2011.11.26. 00:12, miner
Egyszer volt, hol nem volt hetedhétországon is túl, volt egyszer egy kis törpe. Egy szép napon megjelent az egyik városi parkban. Egy ember éppen ott üldögélt egy padon, amikor a törpét megpillantotta. Nagyon elcsodálkozott, mert annak a törpének nagyon szép piros süvegecskéje volt és nagyon szép vitézkötéses ruhája. Igen ám, de ami bizony furcsa volt, hogy nem volt a lábán semmi. Mezítláb állt az ember elé.
- Jó napot. - szólította meg a kiváncsi embert.
- Jó napot. - válaszolta az ember és megkérdezte:
- De hát törpe barátom, miért nincs cipő a lábadon? Ily gyönyörűen felöltözve életemben senkit nem láttam, de mégis furcsállom, hogy miért nincs cipő, vagy csizma a lábadon?
- Jaj, nincs, mert idefelé jövet, amikor léptem át a lapancson, (csapóajtón) a cipőm beszorult és már nem bírtam visszalépni utána. Egyébként sem zavar, hisz amikor visszatérek, ugyanott kell elhaladnom és ott felhúzom a lábamra és minden rendben lesz.
- Jaj, te kis törpe, - ingatta fejét a bámészkodó ember, - azért csak jó lenne ha eljönnél velem a gyermekboltba, hogy cipőt vehessek lábacskáidra.
- Hova? Gyermekboltba? Mit képzelsz? Én felnőtt vagyok, már hogy mennék én olyan helyre. Gyermekbolt, vagy nem gyermekbolt, én oda bé nem megyek, mert én felnőtt vagyok.
Hát amint ott vitatkoztak, odajött egy gyermek és azt mondta:
- Nálunk a padláson van egy pár törpe cipellő: Gyere velem és nézd meg.
Na el is mentek, ott hagyták az embert, pedig az mindenre hajlandó lett volna, hogy valahonnan cipőt vegyen a törpének.
Nem volt otthon senki, zavartalanul felmehettek a padlásra és tényleg ott volt a cipellő. Igaz, egy kissé kopott már, poros is meg minden, de törpének való.
- Ej! - kiáltotta örömében a törpe - de hiszen ez az én nagyapám cipellője. Na, fiam, örök barátok leszünk, most felhúzom ezt a nagyszerű lábbelit és huss, elszáguldunk törpeországba. Te pedig velem kell hogy gyere.
- Nem mehetek. - rázta fejét a kis fiú. Azt nem, mert akkor mit gondolnak majd a szüleim, hogy én hova tűntem? Mi lett én velem? Nem mehetek.
- Dehogy nem, nyugodj meg, hatalmamban van, hogy megállítsam az időt.
Amíg oda leszünk, itthon egy perc nem sok, annyi nem fog eltelni.
- Nézd az órát, moSt délután 3 óra van. Elmegyünk És mikor visszatérünk, itt még mindig délután 3 óra lesz.
- Jól van, akkor elmehetek. - mondta a fiú és már mentek is. Hol egy magas hegyen voltak, hol meg a tenger alatt, de mégsem lettek vizesek, mert aki a törpe nagyapjának cipelLőjét viselte, az bárhova bemehetett, még a tűzbe is, annak haja szála nem görbülhetett meg.
Egyszer csak látta, ki volt írva szép nagy betűkkel, hogy TÖRPEORSZÁG.
Csodálkozott is, hogy el tudta olvasni. Otthon még azt sem tudta volna elolvasni, mert még nem tanulták az iskolában, de itt minden tanulás nélkül ment ez is, nem gyözőtt csudálkozni, hogy mit meg nem ér az a törpe cipellő. Ha ezt előtte tudta volna, bizony hogy belebújik és eljárogat sokfelé, ám de nem tudta, hát most legalább megismeri.
Mentek Törpeországban és nézték a törpéket, mivel fogalakoznak. Ki mennyi idős, kinek van több sikere, kinek nincs. Hát egyszer csak nagy kürtszó, dobolás, mindenki húzodott félre az útból, mert jött a törpék királya, a legynagyobb törpe, aki valaha is élt törpeországban.
Mindjárt elejükbe álltak a katonák, hogy jöjjenek a király elé és tegyenek előtte tiszteletet, hajoljanak meg és hallgassák meg a királyt. Na, úgy is lett, oda mentek a király elé és leterédeltek eléje. Ekkor a király azt mondta:
- Látom a lábadon cipellő van, holott te még nem vagy törpe-nagyapa. Halálnak halálával halsz, mert nem a saját cipődet viselted.
Na, de nem ijedt meg a törpe a királyól.
Hohó, azt mondta neki:
- Felség, ezt a cipellőt én szereztem vissza, a halandók országában, ahol nálunknál magasabb emberek élnek, ott bukkantam rá nagyapám cipelőjére.
Elámult a király, hogy neki milyen bátor alattvalója van. Nem akármilyen ember, hanem olyan, aki a föld fenekére is lemegy, ha a nagyapja cipellőjéről van szó és visszaszerzi.
- Hát ő meg kicsoda, micsoda?
Látom na
nem a mi törpéink közül való - komorult el a király. Hogy kerül ide egy halandó óriás fia?
Ezt azért nem kellett volna idehozni!
- Én uram királyom, - mondta a törpe, - nem marad sokáig, bízd rám és nem lesz baj
Természetesen a király megbízott a törpében, mert képes volt visszavinni nagyapja cipellőit, megjutalmazta alattvalóját és elbocsátotta őket, menjenek isten hírével. Onnan elmentek a törpe házához. Nappal még elment ahogyan el, de éjjel a fiú minden ágyról leesett, mert minden ágy összetört alatta. Mérgesek lettek a törpecsalád tagja, hogy ezt minek hozta ide, még aludni sem lehet tőle, szóval nagyon nem tudták megszeretni. Alig várták a reggelt, hogy majd holnap elküldik. Menjen vissza, ahonnan jött, ne ott fityegjen a törpééknél. Mit mondjak a fiú nagyon megijedt. Elkezdett félni, ugyanis attól tartott, hogy a törpe nem vátja be ígéretét és ő véglegesen törpeországban marad. Ám, de nem ez történt. El se jött a reggel, valami nagy zajt hallottak. Kinéztek a törpék ablakán. Hát uram teremtőm, egy nagy sárkány volt az udvaron.
- Ni. - mondta a gyermek. Egy sárkány van az udvaron.
- Jól van, menjünk ki nézzük meg, mit akar?
Csak hogy a törpék nem kívántak találkozni a sárkánnyal. Vonakodtak, hogy menjen csak előre, majd később ők ismnnek, csak előbb felöltöznek.
Jól van a gyermek kiment, de meg is ijedt. Akkora füstöt és tüzet okádott a sárkány, hogy visszaszaladt volna, de az ajtót bézárták, nehogy a sárkányt béeressze.
Nem volt mit tenni, elejébe állt és legyen, ami lesz, rákiáltott:
- Hé, te rozoga petroleum lámpa, mért füstölögsz úgy? Mi Járatban erre felé, ahol még a madár sem jár?
Ránézett a sárkány és elpárolgott a mérge. Akkorát kacagott, hogy Kikéri falváig is lehallatszott ám, nem volt az éppen olyan mérges, mint ahogyan a törpék látták az ablakból. Na mindjárt a fiú is tréfálkozott vele, és azt mondta:
- Na hallod te sárkány, a farkadra lépek, ha letaposol egyetlen virágot is!
Hát ezt azért mégsem kellett volna mondania, mert újra felbőszítette vele a sárkányt. Köhögött is magából akkora tüzeket, hogy az ablakot is megperzselte vele.
Reszkettek a törpék, de a gyermek mégsem szaladt el. Talált ott a virágok mellé letűzve egy hosszú, egyenes lándzsát.
- Na ezt kihúzom és majd meglátjuk. - mondta.
Látta, hogy jó hegyes, meg is akarta ölni vele a sárkányt, de az könyörgőre fogta a dolgot.
- Kérlek, hagyd meg az életem, én a cipellők végett vagyok itt, mert az a nagypapa törpe nálam szolgál, és addig nem jöhet haza, míg nem viszem vissza a cipellőit.
Na, fel is szaladt a fiú a lépcsőn és mondta a törpéknek, hogy ni mit mondott a sárkány.
Ilyen meg ilyen törpepapa van az ő szállásán és addig nem jöhet haza, míg nem viszik le és küldik el tőle a cipellőt, mert az az övé és anélkül nem jöhet haza.
- Nem adjuk, a sárkány hazudik, nem és nem!
Na, de közben a törpekirály katonái körbevették a sárkányt és elkezdték nyilazni. Szerencsére páncélból volt a két oldal. Így a nyílhegyek nem bírtak belehatolni, lepattantak róla.
Látta a gyermek, hogy itt mindenki butaságot csinál. Hamar döntött, nem állt le tanakodni a megrémült törpékkel, hanem elkapta a cipellőt az egyiknek a kezéből és hamar odaszaladt a sárkányhoz.
- Tüzet szüntess! - mondta a katonák kapitánya. Nehogy a derék fiút eltalálja valaki.
Akkor a sárkány hátára kapta a fiút és elrepültek. Nagy szélzúgás támadt. Alig akart elülni a vihar. A törpék rémüldöztek, de végül csönd lett.
Mindenki örült, hogy már nincs ott a sárkány. Kimerészkedtek és járkáltak kivont kardokkal az utcán, mintha valami nagy vitézek lennének. Valójában úgy féltek, hogy még beszélni is suttogva mertek.
Miközben a sárkány megérkezett a sárkányok szállására, látta a legényt és előjött a törpepapa. Átadta neki a cipellőt. Hej, lett nagy öröm. Addig mind csak kesergett, míg a cipeLlő meg nem lett, de most ragyogott az arca. Végre hazamehet. felültek a sárkány hátára és mentek vissza törpeországba, de mikor majdnem elérték, olyan sok katonát láttak, hogy a sárkány már nem akart tovább Menni. Akkor ott letette őket és elbúcsúztak.
Törpepapáék integetettek sokáig aztán eszébe jutott, hogy a cipellőnek milyen nagy ereje van. Máris felkerekedett vitte a fiút és percek alatt otthon voltak.
Kijött mindenki és körbevették a törpepapát. Vidámak voltak, örültek, hogy újra előkerült a vén csavargó törpe.
Akkor előállt az, akinek eszébe jutott, hogy ő is ugyanúgy elhagyta a cipőjét, és mielőtt valaki észrevenné megfogta a fiút és viszavitte oda, ahonnan elhozta. Adott neki egy zsebórát és azt mondta:
- Na, ez a tied. Ha valamikor bajba kerülsz, vagy gondjaid lesznek,csak nyisd ki a fedelét, én itt leszek és segítek neked, aztán eltűnt.
Ahogyan eltűnt, az óra, amit megállított, elkezdett ketyegni. Látta a fiú, hogy éppen akkor múlt el három óra. Hamar bément elővette a leckéjét. Jól is tette, mert megjöttek a szülei a munkából. Azt mondták, hogy ma irtózatosan hosszú munkanapjuk volt, alig akart letelni, de végre sikerült haza jönni. Holt fáradtak, és máris lefeküdtek. A fiú pedig azon töprengett, vajon megérte neki ez a kaland, ha a szülei tudnák, hogy mi történt, biztosan nem örülnének.
Ezért nem is mondta el soha nekik ezt a történetet, csak nektek, kedves gyerekek, de ne mondjátok el senkinek se.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Köszönöm, hogíy olvastátok, ma nem éreztem valami jól magam, de remélem a jövőhéten valamivel - jobban leszek. Szwervusztok, legyen szép estétek.