kép:http://zsoka56.hu/

Egyszer volt, hol nem volt, de volt valahol egy falu. Abban a faluban lakott egy icinke, picinke legényke.
Történt egyszer, egy kora tavaszi reggelen, hogy a legényke talált egy kis nyuszit, ott rágcsálta szegényke a szilvafának a kérgét.
- Hé, te! - mondta neki. - Ne az én fámnak a kérgét ebédeld, hanem a csűrből a szénát, abból nem lesz kára senkinek se!
- Jaj, te kis legény, ne haragudj rám, - mentegetődzött a nyuszika, - mert én félek a csűrödbe bemenni, hiszen ott lakik a kutyád és felfal, ha elkap.
- Ne félj, - mondta a legény, - mert megkötöm a kutyát, hogy ne bántson.
Úgy is lett. A kis nyúl befészkelte magát a szénába és rágcsálta, rágcsálta nagy élvezettel. Igyekeznie kellett, mert jól  tudta, hogy a kutya bármikor elszabadulhat és akkor jaj lesz neki, ha el nem szalad.
Nézte a kutya, nézte gyanakodva a nyuszit és egyszer csak azt mondta a kis legénykének:
- Hm, de kedvem volna megkergetni! El is szakítanám a láncot, ha nem ő lenne a húsvéti nyuszi.
- Miből gondolod, hogy ő a húsvéti nyuszi?
- Érzem, hogy ő az. - csaholta Bodri kutya. - Hm, majd meg fogod látni édes gazdám, majd meg fogod látni.
Igaza lett, mert a nyuszi egyik napról a másikra megnőtt. Előbb csak akkora lett, mint egy bárány, aztán akkora, mint egy tehén, és végül akkorára nött, mint egy elefánt.
Na, híre is ment, hogy a kis Csaba legényke a csűrben egy igazi húsvéti nyuszit rejteget. Jöttek a gyermekek és könyörögtek neki:
- Csabika, légy szíves mutasd meg nekünk az igazi húsvéti nyuszidat.
Csabika széttárta a karját:
- Hát akkor gyertek a csűrbe. - mondta és mutatta készségesen az utat.
Tülekedett a sok kíváncsi, hogy lássa a nyuszit.
Meghallotta ezt a falu bírója. Lóhalálában szaladt Csabiékhoz, hogy ő is lássa azt a híres húsvéti nyuszit. Szeme-szája elállt a csodálkozástól.
- Na fiam, - mondta, - ez mindent megér. Éppen most kaptam a hírt, hogy jön a király és vele jönnek valami keleti követek, mert már odáig jutott a szóbeszéd.
Előkerültek Csabika szülei és sűrűn mentegetőztek.
- Nem tudjuk mit történt. Nem tudjuk mit adhatott enni a nyuszinak,  hogyan lett ekkor, fogalmunk sincs.
- Az nem baj, - intette le őket a bíró - hanem azért vigyázzanak rá, mert jön a király két vagy három keleti követtel. Vigyázzon mindenki a húsvéti nyúlra, mert a fejünket veszi a király, ha csak haja szála is görbül!
Volt ijedelem, akkora, hogy még a kutya is remegett ijedtében. Már hogyne remegett volna, hisz ha csak egyet lépne felé a nagy nyuszi azzal az elefánt lábával, bizony megérezné annak súlyát.
Na, de nem lett semmi baj, pedig fogyóban volt már a széna. A gazda béfogta az ökröket és elment szénát venni. A nyuszi meg sem mukkant, csak rágott és rágott. Úgy harsogott a foga alatt az illatos széna, hogy aludni sem lehetett a környéken.
- De jó rágója van. - mondták a szomszédok és várták a királyt, meg a követeket.
Egyik reggel meg is érkezett a király lóháton, és a két keleti követ egy-egy struccnak a hátán.  Odamentek egyenesen a csűrbe, de olyan messziről jöttek, hogy a ló mindjárt elkezdte enni a szénát. A két strucc meg lekuporodott és tojt egy-egy tojást.
Csabinak az anyukája mindjárt kihozta a piros tojásfestőt és megfestette a két tojást, ami ugye éppen passzolt az elefánt nagyságú húsvéti nyuszihoz.
Éppen akkor ért oda a bíró. Illedelmesen meghajolt a király előtt és fogadkozott, hogy ezt a húsvéti nyuszit, a két strucctojással máris felviteti a királyi udvarba.
- Azt már nem ! - szólt közbe Csabika. - Nem adom én senkinek sem.
- Elhallgass te. - szólt rá a legényke anyukája. - Hajolj meg királyunk előtt és köszönd meg, hogy idáig eljött. Nagy megtiszteltetés ez nekünk.
A király elmosolyodott és leintette.
- Nem viszem én sehova, mert ez a falu húsvéti nyuszija, nem vihetem sehova se. Hanem iderendelem a királyi udvar apraját, nagyját, és itt fogunk húsvétozni veletek.
Úgy is lett. Másnap már meg is telt a falu zenészekkel, csepűrágókkal, bűvészkedőkkel és mindenféle bohócokkal
Volt kacagás, jókedv. Az elefánt nagyságú húsvéti nyuszi meg ott állt a bíró háza előtt és ahogy telt az idő, egyre kisebb és kisebb lett, zsugorodott rohamosan. Azonban érdekes módon ezt senki nem vette észre, csak a bíró egyedül. Félre is hívta a kis Csabit, hogy a fülébe súgja:
- Nézd fiam, akkora bajban vagyunk, hogy nagyon nagyba.
- Mi történt bíró uram? Miért aggódik ennyire?
- Már hogyne aggódnék, mikor a királyné is mennyire örült az országosan is legnagyobb húsvéti nyuszinknak, csakhogy van vele egy kis gond.
- Na, mi lehet az?
- Az fiam, hogy a te húsvéti nyuszid mind kisebb és kisebb amióta itt ünnepel az udvar. Az imént néztem és már csak akkora, mint egy borjú, pedig elefánt nagyságú volt.
- Nem baj az, - mondta Csabika, - ne aggódjék. Így sem kicsi az.
De hiába mondta, mert mikor visszamentek a térre, a nyuszi már csak akkor volt, mint egy bárány. Ami pedig a legérdekesebb ezt senki nem vette észre, vagy legalábbis nem mondta ki, hogy észrevette volna.
A bíró viszont elkezdett izzadni. Folyt róla a veríték és már dadogott is az ijedtségtől.
- Mi lesz velünk? - nyögte és homlokát törülgette. - de ekkor a király felkerekedett, egész udvarával és elindult a királyi rezidencia felé.
Vele mentek a követek is.
- Na ezek jól elmentek. - mondta Csabika édesanyja és nagyot nevetett.
- Hadd menjenek, hisz ilyen se volt eddig, nem panaszkodhatunk, mert ilyen szép húsvétunk még sosem volt.
Akkor a nyuszika már olyan pici lett, hogy észre sem vették, amikor behúzódott egy kapu mögé.
Csabika látta, hogy megunta már az egészet. Lehajolt, megfogta és átrakta a kerítésen.
- Eredj kedves nyuszikám - búcsúzott tőle könnyes szemekkel, mert nagyon örültem annak, amit adtál ezen ünnepen. Az isten áldjon és légy boldog nyuszi anyuka.
Másnap már véget is ért a húsvét. Nem maradt más utána, csak a két hatalmas strucctojás. Na azokat el is tette a bíró emlékbe és még most is őrzi nagy igyekezettel, ha azóta meg nem halt.