2012.02.20. 19:52, Vica
El kell, meséljem egy olyan élményemet, ami szinte lehúzott hangulatban a föld alá… Úgy értem, hogy mostanában elég hamar elér a rosszkedv és a negatív érzés. De ez amit, akkor éreztem, már túlment a megszokott kereteken. Valósággal azt éreztem, hogy inog alattunk egy gyenge palló, és csak az marad rajta, aki elég biztos lábakon áll.
Mostanában történt az eset velem és még mindig bennem van a rémület, amit akkor éreztem, ezért lehet, hogy időnként talán túl indulatos leszek.
Egy ismert közösségi oldalon, amit nem nevezek meg, szemembe ötlött egy beírás. ismerősöm, sőt közeli munkatársam az illető, tehát alaposan ledöbbentem, háromszor is elolvastam, vajon jól látok e...
Leírta szegény, hogy 10 fok van a szobában és a kedvenc könyvei vannak a soron a kályhába rakáshoz…
De előtte azért leült ide a gép elé leírni ez mennyire fáj neki.
Annyit kell tudni erről az ismerősömről, hogy egy kedves, barátságos ember, aki pillanatok alatt nevet, bohóckodik, nagyon vidám természet. Ezért először azt hittem viccel…
Rögtön írtam neki, négyszemközti levélben, hogy komolyan beszél e. A válasz már leforrázott, már azt is elmondta, hogy egész hétvégén fázni fognak, mert a tüzelőt annyiért nem tudták megvenni, amit kértek érte, de más megoldást, meg egyelőre nem tudtak kitalálni.
Megpróbáltam kérdezni, miben segíthetnék, pénzen kívül, - sajnos abban nem tudok –mondtam, neki.
Nagyon nehéz úgy találkozni egy ilyen helyzettel, amikor az ember maga is szűkösen él, de nagyon sok minden megfordult a fejemben, miben segíthetnék. Sajnos amint kiderült a sok tartozásuk miatt a villanyradiátor szóba sem kerülhetett, mert kártyára veszik az áramot - eddig nekem ez is új volt. A városban lerakott fenyőfák összeszedésén és a krízis szállón át mindent átbeszéltünk…
Végül is abban maradtunk, ha nem érkeznek meg a gyerekeik valami ötlettel telefonon
szólnak nekem.
Ez az ismerősöm egy nagyon nyitott személyiség, sok gyerekkel, unokával, olyan olaszos jellegű családdal körülvéve, szinte mindig valamelyik unoka a kezében, vagy éppen valamelyikre vigyáz, ha nem dolgozik.
A munkahelyen is vidám, szorgalmas embernek ismertem. Nem tudom hol volt eddig a szemem, hogy nem vettem észre, mennyire a létminimum alatt él szegény…
Miért voltam ennyire vak lelkileg-mai napig sem értem.
Folytatva a történetet…
Úgy csináltak egy kis meleget szegények, hogy feldaraboltak egy szekrényt.
Így oldották meg az aznap esti fűtést. Másnap valami szőlőkitámasztó rönköket szereztek a gyerekei…
Így, lett valameddig tüzelő.
Hát így kell egy magyar embernek élni?
Egy olyan embernek, aki dolgozik, 5 gyereket szült és felnevelt? Milyen országban élünk mi?
EZ A VALÓ VILÁG!!! Sajnos.... nagyon sok család éhezik és fázik, mindenét elveszíti, és ez ellen nem tesznek szinte semmit. Soha nem érdekelt és nem is fog kinek mennyi a bére és ki mennyit visz haza, vagy mennyit lop, de ha ebben az országban egyesek keresnek 2-3 milliót havonta, akkor nincsen gazdasági válság!! Mindenkinek joga van egy méltó élethez, ez sok család számára nem az. Csak bízni és remélni tudom, hogy jobb lesz!