A hasonlók köztünk élnek...

Caesar-kép

Rég nem látott páciens érkezett a rendelőbe. A zaklatott férfi szánalmasan elhanyagolt állapotban, koránál legalább húsz évvel idősebbnek látszott. Azt mesélik róla, valamikor szépreményű fiatalembernek indult. Kisiskolás korában vették észre, nehezen viseli a kudarcot. Valószínű a törődés hiánya okozhatta nála ezt nála. Tanulmányainkból és gyakorlatból ismerjük, a törődés testi, lelki örömöt vált ki a gyereknél, ami szükséges az egészséges felnőtté váláshoz. A törődés intenzív megnyilvánulása a szeretet. Aki nem kap lehetőséget gyerekként megismerni a gondoskodó szeretetet, gyengédséget, annak felnőttkorára megnyomorodik a lelke.

Így járt szegény Gedeon is. A középiskolai sikertelensége, kötekedővé, és összeférhetetlenné formálta. Hiába ültették az első padba az iskola párttitkára kérésére, nem sokat változott a helyzet. Szerepelési vágya ösztönzésére, állandóan jelentkezésre nyújtott keze szinte a tanár szájába lógott. Azonban mikor felszólították sületlenséget mondott. Korrepetálta a fél tanári kar. A másik fele, meg bosszankodott a gyenge felfogású, rosszindulatú, infantilis gyerek miatt.
Gedeon némi segítséggel leérettségizett. A nagy hatalmú protektorok összegyűltek Gedeonéknál, ahol volt finom vacsora, libamáj Gedeon módra, jó borocska és vodka. Az Internacionálé elénekelése után úgy döntöttek, a fiú egyetemre megy. Másnap izzottak az elvtársi "K" vonalak, ami szép eredményt kamatozott, a fiú szeptemberben az egyik egyetem hallgatója lett. A csoporttársak hamar megismerték, kiközösítették, egy barátja akadt csupán a Benő. Ők ketten jól megértették egymást. Együtt alkották gonosz terveiket. Először csak a csoporttársaknak tettek keresztbe, ahogy megtapasztalták a gonoszság örömét, következtek az oktatók. Igen ám, csak a két felnőtt palánta elfelejtette, hogy idáig már nem ér el a protektorok keze. Elérkezett a számadás ideje, Gedeon és Benő megbukott, Gedeonon az utóvizsga sem segített, így búcsút kellett mondania az egyetemnek.

Gedeont az elvtársai nem hagyták cserben, jó állást kerestek neki. Jelentést kellett írnia, amit hangulatjelentésnek neveztek, de mi tudjuk volt ennek más neve is. A fiú megtalálta a helyét, írt szorgalmasan. Olyan nagy lendülettel vetette bele magát, a felkínált feladatba, hogy sokszor a  hajnali pirkadat az íróasztalnál találta. Hősünk erős ember lett, pár órás alvás után, saját irodájában folytatta az abbahagyott munkáját. Akadt segítője is, a butácska Líza, aki negyedszerre futott neki a gép és gyorsíró iskola esti tagozatos kurzusának. A lány a közös protektorok ajándéka volt. A két ember hamar összegabalyodott. Ezen nem is lehetett  csodálkozni, hiszen kozmikus törvény, hogy a hasonló a hasonlót vonzza.

A bimbódzó szerelem hatására a rosszindulat kicsit felhagyott. Ritkultak a névtelen levelek, a jelentgetések. Mindenki sejtette ki írta ezeket. Utálattal néztek és megvetették.

Múltak a boldog évek. Egyszer csak Gedeon szorongani kezdett, félt hogy felismerték, kiismerték, megfigyelték. Először a bizalmatlanság hatalmasodott el rajta, ezt követte a mániákus depresszió, majd a gyűlölet alapérzelemként jelentkezett. Ennek az egyik jellemzője, hogy egy emberre, vagy embercsoportra vetíti ki gyűlöletét. Estében ez is halmozottan jelentkezett. Tudjuk, hogy a gyűlölet akkor is jelentkezik, ha az egyén valakitől fél, neki aztán volt is mitől. A kórfolyamatnak fokozatai vannak. Legsúlyosabb formája az ámokfutás, őrjöngés. Gedeon közel állt ehhez a stádiumhoz, amikor a cég úgy döntött, a nagyobb bajt elkerülendő lépést megteszi. A férfit  pihenni küldi. Az ország legbefolyásolhatóbb pszichiáteréhez fordultak, kérve, szabadítsa meg őket a betegembertől. A professzornak nem volt nehéz dolga, minden adott volt, a munkaköri alkalmatlansághoz, mivel az elme megbomlani látszott. Le is százalékolták. Nagy bánata lett szegénynek, egy ideig mellőzni kellett a káröröm élvezetét, az erős nyugtatók hatására.

Egy nap úgy döntött, sutba dobja a gyógyszereit, pedig ő nem is generikumot kapott, nyugalom helyett keres magának valami elfoglaltságot.

Felkereste régi barátját, a Benőt. Megörült egymásnak a két hasonló gondolkodású barát. Benő a találkozásuk óta felkapaszkodott a ranglétre felső fokára,  saját klubot is alapított. Elhatározták ezentúl gyakran összejönnek a klubban, ahol havonta győztest hirdetnek, a leggonoszabbak között. Gedeon az első hónap végére az  élbolyban találta magát, közel a győzelemhez, remélve, hogy a következő  hónapban már az övé lesz a trófea.

A két barát jól érezte magát. Gedeon otthon írta a névtelen leveleit, a szomszédról, boltosról, portásról, postásról, meg kitudja kiről, talán rólam is.  Sohasem fogy ki belőle. Kezeit nyáron pihenteti, olyankor a strandra járnak, ahol  a gyerekek nagy gonddal felépített homokváraiba  "véletlenül" belebotlanak. Imádják a gyereksírást, jót tesz az elkorcsosult lelküknek.

A tartós esőt is áhítattal várják, mert azért az áhítat vágya él bennük, igaz nem a jó iránt...
Ilyenkor Gedeon beül az autójába, órákat furikázik a városba, szorosan a járda melletti kátyúkba hajt, és élvezi, ahogyan az öregasszonyok, talán egyetlen ünneplő- ruhájukat sárral mocskolja be. Utálja az öregeket, a fiatalokat, és a védtelen nőket.

Mint fent említettem, a nevezett azért vált ilyenné, mert szeretet soha nem kapott, így lett belőle mások sikereire irigy felnőtt, és hivatásos gyűlölködő. Nem ismerhette meg a tisztelet szikráját sem, hogyan gyúlt volna meg szívében a szeretet lángja. Az alázat fogalma sem ismerős számára, oly annyira, hogy összetéveszti a megalázkodással. Gyökeret nem eresztett, hazáját, nemzetét nem szereti, nem volt, ki megtanítsa a nemzet fogalmára. Mások által formált gyurmaember lett belőle.

Gedeon öngyűlöletben is szenved, ennek alapvető oka, az állandó elégedetlenség, elismeréshiány, és az iránta érzett mások megvetése, és utálata. Érthető, hogy képtelen magát így elfogadni. Aki nem szereti önmagát, hogyan tudna másokat. Sajnos ez a tünetegyüttes a mai orvostudomány szerint nehezen kezelhető. A pszichológusoktól fél, így azokat még jobban gyűlöli. Ezért lett belőle reménytelen eset...