"Mázsás súlyként hordom a lelkemen", szokták mondani. "Nem bírom el ezt a terhet."
"Ezt élő ember nem bírja ki.", és mégis, de hogyan! Fájdalomtól szinte megbénulva, gondolatokat egy helyre összpontosítva, önmagába belegabalyodva, kínlódva vár a lelkében fuldokló, hogy egyszer, hátha jobb lesz, de sajnos semmi nem változik. Aztán évek telnek el és az idő talán az idő, valamit enyhít a fájdalmakon, de ott benn ugyan úgy fáj és kint minden csak színjáték, ami a lélekkel nem egyként rezzen.
Meghal az édesanya, meghal a gyermek, erőszakot követnek el a védtelenen, saját apja öleli leányát, vagy éppen a nagyapa, gyerek korába egy kis sötét zugba zárják, a barátja viccből kilógatja a tizedik emeletről, kihez menjen segítségért a védtelen, és kihez menjen, ha már évek teltek el, de a lelke még mindig segítségért kiált. A lélek rejtelmeiről szól a Táltos Iskola, emléksúly levétel kurzusa. Lássunk néhány igen fontos villanást lelkünk működéséről és arról, hogyan könnyíthetők le az események súlyai úgy, hogy az emlék ugyan megmaradjon, de a súlya eltűnjön, és ne nyomasszon többé.
A pszichénkben minden tárolva van, időre pontosan minden információ, ami körül vesz valamennyiünket. Van egy idő nyom, amelyen lineárisan fel van jegyezve minden. A szagok, az ízek, a hangok, a képek, a hőmérséklet, és sorolhatnám.
Életünk minden másodperce minden körülöttünk zajló eseménnyel rögzül, mint egy tökéletes videó film, de ettől még több információval, hiszen hőmérséklet, illat, érzés és gondolat is társul minden rögzített pillanathoz.
Ez a nagy könyvtár folyamatosan velünk van, és ebben lapozgatunk, bármilyen döntésünk meghozatala előtt. Ez emlékeink, tapasztalataink tára. Sokszor igen jó segítséget nyújt, de bizony van úgy, hogy régi emlékek telepednek a gyanútlan emberre, és régi emlékek idéződnek fel benne újra és újra, amelyek depresszióhoz, oda nem figyeléshez, balesethez, vagy igen komoly egészségügyi károsodáshoz vezetnek.
Nem mindegy, hogy uraljuk a gondolatainkat, vagy õk uralnak minket. Két ösztön él bennünk, az élet és a halál ösztöne. Nem mindegy melyiket aktivizáljuk. Egyszer egy embert halálra ítéltek. A kivégzést a következő képen végezték: Egy kádba vizet engedtek és a halálra ítéltet hátra kötött kézzel egy kád vízbe ültették. Majd közölték vele, hogy az ereit fel fogják
vágni, és ott fog elvérezni. Ezt követően megvágták a bõrt a kezén, de nem az ereit és mögüle piros festéket engedtek a kádba. Ahogy a halálra ítélt látta, hogy a kádat elborítja a „piros vére" néhány perc múlva meghalt. Ahogyan létezik az emberben egy ilyen „kapcsoló" amely képes akár a saját halálát is előidézni, ugyan úgy létezik egy olyan is amely a legmélyebb testi, lelki, szellemi mélységből is képes visszahozni az életbe a szenvedőt.
Nagyon vigyáznunk kell azonban minden szavunkkal, gondolatunkkal, cselekedetünkkel, hogy mikor melyik kapcsolót működtetjük magunkban.
Van úgy hogy ezek a kapcsolók egy emlékezetes szín, illat, hőmérséklet hatására automatikusan indulnak. Egy impulzus felidézhet bennünk egy kellemes régi szép emléket, ugyan akkor egy régi borzalmat is és a szervezet tudat alatt elkezdi átéltetni velünk azokat a kínokat, amiket akkor éreztünk, és mi csak az egészből annyit veszünk észre, hogy egyik pillanatról a másikra rosszul lettünk, pedig semmi kiváltó oka nincs.
Nézzünk erre egy megtörtént esetet:
Egy fiatal kis leány, az egyik városban este tíz óra tájékán kerékpározott. Május vége felé járt az idő, orgona nyíláskor és a toronyóra éppen tízet ütött, amikor egy bokor mögül kiugrott egy idegen, lerántotta a kerékpárjáról a kisleányt és erőszakoskodott vele.
A kis leány csak arra emlékezett utólag, hogy egy IFA ment el az úton, és a férfin piros zokni volt. Eszméletét vesztve találtak rá a bokor tövében iszonyú körülmények között. Megkapta a szükséges testi segítséget, úgy ahogy helyre is jött. Jó néhány év eltelt, családot alapított, a gyerekek szépen nőttek és egyszer csak elindult valami, valami megmagyarázhatatlan. Rosszullétek jöttek rá, kivizsgáltatta magát, de minden érték normális volt, de az ájulások bizony nem voltak ritkák. Honnan tudhatta volna Õ, hogy elég egy orgona illat, elég egy
toronyóra hangja, elég egy IFA megjelenése, vagy a kirakatban egy pár piros zokni, vagy hogy pontosan az a huszonegy fok legyen a hőmérséklet, mint akkor jó néhány évvel azelőtt, és már indul is a belsőben a régi érzések sora és mind ez csak a testben látható. A hölgy, már rég el akarta felejteni azokat a borzalmakat, amiket átélt azon az éjszakán.
Igen ám de az agy kötelessége, hogy mindent tároljon, és bizony a tárolt dolgok régi programokat is indíthatnak. Már a felismerése ezeknek a testi tüneteknek egy ez irányú ismeretet feltételeznek a gyógyító részéről.
Amennyiben pedig rájövünk, hogy a rosszullétek, a testi betegségek, mint például a gyomorfekély, szívritmus gondok, vérnyomás ingadozás, meddőség, mellkasi szorító fájdalom és sok más egyéb a pszichéből erednek, azt csak ott lehet megoldani.
Ma már ennek a bizonyos hölgynek nincsenek rosszullétei, nyugodtan békésen, egészségesen éli az életét és köszönheti ezt annak, hogy megtanulta kezelni a pszichéjét, és le tudta tenni a súlyokat, amelyek az emlékképekhez kötődtek egy ősi Táltos módszerrel.
Ahogy a gyógyulás felé vezető útból egyre többet megismer az ember, egyre inkább rájön, hogy nagyon sok mindenben saját maga gyógyítójává válhat, ha tud!
Na de mit tud ma egy átlag ember saját magáról. Szinte semmit. És miért nem?
Azért, mert sajnos ezeket a dolgokat nem tanítják az embereknek, hogy önmaguk milyen szabályok szerint működnek. A nem tudásból félelem ered, a tudásból nyugalom, béke és egészség.
Adjon Isten minél nagyobb elszántságot mindenkinek ahhoz, hogy egyre jobban megismerjük lényünket, testünket, energiáinkat, érzéseinket, gondolatainkat, kapcsolatainkat, lelkünket, fényünket és szellemünket, és ezekkel a felismerésekkel boldogokká, egészségesekké és szeretni tudó emberekké váljunk.

forrás: http://eletmod.nagykar.hu/kezdolap/246/1.html