Kedves Ibolya, Advent idején több üzenet kapunk azoktól, akik segítenek fentről bennünket, elviselni sorsunk nehézségeit. Valószínű, az álomüzenettel mutatták meg neked, milyen  szép helyen vanak.  

Köszönöm, hogy megértettetek! A hasznos kiegészítésekért külön hálás vagyok, mert én magam kicsit furcsán éreztem magam ez után az álom után - ami lehet, hogy látomás volt, ahogy Gizus írja - de tény, hogy nem szívesen ébredtem fel, annyira jó volt ott... Persze a feladatok, a kötelesség visszarántott a mindennapokba, mégis jó tudni, hogy valami igazi, szeretetteljes csoda vár rám, ha földi teendőim végére jutok egyszer...

Drága Ibolya. Ha egyszer mennünk kell. Valóban nem mi döntjük el. De úgy gondolom magunkkal visszük lelkünk gazdagságát, visszadva teremtőnknek. Itt hagyva egy szeletkét mindenkinek akik emlékeikben megőríznek bennünket. Köszönöm írásodat.

Remélem nem vetted rossz néven tőlem, e szerény kis kiegészítést 

Ibolyám Veled álmodtam tovább...

Igen, még sok munka vár Rád, csak akkor mehetünk, ha mindent bevégeztük itt a földön, és nem hagyunk magunk után el nem varrt szálakat. Azt hiszem ez nem csak álom volt, egy látomás, hogy nem szűnik meg előttünk az út, csak másik dimenzióba vezet. Köszönöm, hogy megosztottad velünk.

Én úgy gondolom, hogy halálunk után tovább élünk, csak más formában. Ezt nem tudom megfogalmazni, mert még nem jártam "odaát", de hiszek abban, hogy van élet a halál után. Tetszett az írásod nagyon!

Az álmok néha valóra válnak.

Belefeledkeztem ebbe az álomba!

Ibolyám, csodálatos az írásod! Valahogy, ezek az álmok mindig tudják, hogy mikor kell jönniük. Miután meghalt az én szeretett férjem, sokáig minden éjszaka vele álmodtam. Olyan volt kicsit, mintha még velem lenne. Sok mindenen átsegítettek . Köszönöm, hogy olvashattam.

Ibolya nagyon szép álom volt.Bár csak valóság lenne, hogy odaát találkozni fogunk elvesztett szeretteinkkel.