2012.01.23. 05:21, ETERNITY
Szóvirág kórók.
Ha az éjszaka kékje piroslik, s szél támad.
Felhőket görgetve vad iramban vágtat.
Mi tegnap még nyílott, illatot árasztva
Virágsziromként bimbóknak magzatja.
Érzések, mit szavak, sóhajok szültek
Mint testvérek kik vadul egymásnak feszülnek.
S a kis zöld hajtások rendezetlen sorba,
Hajladoztak nyögve egymásba fonódva.
Hmm tarka csokor volt sokszínű virágból,
Harmatcsók csókolta igaz boldogságból.
Vihar üvöltötte, szabta darabokra,
S magával ragadta kórót hátrahagyva.
Hogy ne feledd, tiéd volt, hiszen érted nyílott,
Ajkamat elhagyva imádságként zsongott.
Többé hírt sem hallasz ezután felőle.
Amit ott megtalálsz az maradt belőle
Mintha mozdulna még utolsót lobbanva,
Porba hullik lassan egy kicsit koppanva.
Áttetsző kristályként hagyva egy kis foltot.
Nem hiszed, csak nézed, Nézd, valami volt ott!
S elmerengve látod ,hisz az volt a helye.
Féltett virágod s reménységed kelyhe.
Mert édes italként a legnemesebb borból
Arra tévedt a szó, s jó nagyot kortyolt.
Majd megrészegülve mint szelíd alázat
Nyelved simogatva hagyta el a szádat.
Ki tudná feledni azt a darab zöldet
Mely smaragd szőnyegként borítá a földet.
Hová tűnt el mind ez, sehol nem találom?
Komor sötét felhő, mint legrosszabb álom
Baljós indulatként ki valahol érzi
Ballag az ég alján nem mer visszanézni.
A kis szóvirágkehely két szár kóró között
Hozzám szólott volna? Egy aprócskát nyögött.
Lehajoltam hozzá tenyerembe vettem
Megismertem nyomban néztem két kezemben.
Két fülembe csengett Soha el ne feledd
Mit most mondok néked Utolsó üzenet.
Szavakból virágzik mint a legszebb regény.
Kóróként is marad HIT, SZERETET, REMÉNY.
Mert ki szeretni tud, hisz erre született
Kóróként is őrzi, hisz zöld volt s létezett
Néztem megigézve, szemem könnyet ejtve.
Szívem fölé tettem abba a kis zsebbe.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
A szép szavak mestere vagy. Mester csak abból lesz, akit minden földi halandó megért! Gratulálok a szép költeményhez!