Mi a szökőév?
A szökőév olyan év, amely több napot tartalmaz a többi év szokásos hosszánál azért, hogy a naptárt szinkronba
hozza a csillagászat szerinti idővel.
Igazából az évszakok nem egész számú napok szerint ismétlődnek, ezért a naptár, ha mindig ugyanannyi napot tartalmaz, akkor minden évben elcsúszik egy kicsit. Ha időnként beillesztünk egy plusz napot az évbe, akkor ez a csúszás korrigálható.
Mely évek a szökőévek?
Minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat.
Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek is. Így tehát a századfordulók évei közül csak azok szökőévek,
amelyek 400-zal is oszthatók.
Ezek alapján például szökőév: 2012, 2016, 2020…
Szökőéves századfordulók:2000 és 2400…
Nem szökőéves századfordulók:1900, 2100, és 2200…
Szökő napnak mindig a február 24.-ét tartjuk számon.
A február 24-i szökőnap több mint kétezer éves történetre vezethető vissza.
A naptár kialakulása és a szökőév eredete.
A legkorábbi társadalmakban is igény volt rá, hogy az időt megpróbálják mérhetővé tenni.
A nappalok, az éjszakák, és az évszakok szabályos váltakozása, a növényi életciklus ritmikus körforgása
arra ösztönözte elődeinket, hogy mindezt rendszerbe foglalják. Az első naptárakban a mindennapos hétköznapi
élet tapasztalatai játszottak szerepet. Később ezeket a tapasztalatokat kiegészítették majd felváltották
a csillagászati megfigyelések.
Az öntözéses földművelést alkalmazó társadalmakban nagyon fontos volt, hogy pontosan meg tudják
mondani a ritmikusan ismétlődő áradások időpontját. Az egyiptomi, babiloni, maja és azték de még a
kínai csillagászok megfigyelései is örökérvényűek a mai napig. Az éveket a hold ciklusok váltakozása
vagy a Nap éves járása alapján osztották különböző egységekre.
Jelenlegi naptárunk egyiptomi, görög és főleg római ötvözetből áll.
A február 24-i szökőnap magyarázatát is a római naptár történetében kell keresnünk.
Romulus római király alkotta az első naptárat, mely 304 napos volt és 10 hónapból álló évet tartalmazott.
Az első hónapot apjáról, Mars istenről nevezte el (Martius),
A második Vénusz etruszk nevét kapta (Apru, amely görög hatásra változott áprilissá).
A harmadikat a meglett korúak tiszteletére Maiusnak,
A negyediket a fiatalabbak kedvéért Iuniusnak nevezte el.
A többi hónapok sorszámneveket kaptak (Quintilis, Sextilis, September, October, November, December).
Két új hónapot iktatott be: a Ianuariust (Ianus a kezdet és a vég kétarcú istene)
és a Februariust (a tisztulás hónapja).
A hónap kezdőnapját a holdsarló megjelenése, a Kalendae jelentette (innen ered a kalendárium szavunk).
A két új hónap beiktatása bonyolulttá tette az év kezdetét.
Azelőtt március volt az év első hónapja, de a január bevezetésével ez megváltozott, de több száz év kellett ahhoz,
hogy mindezt megszokják az emberek és természetes legyen.
A római naptári év a Hold járásán alapult, ami minden évben 1 teljes nap eltérést okozott a Nap járásához képest.
Hogy az időszakokhoz kötött ünnepek a megfelelő helyükre kerüljenek, a római papok testülete
időnként február 23-a után egy szökőnapot iktatott be.
A szakszerűtlen beavatkozások miatt i. e. 47-re a felhalmozódott hibák miatt a naptár már több hónapnyi csúszást mutatott.
I. e. 46-ban Julius Ceasar, megbízta az egyiptomi származású Szoszigenészt a naptári hibák kijavításával.
A csillagász november és december közé két rendkívüli hónapot iktatott be, így létrejött a naptártörténet leghosszabb éve,
az annus confusionis, a "zűrzavar esztendeje". Ekkor hozták azt a rendeletet, amely szerint 4 év közül három legyen 365,
míg a negyedik 366 napos. A szökőnapot február 23. és 24. közé iktatták be.
Szoszigenész a naptári hiba kiküszöbölésekor alkalmazta az egyiptomi 365 napos napévet, amely már független volt a Hold járásától és kombinálta a csillagászat tropikus évhosszával (365 ¼ nap). A Julianus-naptár már egészen pontosnak volt - egy apró eltéréstől eltekintve.
A 365 ¼ napos évhossz 11 perc 13 másodperccel volt rövidebb a 365 nap és 6 óránál, mely idő alatt Földünk megjárja éves útját.
Ebből a kis eltérésből a XVI. századra jelentős különbség alakult ki. 1578-ban XIII. Gergely pápa kezdeményezésére a naptár újabb reformjára került sor. Felkérésére az olasz és angol csillagászok dolgozták ki azt a megoldást, amelyet 1582-ben vezettek be, és Gergely-naptár néven mind a mai napig ismeretes.
Mivel a 11 perces eltérések 128 év alatt érnek el egy teljes napot, így 400 év folyamán kb. 3 nap eltérés halmozódik fel.
Ezt a problémát úgy oldották fel, hogy a százassal végződő évek közül csak azokat hagyták meg szökőévként, amelyek négyszázzal is oszthatóak.
Érdekesség, hogy az 1582-ig felhalmozódott eltérés megszüntetésére 1582. október 4-ét október 15. követte.
A szökőnaphoz a naptárkészítők nem nyúltak, így az maradt február 24-e.
A Gergely naptár sem teljesen pontos, még mindig pár másodperccel hosszabb a csillagászati időhöz képest.
Ez a különbség 3200-ra fog egy teljes napot kitenni.
Írtam: olvasmányaim alapján…2012.01.08.
Forrás: njmedia weblapjáról.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Köszönöm Frézia kedves! Látszólag egyszerű támáról írtál, de mégis élveztem mert volt benne történelem és egy kis tudomány is.
Vicuskám, ezt a cikket nem én írtam, hanem áthoztam az lábbi lapról, amint jeleztem is.