2011.12.09. 11:29, Hana
Európa viharvert falának tövében sír a magyar,
elöregszik a nemzet, alig van már fiatal,
én is rínék, bár ne lenne magányom kínja nagy,
nem tudjátok mit hoz nékem a hajnali pirkadat.
Saját árnyékommal beszélem meg a reggelit,
saját hajam cibálva szidom a világnak bűneit,
nem panaszkodom már, eddig is elviseltem,
jönnek majd jobb napok, egyszer csak megérem.
Itt van a karácsony, hallom az angyalok lépteit,
ilyenkor féltem őket, hisz eltévedhetnek megint.
Régen elfeledik egykor oly vidám arcotokat,
nem fogják felismerni elszakadt kabátunkat.
Mégis vidáman énekelek, zeng dalom, fel nem adom,
a kis Jézus megszületett, ő az én nagy diadalom,
mert általa van igaz szeretet, hiába minden jaj,
embertelen kifosztottra jön holnapra új hajnal.
Elhagytak a jóbarátok, nyugat belőlünk dézsmált,
demokráciát így hozott a "nagy testvéri párt",
Amerika! Csatlósaiddal, belölünk haraptál,
rongyos globalizált világot miránk zúdítottál.
Itt van már a karácsony, mégis az eső szitál,
fekete lett az ünnep, gyászolni kellene már,
itt van a karácsony, szeretnék énekelni egy nótát,
de a hangom el-elcsuklik, nem tudom hogyan tovább.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Remek vers, szeretettel gratulálok! Antológiába vittem!