kép: admin fotó

Figyelmeztetem a kedves olvasót, hogy amit most fog olvasni, az csak fikció, én találtam ki. Tulajdonképpen, én sem tudom, hogy miről szól ez a történet. Szerepel benne egy kisfiú, meg egy kiskutya, mert nélkülük semmit nem érne az egész, és van persze Gonosz is, a Sötét Árnyék képében, kinek ellenfele, a Jó oldal képviselője, a Tiszta Öröm Sárkánya, és szerepel még egy útjelző tábla, aminek fontos funkciója lesz a jövőben, de hogy mi, azt még nem árulhatom el.

Ennyit elöljáróban, most következzen a mese.

 
„Erre a házigazda haragjában meghagyta a szolgájának: Menj ki azonnal a város tereire és utcáira, és hozd be ide a koldusokat, bénákat, vakokat és sántákat. Lukács 14,21”

 
Gondolj bele kedves Olvasó, egy beszűkült tudatállapotba, amikor csak az ennivalóra, és arra tudsz gondolni, hogy ma este vajon hol alszol, és rettegve imádkozol, hogy ma senki ne alázzon, verjen meg. A Sikátorok koldusa ilyen tudatállapotban rótta az utcákat. Lehajtott fejjel, alig vonszolva ványadt testét, minden neszre riadtan összerezzenve. Szemei ide-oda cikáztak, és fogatlan szájjal motyogott maga elé, szidalmazva a kegyetlen világot, mely így kicseszett vele:- Dögöljön meg mind! Rohadtak! Szemetek! Én mindent megtettem, amit csak kértek, és ők hogy hálálták meg? Rúgással és pofonokkal!

 
Ekkor valaki iszonyatos erővel rúgta úgy fenéken, hogy legalább hat métert csúszott a porban, orral előre, ami igen kellemetlenül érintette felső hámrétegét. Nagy nyögések közepette feltápászkodott, és körbe nézett, de nem látott senkit.

 
- Szedd már össze magad!- dörögte a Hang, mély orgánummal, ahogy egy Hanghoz illik.- Nézz, és láss!

 

Sikátorok koldusa körülnézett, és látta, milyen lepusztult a város. Patkányok rohangásztak a szeméthalmokon, éhes gyerekekkel versenyezve az ételmaradékért.

 
-Ú! Atyám! De gáz!- gondolta.

-Ne ezt nézd! Te barom!- dörögte a Hang.

 
Ekkor csoda történt! Sikátorok koldusa életében először látott! Látta, hogy mi végre született, és látta az útjelző táblát, aki lelkesen integetett neki. Behunyta szemét, majd újra kinyitotta, de a tábla mégsem tűnt el.

- Gyere! Mutatom neked az utat! Létezem! Kövesd az utasításaim! Mindig! Különben véged!

 

Itt álljunk meg egy polgári szóra, kedves olvasóim! Ezt már én sem tűrhetem, hogy ilyen hülyeségeket írjak! Búcsúzzunk el Sikátorok koldusától, aki bizonyára megtalálja az útját, az útjelző tábla segítségével, és nézzük meg inkább a Tiszta Öröm Sárkánya küzdelmét a Sötét Árnyékkal, a tiszta szeretet erejével.

 
Tiszta Öröm Sárkánya tiszta erővel vágta orcán Sötét Árnyékot, aki repülés közben arra gondolt, hogy régebben sokkal szebb volt a röppályája, és mostanában már semmi sem a régi. Utána becsapódott, nagy puffanás kíséretében. Nagy nyögések közepette feltápászkodott, és a válaszra készült, amikor meglátta a kisfiút a kiskutyával, akik olyan édesek, aranyosak voltak, hogy az ember szíve már a látványuktól is felvidult.

 
- Miért kell minden történetbe kisfiú, kiskutyával?- kérdezte Sötét Árnyék, és rám nézett szemrehányó tekintettel.

 
Ezen elgondolkodtam, és igazat adtam neki. Tényleg minek?

 
Nézzük csak! Mindenki szerepelt? Igen! Ja! Az útjelző tábla fontos funkciója a történetben! Nos, tudjátok meg, minden embernek van egy útjelző táblája, amit ha követ, akkor nem rúgják lépten-nyomon fenékbe! Ha esetleg valaki érti, miről szól ez a történet, feltétlen szóljon! Előre is köszönöm!