Ekpafat: Vágy utca (előszó helyett)2012.02.29. 23:43, Ekpafat
*Irodalom-novella*

Részlet: Wass akarattal: TÁROGATÓ HANGJÁN ANTOLÓGIA 2010 c. könyvből
Ekpafat: Vágy utca
Egy kisváros XXXII. kerületében búvik meg az a kör alakú utca,melynek közepében kerek tó terpeszkedik. Ide járnak a környék gyerekei pecázni, mert állítólag él benne egy aranyhal. Azt tartják róla, hogy aki kifogja egyszer nagy ember lesz belőle, talán miniszter vagy sztármanöken. Körbe is üli a tópartot minden nap a gyereksereg, várva a nagy szerencsét. A kör alakú utcában, félkörben áll sorház. Érdekes emberek lakják, van közöttük postás, portás, tanár és orvos, jogász és masszõr, nyugdíjas és rokkant, no meg itt lakik az egykori vérbíró unokája, és az öreg forradalmár. Nem sorolok fel mindenkit,
úgyis megismerjük õket, szépen sorban sorsukkal, örömükkel, bánatukkal.
A lakások kicsi garzontól, a kettõ plusz kettesig terjednek. Becsomagolt a ház egyik fele a panelprogram keretében, a másik fele omladozik, így az utcakép is kettéválasztódik. Laknak itt, boldogok és boldogtalanok, szegények és magukat gazdagnak álmodók, mert ugye tudjuk a valódi gazdagok legalább lakóparkban, ha nem a luxus negyedben élik a mindennapjaikat. Valamikor temetõ húzódott meg a Vágy utca helyén, a környékbeliek szellemvárosnak nevezik.Az a szóbeszéd járja, hogy a szellemjárások gyakoriak...
A temetõ felszámolása után takarékossági szempontokat vettek figyelembe,mert a „kiköltöztetetteknek” nem kellett kárpótlást fizetni.Nagy volt a sürgés-forgás. Néha mentõ vagy rendõrautó szirénája hasította ketté az utca csendjét, mikor Borvirág Gabi ütlegelte az éppen soros élettársát, vagy megszökött futtatóitól a züllött Lidi. Pár óra múlva megérkeztek a kigyúrt agyúak, akik a sziréna hangjára vonultak csak vissza.
Lidi szegény, beteg, sokat köhög, és láncdohányos, az alkoholt sem veti meg. Az évek óta tartó „útszéli kiállás” kikezdte az egészégét, idõjárás viszontagságai is megviselték...
A harmadikról minden reggel harangszóra, elindul két öreg kézen fogva. Döme a kocsmába, Rozika a templomba. Ilyenkor még szent a béke. Délutánra, már csak akkor van egyetértés, mikor a feljelentõ leveleiket fogalmazzák. Megszokták, örömüket ebben lelik. A földszinti lakások alatt garázsok sorakoznak. Látni itt Trabantot, Volvót, és Skodát...
Tarka világ ez kérem szépen. A legfontosabbat még nem említettem. A „becsomagolt” részben laknak, a belvárosi gazdagok, akik reprezentatív lakásukat ideiglenesen cserélték fel, a felújítások idejére. A lerobbant részben, az õslakók hona található. Azt beszélik errefelé, azt a részt is hamarosan felújítják, csak arra várnak, hogy kipaterolják a szegényeket a régi orosz laktanyába, szükséglakásokba.
Sok itt a tartozás...
Hogyan kerültem én ebbe a képbe, azt is elmondom, hogy ne maradjon titok. Barátnõmnek egyszer, könnyelmû ígéretet tettem.
Ha majd, a nyugdíja mellett munkát vállal, segítek majd neki. Eljött az idõ, mikor bizonyíthatom, hogy az adott szavam megtartom.A minap, kifizetetlen csekkje arra késztette, hogy elvállalja a ház képviseletét, így én is osztok, szorzok vele, no meg ismerkedem a sorsokkal..
folyt. köv.
|
Ismerem a történetet, és ennek ellenére lebilincsel . Köszönöm!