Kép: Internetről.

Holnap aranyvasárnap, tehát meggyújtjuk az utolsó gyertyát is az adventi koszorún.

Éppen négy hete kezdődött az a csodavárás, amelyik minden évben megelőzi a Karácsonyt, Jézus születését.

Az első vasárnapon az első lila gyertya meggyújtásával hitünkről tettünk tanubizonyságot, miközben a gyertya lángját nézve imádkoztunk.

A második vasárnap - bronzvasárnap - már az ünnepi készülődés utáni hetet zárta le, hiszen elkezdtük otthonunkat szépíteni, rendezgetni, hogy mire eljön a nagy nap, mindenütt csillogjon-villogjon a tisztaság és a rend. A második - szintén lila - gyertya a reményt jelentette, imáink ezt a reményt erősítették.

A harmadik vasárnap - ezüstvasárnap - ugyancsak szorgalmas munkával telt hét után következett, már az ablakok is ragyognak, a tiszta függönyök illatosan libbennek, a kamrában már sokasodnak az ünnepre megvásárolt alapanyagok, hogy azután elkezdődjön a sütés-főzés. Az ezüstvasárnap gyertyája rózsaszín, amelyik egyszerre jelképezi az örömet és a szeretetet. Szűz Máriának hódolunk ezzel a gyertyafénnyel, aki világra hozza a Fiút, Jézust, a mi urunkat.

A negyedik vasárnap neve is csillogó, hiszen aranyvasárnap lesz a következő, amikor meggyújtjuk az utolsó gyertyát is az adventi koszorún. Ez a gyertya a bűnbánatot jelenti - a lila amúgy is a megbánás színe - ilyenkor pedig, amikor már négy gyertyaláng segíti imánkat végiggondoljuk, hogy mit cselekedtünk helytelenül ebben az évben, mit lehetett volna jobban tenni. Hibáinkat megbánjuk, és imádkozunk a megbocsájtásért.

Életünk gyertyái igencsak hasonlatosak az adventi gyertyákhoz, hiszen az első gyertyát megkapjuk a keresztelőn. A második gyertyát első áldozásunk emlékére kapjuk. A harmadik gyertya a szent házasság kísérője, tehát a legboldogabb időszakunkat világítja be fényével. A negyedik, egyben utolsó gyertyánk a halotti gyertya, amely elkísér minket a nagy útra...

Gondoljunk minderre, amikor meggyújtjuk az utolsó gyertyát az adventi koszorún!