Bizony ez nagyon komoly téma, én nem értek vele egyet de ez az én hitem. Szerencsére még nem volt részem abban amit Vica és Frézia leírt, de én úgy gondolom Istentől kaptuk az életet csak Ő veheti el tőlünk. Ha ezt megengedik akkor bármikor ráfoghatják betegekre, hogy nem tudnak segíteni rajtuk és a hely felszabadul, pont úgy mint a kómában lévő betegeknél, azt mondják agyhalott és leveszik a gépről, de én nem hiszem el, hogy minden esetben így lenne.

Egyre sötétebb terveket szőnnek a beteg feje fölött. Fréziának igaza van. Kevés a gép sok a beteg. Mi alapján döntenek? Gizuska várom a válaszodat. Egyébiránt egyetértek veled.

Gizuska természetesen Te voltál egészségügyi dolgozó, jobban tudod. Én sem a gyilkosokról beszéltem, hanem aki nagyon szenved és már szeretne meghalni.Ha nincs fájdalmai, mért adják a morfiumot. Látod én ennyire nem értek hozzá, csak magamból indulok ki. Pld fáj a lelkem és sokszor szeretnék meghalni. Hátha még fizikai fájdalmam is lennének. De én  apukám szenvedését néztem végég félévig, és könyörgött. Bennem van a hang is. De én sem engedtem volna hogy elvegyék az életét.Természetesen az biztos úgy van, hogy nem tudnák szétválasztani a gyilkosságot és a vélhetően kért eutanáziát. Ha a gépet kikapcsolják akkor az most mlyen kategoriába esik ? Mert ugye kikapcsolják! Szóval ezeket nem értem.

Az én véleményem eltér az előttem szóló barátaimétól. Mint eü. szakdolgozó az intenzív osztályon kezdtem hívatásom. Egyetlen súlyos betegre ill. haldoklóra sem emlékszem, aki ne ragaszkodott volna az életéhez, az utolsó szalmaszálba ne kapaszkodott volna. Magam is túl vagyok egy újraélesztésen, évtizedek alatt sok operáción, és egy daganatos betegségben táncolok pengeélen mindennap. Soha eszembe nem jutna "átsegítést" kérni. Ameddig nem csapja meg a halál szele az embert, addig lehet egyetérteni az eutanáziát szorgalmazókkal, - főleg, ha másokról van szó-, de ha maga kerül abba a helyzetbe megváltozik a véleménye. Ha jártatok már Hospice házba, láttátok senki nem "siet", és nem siettet...

Azt viszont fontosnak tartom, hogy a távozó családja körében, nyugodt körülmények között, fájdalommentesen (ma már ez megoldható) készüljön fel az útra...  Ezt akár kórházi körülmények között is meglehet oldani. A haldoklótól soha nem küldik el a családtagját. Aki vele szeretne lenni, fogni a kezét, az megteheti akár éjszaka vagy nappal van, ha az osztálynak "EMBERSÉGES" vezetője van.

Más: senkinek nincs joga a másik életét elvenni, bárminek nevezzük ez -szerintem- gyilkosság!

Egyébként a mai egészségügyi ellátás és gyakorlat (kivárhatatlan váró lista stb...) már passzív eutanázia lehet a beteg számára...

Én valahol Fréziának adok inkább igazat. Az a beteg aki menthetetlen és csak a mérhetetlen szenvedés vár rá hetekig, esetleg hónapokig semmiképpen nem hibáztatható azért, hogy könnyebb halált szeretne.. De a hozzátartozó sem.

Én ismerem mind a két oldalt. Aki még nem fogta fuldokló , levegőért kapkodó beteg kezét, aki még nem látott görcsben összeránduló kínlódó embert , az nem ítélheti el azt a segítőszándékot ahol tényleg az a cél, hogy segítsünk..

Apukám ha nem kapja meg a segítő adagot még napokig fuldoklott volna halála előtt..És nem érzem azt, hogy rosszat tettünk volna anyuval mert kértük az orvost, hogy segítsen neki , ne hagyja szenvedni szegényt..

Ezen a témán sokat gondolkodtam, mikor a Tv-ben is hallottam.Nem vagyok egészségügyi dolgozó, de biztosan megrendítő nap mint nap végignézni a haldokló betegek szenvedését, akiknek semmi remény már a gyógyulásra sem.Én egyetértenék az eutanáziával, ha a beteg kéri.

Köszönjük a cikket.