A férfi whiskys pohárral a kezében elégedetten üldögélt a nappaliban, és az ablakon át látható panorámát bámulta, miközben agyában kavarogtak a gondolatok.

Arca hirtelen komor lett, és fenekét félre billentve nagyot reccsentet, hogy az italpulton álló poharak és üvegek is beleremegtek.

-Azok a kurva platánfák!- préselődött ki Dr. Doktor Béla 2 ajkain, panaszos hangon, a semminek címezve, mert egyedül volt, a falon lévő (családi) portrékat leszámítva.
Hirtelen felpattant a bőrkanapéról (melyet természetesen huzat védett), és az ablakhoz sétált.

A tavon túl látta az egyformán szürke panelházakat, köztük néhol pár zöld foltot, és a házak mögött ott voltak a hegyek, méltóságteljesen, felhőkbe burkolózva.

-Mocskos prolik! - dünnyögte maga elé lenézően Béla 2 - Nem tudjátok ti, mi az élet!

Hirtelen apja jutott eszébe, Prof Doktor Béla, aki megalapozta a család jövőjét, amikor belépett A PÁRTBA.

-A PÁRT! - sóhajtott fel Bélánk.
-Akkor minden egyszerűbb volt, csak kiutalták a lakást az elvtársak, ma bezzeg fizetni kell érte, igaz, nem sokat, a ház helye is természetvédelmi terület volt, de egy telefon ide, egy milla oda, már épült is a fák helyére, csak két facsemetét hagytak meg, vagy húsz éve.

-Azok a kurva platánfák! Eltakarják a panelok egy részét, pedig én látni akarom őket, ahogy kirínak a tájból, dicső múltunk örök mementójaként!

A Pesti ellenforradalmi (ő csak így hívta magában) emlékmű jutott eszébe, szemét elöntötte a könny.

-Az igen! Az emlékmű!

Belekortyolt a jófajta (12) éves whiskybe, és fia jutott eszébe.
El ne felejtse felhívni az ügyészt, mégiscsak együtt tanultak, vagy mi, amúgy is, mi az a 150km/h sebesség lakott területen! Piha!

A régi szép idők jutottak eszébe, amikor a vizsgák úgy mentek, hogy apja felemelte a telefont, és belereccsent mély hangján:- Prof Doktor Béla elvtárs vagyok, a fiam holnap reggel nyolcra megy vizsgázni! Amúgy, hogy vagy Bélám? Jössz a hétvégén vadászni?

Hát így ment ez!

Bezzeg ma! Minden csak a pénzről szól! Eh! Kár is ezen rágódni!

Öntött még egy italt, egyszerre ledöntötte az egészet, vére egyből felpezsdült.
Megborzongott, majd hirtelen elhatározásra jutott!

Gázolaj! Hogy ez eddig nem jutott eszébe?!

Kirohant, kicsit lihegve (fogyni kellene, gondolta) el a vadásztrófeák mellett, melyek üveges szemekkel bámultak, és már ott is volt a garázsban, ahol jól elfért egymás mellett az Audi és a Mercédesz.

Felkapta a kannát, mely tele volt gázolajjal, és kiment a fákhoz.

Megállt előttük terpeszben, és fölényesen így szólt:- Asztal a vissza bébi!

Majd elkezdte a tövüket locsolni, jó bőségesen öntözve a bűzös olajat.

Ettől fogva mindennap locsolta őket, ha senki nem látta, majd egyszer szólt a tűzoltóparancsnoknak, ugyan néznék már meg a két fát, mert ő úgy látja, veszélyesek a házra.

A fákat kivágták, és ő megnyugodott.

Viszont valami történt vele az első éjszakán, lehet a sok piától, amit ünneplés ürügyén ivott.

Rémálma volt!

Két fa lefogta, és beöntést adtak neki, gázolaj beöntést.

Reggel szégyenkezve vette észre, becsinált az éjszaka folyamán.

Utána minden este a fákkal álmodott, akik hol a szájába nyomtak gumicsövet, és itatták gázolajjal, hol beöntést adtak neki.

Végül visszaadta lelkét a Teremtőnek, akiben természetesen ő nem hitt, csak a matériában, és A PÁRTBAN!