Caesar-kép

A történet szereplője fiktív személy, ha valaki mégis magára ismer, a véletlen műve lehet.

Az asszony reggel kócosan ébredt, haja összetapadt, zsírosan fénylett. Szemgödrét sötét karikák ölelték át. Körülötte mélyültek a ráncok. A méregdrága köntös lötyögött rajta. A tükör erősen torzít, - állapította meg dühösen, mielőtt sarkon fordult volna. Pedig, nem történt más, mint az, hogy a régi külső köszöntött vissza. Kis senki volt egy tucatban, míg a hálózat fel nem karolta, be nem szippantotta, nem repítette a végtelen magasba. Oda, ahonnan minden kapura rálátott. Tágra nyíltak előtte a budai villák míves kapui, amelyeket azelőtt csak képeken csodálhatott meg. Tátott szájjal bámulta a csiszolt kristályüveg ablakszemeit, a számára ismeretlen festők képcsodáit, a szarvasbőr kanapékat, no meg a briliánsok vakító fényét.

Fiatal korában nem ismerte a pompát, meg is vetette. A szüleitől óh, de sokszor hallotta,- mindez burzsuj szemét, és minden olyan tárgy az, mi nem kommersz. Nagyanyja csőbútorainak emléke villant fel az emlékeiben, majd szülei masszív Béke garnitúrája, amit a rabok készítettek. Akkor tájt státusz szimbólum volt a többnyire piros, bézs, kávébarna, vagy bordó plüssel bevont faszerkezetes garnitúra, aminek a rekamiéja felett mini üveges vitrin büszkélkedett. Pártprotekcióval lehetett hozzájutni. Hősünknek a családjában ebből soha nem volt hiány...
Vidám gyermekkorát, kiemelkedő úttörő és KISZ munka színesítette. Munkáskáderként ajándékban kapott pontokkal startolhatott a főiskolán. Kissé nehezen vette az akadályokat, de átcsúszott az utóvizsgán, amire ugye volt befolyásuk…
Kezében friss diplomával jelentkezett a párt által támogatott médiába. Munkába léptek a protektorok. Bugyuta gondolatai, és hiányos intellektusa sem lehetett akadálya, hogy az elébe tett szöveget másolja, elolvassa, felolvassa. Olyan jól teljesített, hogy nemsokára ismert véleményformálóvá avanzsált elő.

Ingyen fodrász, kozmetika, plasztikai sebész, alakítgatta az előnytelen külsőt. Kevésnek tűnt, hogy olvashatják, vagy a hangját hallják. Kiemelték, felemelték, tovább lépett.
Alapjában ízléstelen ruhatárát lecserélte. Hozzá képest az átváltozó művészek, amatőröknek bizonyultak. Hónap végén vaskos borítékban, hat számjegyű manni duzzadt. Azok közelébe férkőzött, akiket nem is olyan régen megvetett. Új barátokat szerzett, a régieket szégyellte, a csórókkal már nem volt közös téma.
Amint képernyőre került, fejét felszegte, és felolvasta az aznapi leckét. Nem csinált belőle gondot, hogy maga sem hitt benne, mi több, fel sem fogta annak értelmét. Műmosollyal, új fogsorral hódított. Az öreg szakik nyála ilyenkor vastagon kicsordult. Milyen csinos, milyen okos, mondogatták, azt is büszkén hozzátették, hogy elvtársunk volt az apja...
Hamarosan saját műsort kapott, hol már nem csak olvasott, kérdezhetett. Azért senki ne gondolja, hogy a saját gondolataival brillírozott, megírtak számára mindent, jó előre. Ki is ütötte a riportalanyt, ha az naivan érkezett, és nem készült provokációra.

A gyurma embert megformálták, póker arcát megfaragták, gumigerinc tartásával megszületett a nagy mű. A lelkiismeretet kihagyták belőle, úgy programozták, hogy hazudjon éjjel, nappal szinkronban a nagyvezérrel.
Futott vele a hálózat ördög szekere, hazugsággal feldíszített, szerencse kereke.
Igen ám, de gyurma ember nem tudhatta, a gyurma elme fel nem fogta, ha lehull az ördögi dísz, szétesik a szekér.
Egyik vasárnap, pihenője napján, pontban a délutáni sziesztája után Isten letekintett, és meglátta a száguldó tákolmányt, amit az ördög díszített fel.
- ELÉG VOLT!
Mennydörgött egy nagyot, s vihart küldött a szekérre, amiben az asszony pöffeszkedett. Alig telt el egy-két mennyei fertály, és a nő teljes pompájában bőrig ázott.
Gyurma a vizet nem állja. A póker arc leázott, a ráncok mellett megjelent az aggodalom és a félelem mély barázdái.
Hősünknek nagy lett a gondja. Ha nem lesz pénz a palotára, költözhet vissza, ahonnan érkezett, azt a szégyent, nem éli meg...
Máshová nem mehet, mert nem illik már azok közé, kik az igazságot keresik, és a hazugságot megvetik.

Új világ jön nemsokára, igazsággal, egészséges csontgerinccel megáldott emberekkel, magyar hittel és reménnyel. Készül már az új szekér, amelynek kerekét nemzetünk büszkesége fogja össze, nem hullik az többé szét! Turulmadár vigyázza, hogy a keselyűk elkerüljék.
A hálózat pókhálója foszlik, az asszony kapaszkodik, de biztonsága már a múlté. Már csak idő kérdése, és lepottyan, majd eltűnik a süllyesztőben.