Sok bunkó ember van az már biztos. Ha a szülők is így viselkednek akkor mit várjunk a gyerekektől vagy a fiataloktól.

Tökéletesen egyetértek veled. Sokat kellene foglalkozni az illemtannal, mert egyre kevesebben ismerik. Jó, hogy írtál erről, köszönjük szépen.

Frézike! Én ugyanezt átéltem a főnökömmel, a buszon, a váróban. Bunkósodik a világ. A legnagyobb baj, hogy a szülők nem nevelik a gyerekeiket, mert már ők sem kaptak otthon és az iskolában sem illemtent.

A primitív embernél gyakori a csendőrpertú. Szülői minta és nevelés függvénye az intellektus,  megtanulható.....

A betegápolásban köztudott, hogy a beteget magázni kell, de úgy, hogy a tisztelet inkább az "Önözésben" nyílvánuljon meg.. Sokszor letegez a beteg engem is, de nekem akkor is kötelességem vissza magázni, mert a tisztelet kifejezése, és bizonyos kellő távolság megtartása miatt is nagy szükség van erre. Meg kell értenie a betegnek, hogy nem a barátja vagyunk, hanem a segítője, és mint olyan tiszteletet szeretnénk érte elvárni.Talán régimódi vagyok, de úgy gondolom, hogy a tegezés nem vezet mindig jóra. Főleg egy olyan hiererchikus rendszerben, mint az egészségügy.De szerintem a családban is ugyanúgy meg kell,-meg kéne adni az idősebbeknek kijáró megkülönböztető magázódást.

Úgy érzem, hogy nagyon jogos aggodalom a rossz viselkedés elharapózása a mindennapokban. Lehet a labdát oda  és vissza is dobálni szülőkhőz, akik elfoglaltak és nem nevelnek, tanárokhoz akik türelmetlenek és azt mondják, nem az ő dolguk, munkahelyekre ahova a frissen bekerült munkaerő nincs felkészülve az etikettből..

Nagyon bonyolult  életet élünk napjainkban, de szerintem az alapozás a viselkedés megtanulására már a kicsi 1-2 éves gyereknél kezdődik.És ez a szülő dolga, nem a nevelési intézményeké..Kezdve az egyszerű kérem-köszönöm szavakon és a köszönési formák alkalmazásán túl a különböző kapcsolatokban elvárható minták megtanulásáig.

Nagyon fontos témáról írsz és tökéletesen igazad van. Magam is gyakran bosszankodom a neveletlenek miatt. Szomorú, hogyha a családba is bekerül ilyen. (Szerencsére nálunk még ez nem történt meg...) A közlekedésben azonban minden nap szembesülni kényszerülök a neveletlenekkel, bár én magam még elálldogálok a 62 évemmel, sőt felállok, hogyha nálamnál rászorultabbat látok felszállni, pl. áldott állapotban lévő asszonyokat, magamnál idősebb, rozogább öregeket. Amikor azt látom, hogy tizen- huszonévesek kifelé bámulnak az ablakon amikor felszáll valaki, akinek fontosabb lenne leülni, legszívesebben megrángatnám őket, hogy "gyerünk, felállni". A legújabb divat szerint a gyermekes anyukák leültetik a srácaikat, melléjük ülnek, tehát két helyet foglalnak. Én még emlékszem, hogy annak idején az anyuka ölbe vette a gyermekét, hogy másoknak is jusson ülőhely...

Folytathatnánk, de a bunkó ifjú főnökkel kapcsolatos megjegyzéseimet ez a tisztességes lap nem bírná el...

Már évek óta mérgelődöm ezen, mert etikai nevelés nélkül ide jutott az ifjúság!

Nekem sem tetszik már, hogy pl. a pénztárosok letegeznek!

Hangot is adok ennek és valószínű, hogy a hátam mögött már vén satrafának neveznek....

Vissza kellene vezetni az illemtan órákat az oktatásba!