kép: Boris Vanessza festménye

2004. május 1-én Magyarország is csatlakozott az EU-hoz. Népszavazás előzte meg a csatlakozást, a népszavazást pedig egy lelkesítő kampány, amely elhitette a választópolgárokkal, hogy a csatlakozás után olyan közösség tagjai leszünk mint pl. az USA.

 (Akkoriban az USA még az igazi gazdagságot jelentette a külső szemlélő számára...)

Az EU tagországokban a "tőke szabad áramlása" az egyik alapvetés, amit hamarosan megismertünk mi is, hiszen a multik egyre inkább megvetették lábukat hazánkban. Tárt karokkal és adókedvezményekkel fogadta őket az ország vezetése, mondván, hogy munkahelyeket teremtenek... Így jutott néhány magyar ember valódi kizsákmányoló, kapitalista munkaadóhoz, ahol a lélekölő munkáját megalázóan alacsony fizetéssel honorálták, miközben folyamatosan a feje fölött lebegett a munkahely elvesztésének lehetősége is.

A "közös agrárpolitika" szintén az EU-val szakadt ránk, ami abban nyilvánult meg, hogy fokozatosan leépítették mezőgazdaságunkat és feldolgozóiparunkat. Talán még emlékezünk arra, amikor a gyümölcsfák kivágásáért, a szőlőtőkék kiásásáért, a tejelő tehenek levágásáért fizettek. A magyar vidék egyre siralmasabb képet mutatott. Cukorrépát sem termeltünk többé, mert a cukorgyárak is idegen tulajdonba kerültek, de az idegenek nem működtették azokat tovább, hiszen nem az volt a cél...

Részletezhetnénk a tényeket, de aki figyeli a napi eseményeket bizonyára éppen így ismeri azokat. A multik által működtetett bevásárlóközpontokban szinte kizárólag külföldi árucikkeket lehetett vásárolni. (Ez a mai napig sem sokat változott.) Különösen a rossz minőségű élelmiszerek beáramlása elkeserítő.

Mit kaptunk az EU-tól? Jogos a kérdés, hiszen lehet pályázni EU-s támogatásokra. Az esetek legnagyobb részében ez nem jött össze, mert vagy az önrész hiányzott, vagy a pályázat nem volt megfelelő.

Hab a tortán, hogy "cserébe" szeretnék nemzeti identitásunkat megszüntetni, mondván, hogy "ne magyarkodjunk", legyünk csendes szolgálói a nagy EU-nak, felvevőpiaca a ránk zúduló élelmiszer-szemétnek.

Az USA mostanában sorra "leminősíti" - különféle intézményei által - nemcsak Magyarországot, hanem szinte valamennyi európai országot. Miért történik mindez? Azért, mert az USA-ban is meglehetősen sok a megoldatlan gazdasági és politikai kérdés, amely a dollárra rossz hatással lenne, de a minősítő intézetek letámadták az eurót, ezzel valahogy megvédték a saját pénzüket.

Az EU nehezen képes kezelni a helyzetet, sőt, talán már nem is tudja megoldani a fenyegető csődközeli állapotot, éppen ezért a német és a francia államfő szinte folyamatosan súg-búg, hogy kitaláljanak valamit. Közben Franciaország is megkapta a leminősítést, így Németország maradt az egyetlen jó minősítésű európai ország, de nem viheti a vállán az egész uniót, tehát recseg-ropog az egész szerkezet. Egyre többen jósolják, hogy szét fog hullni, ahogyan szétesett a Szovjetúnió és még jó néhány birodalom...

Segíthetne valamit, hogyha az európai államok összefognának, de erről szó sincs, hiszen még hazánkban sincs egységes szemlélet, vannak olyanok, akik mindenáron az EU tagjaként tudják elképzelni a jövőt, ám létezik egy másik szemlélet, akik kezdettől fogva EU-szkeptikusak, ill. megértették, hogy semmi jót nem várhatunk ettől az uniótól és egyetlen megoldás, ha időben elhagyjuk ezt a süllyedő hajót, ami soha nem volt a mienk...

Igen, lángra lobbantottak egy EU-zászlót, és a jelenetről a képek már bejárták a sajtót... Hamar megérkezett a vélemény, hogy a Jobbik fejjel megy a falnak. Lehetséges, de legalább nekimegy...

Nehéz idők várnak ránk mindenképpen, de a Jobbik pontosan látja a kivezető utat, a megoldást, hogy megőrizzük nemzeti identitásunkat, egyenes gerinccel építsük fel a jövőt, immár sokadszorra. Túléltünk már tatárt, törököt, oroszt, akkor talán az EU-t is túléljük, hiszen van élet az unión kívül még akkor is, hogyha sokan ezt nem hiszik el.