2012.04.06. 20:22, Ekpafat
Péter bambán nézett rá, majd megkérdezte, honnan veszi, hogy van barátnõje? Most Tünde érezte rosszul magát, majd elmondta, hogy többször hallotta, amint Péter édesanyja valakinek dicsérte a fia barátnõjét.
Úristen, hasított Péterbe a felismerés. Értette, mi történt, nagyon is értette. Egy alkalommal elmondta az édesanyjának, hogy mennyire tetszik neki a lány. Akkor az édesanyja azt mondta, hogy a beköltözés napján már tivornya volt nála, jó kis firma lehet. Péter hiába mondta édesanyjának, hogy ez a mulatság valószínû barátokkal töltött lakásszentelõ lehetett, az nem tivornya, anyja hajthatatlan maradt, néha férfiakról mesélt, akik látogatják Tündét napközben.
Péterben megszületett a felismerés, mivel nem járt hozzájuk senki, így valószínû, édesanyja imitált hangos beszélgetést önmagával, mikor meghallotta Tünde mozgását, hogy távol tartsa õt a fiától.
Eszébe jutottak az állítólagos férfilátogatókról költött mesék, no és az, hogy ez összeegyezhetetlen volt Tünde egész napos kötött munkaidejével. Átlátta a helyzetet, elmosolyodott. Mesélni kezdett...
Édesanyja nagyon féltékeny volt mindenkire, akihez közel került, szétzúzta a kapcsolatait, különbözõ rafinériákat bevetve, valószínû ez is a taktika része volt. Mindemellett nagyon szereti õt. Egyedül nevelte, taníttatta, az édesapja korán meghalt.
A lány megértõn bólogatott. Elindult a konyhába, hogy vacsorát készítsen kettõjüknek. Sokáig beszélgettek vacsora után. Péterben az aggodalommal járó feszültség végig jelen volt. Éjfél felé járt az idõ, mikor elköszönt. Reggel sokáig aludt, ritkán tehette meg. A fürdõszobában a tükör barátságosan köszönt vissza. Kipihent lett — állapította meg.
Márta nénire gondolt, este megtudta a fiú édesanyjának nevét. Valami azt súgta, van remény az idõs asszony gyógyulására. Délelõtt hozzákezdett az ünnepi elõkészületekhez. A pulykamellet megtöltötte, begöngyölte úgy tette a hûtõbe. Pétert is meghívja. A köretrõl nem döntött, azt majd megbeszélik. Ebédre halászlét eszik, csak melegíteni kell. Vacsorára vendégségbe megy. Örült, hogy családban köszönt rá az ünnep, és együtt mennek az éjféli misére.
Gyermekkora készülõdései jutottak az eszébe, a nagyszülõknél töltött boldog karácsonyok, szülei távozása után pedig, a magányos ünnepek. Elszomorodott.
Csengettek. Az ajtóban Péter állt, a klinikáról érkezett, semmivel nem biztatták. Beinvitálta a férfit, a konyhában ültette le, beszélgetni kezdtek. Próbálta vigasztalni, kihangsúlyozta, nem akarja félrevezetni, de úgy érzi, meggyógyul az édesanyja. Nehéz és hosszú út áll elõttük, de a gondoskodó szeretet segít ezt az utat bejárni.
Pár szóval említette Balázsékat, és azt, hogy kerekesszékben is lehet boldog az ember. Nem részletezett semmit, tiszteletben tartotta mások magánszféráját.
Azt is elmesélte, hogy barátnõjénél, az ünnepi asztalnál kapott helyet, és együtt mennek az éjféli misére. Rákérdezett a fiúra, nem tartana-e velük? Amint meglátta Péter zavarát, rögtön megbánta elhamarkodott kérdését.
— Ne haragudj... én nem... — válaszolta zavartan.
Nem engedte tovább mondani. Egyik ujjával játékosan lezárta ajkait.
— Majd máskor — mondta megértõn, s hozzátette, hogy másnap ebédre várja.
Hogy oldja a feszültséget, gyorsan elsorolta a menüt, és tanácsot kért a köretet illetõen. A fiúnak imponált, hogy kikérik a véleményét, a töltött pulykamell kifejezetten jól hangzott számára. Örömmel elfogadta a másnapi ebéd meghívást. Citromfû teát ittak.
A lány felajánlotta, megosztja vele az ebédjét, de a férfi csak a teát fogadta el, s miután megteáztak, elköszönt.
Délután elnyúlt a pamlagon, és olvasott, egyszer csak érezte egy tündér hozzálépett és álomport szórt a pillájára, szeme lecsukódott. Az óra kongása vetett véget az álombirodalomban történõ barangolásának. Nyújtózott egyet, és készülõdni kezdett. Összepakolta apró ajándékait, mellékerült még pár könyv, és kinyitotta a szekrényt, hogy kiválassza a ruháját. Egyszerûen, de nagyon választékosan öltözött. A divatot nem mindenben követte, elsõ szempont volt számára, hogy öltözéke természetes anyagokból készüljön, és elegánsan kényelmes legyen. Egy gyapjú kosztüm mellett döntött, amiben jól érezte magát, és elindult.
Barátnõje valósággal sugárzott az örömtõl. Az asztalt már körbeülték. Tündét bemutatták a rokonságnak, és hellyel kínálták. Úgy érezte mindig is idetartozott. Vidám beszélgetés zajlott, mindenfélékrõl. Ingrid is felszabadult volt és gyönyörû. Tünde elnézte ennek az asszonynak a szemmel is látható harmóniáját, csodálta közvetlenségét, intelligenciáját és a testi fogyatékossága ellenére is szembetûnõ gyakorlatiasságát.
Megértette Balázst. Éva Ingrid mellett ült, beszélgetés közben sokszor megsimogatta az asszony karját.
Finom volt a vacsora és kitûnõ a társaság. Egyszer csak Balázs felállt, és szót kért, bejelenteni készült valamit. Néma csend lett, mindenki felé fordult. Vett egy mély lélegzetet, majd megszólalt. Kedvese mellé lépett és megkérte, legyen a felesége. A nõ boldogan mondott „igen”-t. Kérték Évát, adja áldását rájuk, s õ látható örömmel tett eleget a kérésnek.
Taps és gratuláció fogadta a bejelentést. Lehetett érezni a boldogság angyalainak szárnyait, amint végigsimítják a jelenlévõket. Átmentek a nappaliba, Tünde is elhelyezte ajándékait a fa alatt, majd körbe vették a fát, Ingrid meggyújtotta a gyertyát, és felcsendült a Mennybõl az angyal. Közösen énekeltek, az ajándékok átadása után ismét az asztalhoz ültek.
Pillanatok alatt megtelt az asztal süteményekkel és egyéb finomságokkal. Mézes, fahéjas, szegfûszeges illatok mellett gyönyörködhettek a márványos beiglikben, a csokoládémázas zserbóban. Fogyott is minden, nagy keletje volt a mézes fokhagymának és diónak, de nem hagyták ki a negyedelt almát sem, ami a hagyományok szerint összetartja azokat, akik esznek belõle.
Boldog és vidám hangulatban telt az este. Tünde és Ingrid sokat nevettek, beszélgettek. Ingrid Tündétõl kapott könyvét maga mellé tette, néha végigsimított rajta, úgy õrizte.
Tizenegy óra volt, mikor a kis csapat készülõdni kezdett az éjféli misére.
Balázs nagy gonddal takarta be menyasszonyát, majd büszkén tolta végig a kocsiját a kétutcányi távolságban lévõ templomhoz. A misén rengetegen részt vettek. A templomban hideg volt, de a szívekben tûz égett. A jászol elõtt elhaladva Tündének eszébe jutott, hogyan mesélte el valamikor nagymamája Jézus születését, küldetését, a világ bûneinek megváltásáért való feláldozását.
A mise alatt végig Péterre gondolt. Az volt a kérése, ha nem összeegyezhetetlen az Úr akaratával, gyógyítsa meg a fiú édesanyját, hogy örülhessenek egymásnak. Ezután imádkozott az összes beteg gyógyulásáért, a szegényekért, éhezõkért, és elesettekért, a haragosok megbéküléséért, a családok, barátok boldogságáért, gyermekáldásokért, és végül saját magának kért erõt, hogy a rábízott isteni feladatot teljesíthesse. Áldást kért a Kárpát-medencében, és a világban szétszóródott magyar testvéreinkre, a Földre és annak minden élõlényére. Kérte, hogy az eltávozottaknak az örök világosság fényeskedjék, és nyugodjanak békében. Hazafelé menet nem érezték a karácsony éjszaka hidegét. Szívüket, lelküket a szeretet és béke csodálatos fényének ragyogása járta át. Az emeletre érve látta a szomszéd ajtó alatt kiszûrõdõ világosságot, ebbõl tudta, a férfi még nem alszik.
Fáradt volt a kellemes este után, mégis nehezen aludt el. Reggel, amint kinyitotta a szemét, az álomnaplója után nyúlt. Szép álma volt. Márti néni ott állt az ajtóban és õt várta. Amikor meglátta, mosolyogva intett neki, és magához hívta. Ahogy odaért az asszonyhoz, az megfogta a kezét és bevezette a szobájába, az asztalon egy kis ezüst dobozka állt, rajta cizellált minták, nem tudta kivenni a motívumokat, mégis szépnek találta. A dobozban egy platinába foglalt briliáns gyûrû lapult, amelyet az asszony Tünde felé nyújtott, és azt mondta.
— Fogadd el lányom, ez mostantól a tiéd, én is anyósomtól kaptam…
Ezzel záródott be az álomkapu.Be sem fejezte a bejegyzést, mikor a csengõ berregése jelezte, korai
látogató érkezett. Ahogy kinyitotta az ajtót, a férfi mosolygott rá, boldogan közölte, a klinikáról jött, édesanyja túl van a krízisen, levették a lélegeztetõ géprõl, hamarosan visszaviszik az általános osztályra. A lány tudta, az imája meghallgatásra talált, álmainak pillanatképei peregtek elõtte, megölelte Pétert, aki felemelte és megforgatta, majd karjában emelve lépte át a küszöböt.
folyt. köv.
Előző részek://ekpafat-kistarogato.gportal.hu/gindex.php?pg=30361243
Kíváncsivá tettél, előveszem délután a könyved. Nem tudom kivárni a folytatást...