Megkérdeztem valakit .

Milyen verset tegyek föl? Jó! Legyen. Az új versemet, a női lelkek gyönyörének szolgálatába próbálom állítani.

Romantika 

Ha lehetnék

 

Ha a mosolyod lehetnék, mely arcodra ülve.

Hajnalpírként komorságod, oszlatnám derülve.

Szemeidnek sugarától, könnycseppel fonódva.

Drágakőnek kristályaként, csillannék ragyogva.

 

Ha a boldogság lehetnék, bizony rád találnék.

Követnélek árnyékodként, mindig véled járnék.

Folyó partján fodrozódó víztükörből nézve.

Őrizném lelked békéjét, szivárványként féltve.

 

Ha a reményed lehetnék, biz el nem hagynálak.

Világolnék láthatáron, hol bolyongna vágyad.

Szelíd simogató szellő könnyed uszályában.

Kísérnélek bandukolva, társadként magányban.

 

Ha a hited is lehetnék, oly magasra nőnék!

Akár szikla, hegyek ormán, soha meg nem törnék!

Eső verne, szél szaggatna, cibálna, porlasztva.  

Ott maradnék útját állva, hozzád el nem jutna!  

 

Ha lehetnék éjnek kékje, álmodat vigyáznám.

Távol tartva kísértőket, tündértáncot járván.

Csillagokat hímezgetnék bársony selymességgel.

Holdfény lámpás ezüstjével, áldott, békességgel.

 

Ha mennydörgésként viharban nagyot villámlanék!

Koromsötét végtelenbe fényrést hasítanék.

Égből sűrű esőkönnyek hullanának érted.

Szomját oltva tikkadt földnek, mitől újra éled.

 

Ha imádság szava lennék, áhítattal szólnék.

Összekulcsolt kezeimmel azért fohászkodnék.

Azt kérném csak, lásd azokat kik, ha téged néznek.

Gyönyörűség görögtüze mámorában égnek.

 

Ha lenne még ezek után, az, ami nem voltam?

Addig keresném kutatva jelenben és múltban.

Hangod trilláját hallgatva, s lépteid követve.

Mint lábnyom, az út porában, hozzád elvezetne.

 

 

Kép:Google képek sorozatból

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.