.

Ma az egyik beszélgető rádióban az volt a fő téma, hogy Torontó polgármestere másod ízben nem hajlandó beállni a homoszexuálisok büszke vonulásába. Ő az idén is a családja tradíciója szerint azt a hétvégét a családjával a nyaralójában fogja tölteni.
A polgármesteri választáson az ellenfele egy homoszexuális volt, de akkor a választók nagyon helyesen nem kértek a homoszexuális városvezetésből. Azóta nagyító alatt van a polgármester, állandóan provokálják, és ahol tudnak, ott tesznek neki keresztbe.
A szivárványosokkal nem érdemes foglalkozni, mert nincsenek ők annyian,
hogy  számottevők legyenek, de erőszakosak, és kihasználják a törvény adta lehetőségeket, mi szerint a szexuális orientációja miatt senkit nem lehet elmarasztalni.  Ám nekik ennyi nem elég...,  elérték, hogy az elemi iskolákban kötelező legyen a gyerekeknek elmagyarázni, tanítani, hogy a homoszexualitás normális életvitel, aki ilyen orientációjú, azt el kell fogadni, és eszébe ne jusson senkinek a csúfolódás.
Jól emlékszem, 1978-ban lehetett, amikor az észak-déli és kelet-nyugat utcák kereszteződésében, Yonge St, és Bloor St. két buzi csókolódzott, és ezért a rendőr megbüntette őket.  Rá egy évre már kettesével korzóztak a buzik, lehettek vagy 40-50-en.  A következő években már felvonulást szerveztek. Egy AIDS-es buzi szakácsot elbocsájtottak a CN-től, ( canadai vasút), akit vissza kellett venni,
mert a betegsége miatt nem szabad üldözni. Jó, de ha az Ő joga nem sérülhet, akkor hol az én jogom, hogy az ételemet egy beteg ember készíti, akinek állítólag a betegsége nem ragályos, hol az én jogom?
Ha egy buzit elbocsájtanak, ha teljesen hülye, nem felel meg a munkán, azzal védekezhet, hogy a szexuális orientációja miatt bocsájtották el, és kénytelenek visszavenni.  Velük szemben nekünk, a népfenntartó elemeknek nincs hasonló jogunk, mi nem hivatkozhatunk arra, hogy igen, mert normális vagyok...
Amit kivívtak az a gerinctelen politikusoknak köszönhető, mert a statisztika sem tartja őket nyilván, hogy ugyan hányan lehetnek, akikhez kell a többségnek alkalmazkodnia.
Hogy ők ezt választották, az ő dolguk addig, amíg nem a nyilvánosság előtt fitogtatják magukat, és nem sózzák az agyukat a mi gyerekeinknek az agyát már kora gyermekkorban, amikor még normális körülmények között eszükbe sem jutna ilyesmi.
Kanadában elérték, hogy  két férfi, vagy két nő házasságot köthet. Kikényszerítették, hogy az özvegyi jog alapján kapjon özvegyi nyugdíjat, ha a társa meghal.  Miért? Mert ők is nevelhetnek gyermeket.
 

U.i. az özvegyi nyugdíj arra lett kitalálva, hogy ha az apa meghal, a gyermekeket nevelő anyának legyen anyagi forrása a gyermekek felnevelésére.
A szivárványos felvonulást büszke menetnek nevezik, és jogot formálnak, hogy ízléstelenkedjenek, és nyilvános helyen, az utcán tegyék, ahol esetleg gyermekek, vagy jó ízlésű járókelők is lehetnek.
Azt tanácsolnám, hogy az útvonalukon spalettázzák le az ablakokat,
húzzák le a redőnyöket, és nem menjenek oda bámészkodni. Üres utcán
nem vonulnának. Az ellenállásnak örülnek, de az ignorálás megöli őket.
Nagyot haladt a liberalizmus Kanadában: régen büntetés járt az utcán
való köpésért. Ma szabad köpködni. Régen a férfiak félmeztelen nem
léphettek a nyári kánikulában az utcára. Manapság már lehet, és hogy a
nők jogai se csorbuljanak, kivívták, hogy ők is járkálhatnak az utcán
félmeztelen... top les ... hiszen, egyenlőség van!!!  De ha netán
valaki jobban megbámulja, feljelentheti, hogy rosszul tekintett rá, és
kártérítést követelhet.
 

Vinczer S. Péter