2012.03.29. 19:09, Miner
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy góbé. Volt annak egy halászhálója. Mindig ott lógott a gerendán. Már nagyon elévült, összeszáradt, nem használta semmire. Egy szép napon arra gondolt, hogy fogja a hálót és kidobja. Minek az neki, hiszen úgy sem veszi semmi hasznát. Legalább ne lássa lógni. Felnyúlt, hogy leakassza a szögről. Hát amint megfogta, a háló ismét új lett, mintha csak most készítették volna.
Nagyon elcsodálkozott:
-Hát ez hogy lehet? – gondolta magában. – Már azt hittem, hogy hasznavehetetlen és most látom, hogy mégsem az. De mire is használhatnám, nincs a környéken tenger, a patakba pedig nem érdemes bedobni. Azért mégis csak levette a szögről és elindult szerencsét próbálni. Ment, ment kezében a hálóval. Egyszer csak meglátott egy nyulat és utána vetette a hálót. Csodák csodája, amikor odaszaladt, látta, hogy a nyúl benne volt a hálóban. Estefelé járt az idő. Tüzet rakott, megnyúzta és megsütötte. Amint evett, elgondolkodott, hogy miféle háló is ez, ami megfogja a nyulat.
Másnap egy őzikével találkozott. Utána vette a hálót és amikor ment, hogy megnézze, az őzike is benne volt a hálóban. Na, ezt már sajnálta megenni. Kinyitotta a hálót és azt mondta neki::
- Eredj isten hírével. - de az őzike nem mozdult, hanem megszólalt:
- Vigyél magaddal kérlek.
- Hát te tudsz beszélni? – csodálkozott a góbé. - Jól van, akkor gyere velem.
Mentek, mentek erdőkön, mezőkön keresztül. Egyszer találtak egy forrást. Amikor az őzike ivott belőle, azonnal egy szép lánnyá változott. Erre a góbé is akart inni, mire az őzike azt mondta:
- Te ebből nem ihatsz.
- De hát szomjan halok, nem bírom ki.
- Ne igyál, - mondta a lány, - mert mindjárt találunk egy másik forrást.
Akkor a góbé a szomjúságtól elájult és elterült a homokban, de a olyan nehéz volt, hogy a lány nem bírta megmozdítani Erre odajött egy medve. A lány ekkor így gondolkodott:
- Ha iszok megint egy kortyot a vízből, akkor újra őzike leszek. Elszaladok, így megmenekülök, de mi lesz a legénnyel és a hálóval?
Úgy határozott, hogy csak úgy tesz mintha vizet inna. Látta a medve, hogy a lány issza a vizet. Ő is megkívánta és odaugrott, hogy igyon. A lány félreállt, a medve pedig egy jót ivott. Azon nyomba egy fekete ember lett belőle.
- Ki ez a férfi itt a földön? - kérdezte a fekete ember a lánytól.
- Az állatok királya. – mondta a lány.
- Fogd meg, vedd a válladra és hozd utánunk.
Amint mentek, a fekete ember elkezdett gondolkodni.
- Mi lesz, ha a legény felébred és parancsolgatni kezd?
Rájött, hogy nem szeretné, ha parancsolgatnának neki, ezért letépett a hálóból egy darab kötelet és megkötözte vele a góbét. Mikor odaértek a forráshoz, a góbé ihatott a vízből, de miután szomját oltotta, ráébredt, hogy ő a fekete ember foglya.
Elől ment a lány, utána a fekete legény, majd mögöttük a góbé megkötözve. A góbé így gondolkodott:
- Kinyújtom a kezemet, megérintem a hálót és rádobom a fekete emberre.
Úgy is tett, és amint rádobta, azt mondta:
- Édes háló, fogd meg ezt a fekete embert.
A háló engedelmeskedett. Akkor azt mondta a fekete ember a hálóban:
- Eresszetek szabadon. Visszamegyek az erdőbe.
Ahogy elengedték, szaladt egyenesen az erdőbe és ismét medve lett belőle.
Amint folytatták útjukat, találtak egy szép nagy követ, amit a lány megérintett és azon nyomban víz kezdett csordogálni belőle.
- Miféle kő lehet ez? – kérdezte a góbé.
- Ez egy nagy aranyrög. Nincs olyan ember aki ezt meg bírná mozdítani. Tegyük a hálóba. – és azzal rádobta a hálót.
Könnyedén felkapta a vállára és elindultak hazafelé. Otthon a hálót felakasztotta a szögre. Amikor szüksége volt pénzre, csak benyúlt és tört egy darabot a kőből. Elvitte és eladta. Attól fogva nem szenvedett semmiben sem hiányt. Akkor gondolt egy merészet és elvette feleségül a leányt. Hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak és még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Kedves hana, könnyű annak, akinek van ideje gondolkodni, üdv, Miki.