Kép: Google sorozat képei

Szikrázó hó palástot öltött magára a január, betakarta vele a tájat. Az ablakokon jégvirágok nyíltak. A fiatalasszony vidáman ébredt. Eszébe jutott az esti látogató. Kopogtak az ajtón. Senkit nem várt, el is csodálkozott, amint megpillantott a vendéget.
 

Évek óta állandó rohanásban él, az állófogadások, és a tárgyalások utáni kötelező üzleti vacsorák jelentenek számára némi kikapcsolódást. Egyre fáradtabb. Ádámra se tud már figyelni. Karrierje a csúcson. Jól kellene éreznie magát, hiszen minden vágya teljesült. Sorház a luxus negyedben dupla garázzsal, medence, szauna, sziklakert. Szép táj, jó levegő.
A szomszédban egy házaspár lakik, három gyerekkel. Nyáron gyermek zsivaj, nevetés hallatszik be az ablakon. Éva egyszer megkérdezte Ádámot, ugyan honnan tellett ezeknek, a  napkollektoros házra? Ádám meglepődött, azt hitte nem jól hall. Feleségének ezt az oldalát eddig nem ismerte. Amint a ranglétra legfelső fokára lépett, egymás után végzi a „valósítsd meg önmagad” képességfejlesztő kurzusokat, ami az alázat halálát, az egó győzelmével biztosítja számukra.
Ádám egyik nap elújságolta asszonyának, hazafelé jövet látta a szomszéd gyerekeket, önfeledten hancúrozni a hóban. Az asszony gúnyosan megjegyezte, ő meg ételszagot érzett, amikor beállni készült a garázsba, már tele vele az utca.
Ádám jól emlékezett az étel illatára. Édesanyja naponta főzött, alkalmanként éjszaka végzett, hogy a fia frissen vigyen magával reggel a kollégiumba. Annyit mondott csendesen:
- De kedvesem, a gyerekeknek főtt étel kell.
Az asszony rögtönzött egy jelenetet. Majd nyomatékosan kijelentette, el sem tudná magát képzelni kötényben, egy ételszagú lakásban. A férj válasz nélkül, szomorúan tekintett asszonyára. Többször előhozta azt is, szeretné, ha megajándékozná egy gyerekkel. A válasz mindig ugyanaz volt. Arra bizony még várni kell, az idő erre egyáltalán nem alkalmas. A férj tudomásul vette.

Aztán tegnap este kopogtak.
Amikor az asszony kinyitotta, egy szőke hajú, göndör fürtös kisfiú állt előtte, nyitott tenyerében egy aranydióval. A gyermek Éva felé nyújtotta, és mosolyogva így szólt:
- Neked hoztam, mert mindig szomorú vagy.
Éva döbbenten állt a gyermek előtt. Ismerte a kisfiút a szomszédból. Furcsa érzés járta át a testét, hívta volna be a gyereket, de az elhárította:
- Sietnem kell haza, most szedjük le a fát. Holnap apukámnak vissza kell küldeni a Jézuskához, hogy jövőre újra legyen dísze a karácsonyfára.
Amikor Éva becsukta az ajtót, lába gyökeret eresztett, le nem tudta venni a szemét a kezében lévő ajándékról. Mellkasában furcsa melegséget érzett. A fagyos szív felengedett.
Amikor Ádám hazaért, feleségét a konyhában találta. A lakásban paradicsom illata terjengett. Terített asztal várta. Kerámia tálban gőzölgött a húsos spagetti piros szósszal leöntve.
A kellemesen elköltött vacsora után nagyon sokáig beszélgettek. Éva férjére elé lépett és átölelte, a füléhez hajolt, és csendben megjegyezte:
- Ádám, azt hiszem, most jött el az idő...