.

Képviselő úr jól bevacsorázott. Töltött káposzta, malacsült, süteményhegyek, egyszerűen nem bírt ellenállni, imádta a hasát. Megivott sok pohár whisky-t, bort, a vacsora végén úgy érezte, menten szétdurran. Baráti társaságban múlatták az időt, anekdotákat mesélgetve a régi szép időkről, amikor még a Párt tényleg Párt volt, és még lehetett lövetni.

Jókat nevetgéltek, pukiztak, a fiúk is velük nevettek, élvezték az együttlétet a régi elvtársakkal. Röhögtek, ha valamelyikük elzöldült arccal rohant a mosdóba hányni, vagy éppen leborult az asztalra, bele a habos süteménybe. Ilyenkor valaki mindig elsütötte a megunhatatlan poént: - Elvtársak! Az élet nem habos torta! Ha-ha-ha!
Végül véget ért az este, és elindultak haza. Nagyon óvatosan vezetett, ma már bizony a rendőrök se a régiek, van, amelyik szemtelen, és képes szondáztatni! Őt! Képviselő urat!
- Hej! A régi szép idők! Hol vannak már!

Görcsösen markolta a kormánykereket, mint aki el sem akarja engedni, úgy kapaszkodott belé, hogy ujjai elfehéredtek.

Végre hazaértek, Karola elment fürödni, Képviselő úr ivott még egy whisky – t, a bőrkanapén üldögélve, a kandalló előtt. Hirtelen elnyomta az álom, feje a mellkasára bukott, nyála is kicsordult.

Képviselő úr álmodott! Álmában, a múltban járt, vörös lobogókat fújt a szél, ő büszkén feszített a Nagy Vezír mellett. Mellén kitüntetések sorakoztak, a tömeg hömpölygött odalent, vidám arccal feléjük fordulva integettek. Majd hirtelen változott az álomkép! Ó! A csürhe nép nekiindult dühös arccal, őket szidalmazva! Szinte hallotta a csizmák, cipők dobbanásait, és fülébe hasított az artikulátlan üvöltés:-Takarodjatok!

Az arctalan tömeg elsodorta az őket védő rendőröket, és ezernyi mohó kéz nyúlt Képviselő úr felé, aki hiába hátrált, már nem volt hova. Megfogták, és érezte, hogy testrészei nagyokat reccsenve elválnak egymástól.

Ekkor felriadt! Megtörülte izzadt homlokát, és szétnézett. A meghitt kép fogadta, a megszokott luxus. Otthon volt, és hallotta Karolát horkolni a szomszéd szobában. Megnyugodott.

- Hú! Csak álom volt az egész!