni – lép hozzá egy magas, barna fiatalember. –Mutatkozz be a néninek – noszogatja a lányát.
-    Nagy Évike vagyok, öt éves óvodás – mutatkozik be a kislány.
Erre már Szimóna is elneveti magát és kezet nyújt a gyereknek:
-    Örvendek, Évike, Szabó Szimóna vagyok – és kezet ráz a kislánnyal.
-    Nagy Zoltán –mutatkozik be az apa is.
A papának is olyan szép, meleg barna a szeme, mint a kislányának, és a kézfogása igazi férfias.
-    Megtisztelne, Szimóna, ha velünk töltené az estét. Hármasban mégiscsak kellemesebb, mint kettesben. Bocsánat, lehet, hogy Önnek programja van.
-    Nem, nincs és köszönöm a meghívást.
-    Velünk is vacsorázol? Apa már nem enged több édességet enni…
-    Csak neked nem szabad, de a néninek igen…
-    Javaslom, hogy tegeződjünk, rendben? Nem vagyok még néni korú…- neveti el magát Szimóna.
Jobban áll neki a nevetés, mint  a sírás, állapítja Zoltán és örül, hogy új ismerősre tettek szert, mert kettesben mindig keserű a karácsony. Számára. Amint a kislánya elalszik, rátör a magány.
-    Eljössz velünk szánkózni?-  kérdezi Évike.
-    Természetesen.
-    Ahhoz át kell öltöznöd – jegyzi meg apja, jogosan.
-    Negyedóra alatt elkészülök.
Szimónának most ez kell, szánkózás a hóban, egy kislánnyal, meg az apukájával, nem szabad a szobában üldögélni és gondolkodni. Máskor negyedóra alatt a frizurájával sem készül el, most meg farmerban, dzsekiben, hótaposóban pontban tizenkét perc múlva visszatér.
-    Sapka is kell, azt mondja apa, anélkül nem lehet szánkózni.
-    De nekem nincs sapkám.
-    Apa kölcsönadja a másik sapkáját, jó? Olyan kék, mint a ruhád.
-    Nem maradhat sapka nélkül apukád.
-    Kettő van neki, ugye, apa?
Bólint Zoltán és előhúz a dzsekije zsebéből egy kék, norvégmintás kötött sapkát.
-    Ez a szebbik, ha elfogadod.
Szánkót lehet kölcsönözni a gondnoktól.  Mialatt Évike válogat a jobbnál jobb szánkók között, Szimóna két masnis csomagot ad át a recepciós hölgynek:
-    Legyen szíves a karácsonyfa alá tenni, a vékonyabb Nagy Zoltáné, a vastagabb Évikéé.
-    Rendben van, hölgyem. Hatkor lesz a vacsora, addigra visszaérnek, ugye? Hétkor már jön a Jézuska, tudja a gyerekek miatt.
-    Igyekszünk vissza. Köszönöm.
Húsz perces séta a kivilágított mesterséges domb, melyen lehet szánkózni este hatig.
Szimóna meglepődik, olyan sokan vannak a mesterséges pályán, jobbára a szálloda vendégei.
Évike gyorsan barátokra lel.
-    Ti csak nézzetek, apa.
-    Jól van, kislányom, de vigyázz magadra.
Évike kiválaszt magának egy izmos kisfiút, akivel együtt száguldanak le,  de a kisfiú húzza vissza a dombra a szánkót.
-    Nem elveszett kislány, Évike! Igazi nő!
-    Tudom, ilyennek nevelem.
Zoltán egy lapos üveget húz elő a belső zsebéből.
-    Nagyon köszönöm, hogy eljöttél velünk. Kóstold meg, hoztam egy kis szíverősítőt!
-    Köszönöm.
A whisky erős és melegít. Elég két korty és máris beszédesebbek lesznek.
-    Tudod, Évike életéből hiányzik az anya, ezért keresi minden szimpatikus nő társaságát. Három éve meghalt a feleségem. Azóta kettesben vagyunk. Összeveszett az anyám és az anyósom, hogy ki nevelje fel a lányomat. Nem is értem, hogyan gondolták. Én vagyok az apja. nekem a kötelességem gondoskodni a lányomról. Nem szeretem a családi vitákat. Ezért is vagyunk kettesben minden karácsonykor. Látom, neked sem könnyű az ünnep.
-    Nem. Most igazán nem. De erről nem tudok beszélni.
-    Rendben. Még egy kortyot?
-    Becsípek, nem szoktam inni.
-    Én sem. De ma ünnep van. A megismerkedésünkre!
-    A megismerkedésünkre!
Szimóna toporog, fázik a lába.
-    Gyere, hógolyózzunk!
Zoltán máris dobja az első hógolyót és hamarosan bekapcsolódnak  más szülők is, hiába, unalmas egy helyben  álldogálni, miközben a gyerekek már egészen kipirulnak a szánkózásban.
Néhány perc múlva bekapcsolódnak a gyerekek is, sokkal nagyobb móka, mint a szánkózás.
Fél hatkor az egyik szülő elrikkantja magát:
-    Fél hat, mennünk kell vissza a szállodába!
Évike úgy elfárad a hógolyó csatában, hogy az apja nyakában teszi meg a visszautat. A szánkót Szimóna húzza. Hangos nevetgéléssel érnek be a szállodába Alig tíz perc marad arra, hogy a vizes ruháiktól megváljanak és leérjenek a vacsorához.
Igyekszik a lány, hogy elkészüljön. Szolíd smink, tűzpiros Chanel kosztüm, fekete táska és körömcipő. Hiába mos fogat, mágis szájában érzi a whisky ízért. Jobb, ha még elszív egy cigarettát. Nem akar túl korán leérni.
Az étteremben háromméteres feldíszített karácsonyfa várja a vendégeket. Alatta csomagok, ezerszínű csomagoló anyagba burkolva, rajtuk kis névjegykártyákkal.
Szimóna körülnéz, de nem látja sehol a Nagy családot.
A pincér megkérdezi a nevét és odavezeti az egyik asztalhoz, ahol egy ismeretlen, kék öltönyös férfi ül.
-    Szép jó estét, Szimóna! – pattan fel a férfi és akkor ismeri meg Zoltánt.
-    Foglalj helyet – húzza ki a maga melletti széket, - Évike még konzultál a Jézuska helyi helytartójával.
Végszóra megérkezik a kislány, kék rakott szoknyában, fehér  blúzban és piros kabátkában, és apja másik oldalán lévő székbe telepedik.
-    Mekkora szerencsém van, hogy két csodálatos hölgy társaságában tölthetem a szentestét! Mit innának a hölgyek? Évike, a szokásos narancslét kéred? Rendben. Szimóna, mit szólnál egy száraz, fehér borhoz?
Hagyományos ételek kerülnek az asztalra, libatöpörtyű lila hagymával az előétel, utána halászlé, majd vegyes tál következik,  rántott hal, sült csirke, kacsamell filé áfonya mártással, krumpli saláta, krokett, rizs körettel. Desszertnek tiramisu és gesztenyepüré közül lehet választani.
-    Apa, kérj gesztenyepürét és megfelezzük Szimónával!
-    Neked adom, Évike!
-    Nem, dehogyis adod, apa fogyózik, úgysem ehet.
A kislány és az apja között tapintható  a szoros összetartozás. Egész este ugratják egymást, és ezen mindketten jókat nevetnek.  Zoltán finom érzékkel Szimónát is bevonja ebbe a körbe.
A vacsora után tíz perc szünet következik, amikor is gyorsan átrendezik az éttermet. Kiviszik az asztalokat, és a székeket a karácsonyfa körül félkaréjba rakják, ahol kényelmesen helyet foglalhat valamennyi vendég.
Félárbócra engedik a világítást, és kigyulladnak a karácsonyfa fényei. Felhangzik a szokásos karácsonyi ének:
-    Mennyből az angyal, lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok…
Szimóna lelkén nyugalom lesz úrrá és béke.
Zoltán rettenetesen örül a nyakkendőnek, pedig tudja, hogy a lány eredetileg nem neki szánja. Évike örül a babának, amit az apjától kap, de a különleges csokoládé, amit még mellé hoz a Jézuska, az igazán újdonság.
Utolsóként Szimóna is kap egy csomagocskát.
Kicsit vizes, kék, norvégmintás kötött sapka van benne.
Fél kilenckor  Zoltán elviszi lefektetni Évikét.
-    Tíz órakor visszajövök a felnőttek báljára. Ugye, itt leszel?
Szimóna felmegy a szobájába és felhívja a szüleit, köszönti őket az ünnepen és  megkérdezi:
-    Anya, vihetek magammal két vendéget a holnapi ebédre?
-    Természetesen, kislányom. Hány órára értek ide?
Anyával mindent meg lehet beszélni!
Dúdolgatva veszi elő a laptopot.
Hoppá! Nem sikerült a tranzakció. Ugrott a másfél millió.
Dúdolgat tovább és készülődik.
Dögös a kék koktélruha!
És kiválóan lehet benne táncolni!
Főleg, ha a fején kicsit vizes, kék, norvég mintás kötött sapka van.