Nektek írtam Ezerlelkű kedves Hölgyek, asszonyok. Fogadjátok szeretettel hiszen, Ti mind Csillagok vagytok 

 

Csillagok álma

 

Őrizni  augusztus estén a csillagok fényét

Éj kékjében mártott lelkek békességét

Áhítattal szemlélgetni egy kis fényes pontot

Találgatni mitől, s miért lett az pont ott?

Mosolyogva messze nézni végtelent kutatva

Kifürkészni édes titkát szellőként suhanva

Akár csókot hintő ajkak finom érintése

Arcot lágyan simogató szelíd hűvössége.

 

Egy  csupán a láthatáron mit szemem nem téveszt

Ugyanott találom mindig soha fel nem ébreszt

Álmodom az álom csodát amit  képzelet fest

Súlytalanul szárnyal lebeg lélegzetet sem vesz

Mintha attól rettegnék hogy vágyam,s óhajtásom

Messze űzné sóhajom még érkezését várom

Szemed ragyogását látva éjnek sugarában 

Harmat kristályként csillogni mély sötét homályban

 

Megtalálni az egyetlent miből nem lehet több

Sötétség a palástjában mit magára öltött

Mintha kísérné követve húzva hosszú csóvát

Köntösére ezüstözött üstökös uszályát

Tekinteteddel követed szinte elkápráztat

Zarándokként fohászkodva sodor felé vágyad

Hiszed konok makacs hittel földhöz gyökerezve

Nem adhatod mert az ISTEN néked teremtette!

 

Érted jön föl alkonyatkor esti szürkületben.

Téged keres letekintve lélek rengetegben.

Apró sugár nyílvesszője szívedig hatolva

Harang nyelveként kondít meg mellkasodban zsongva

Tévednél? Az lehetetlen, Nem is lehet kérdés!

Beléd hasít, fájdalmat szül az aggódó féltés

Szeretetet áraszt reád tiszta ragyogása

Árnyat rajzolva mögötted imbolygó lámpása

 

Csodálkozva nézed  csendben elmerülve

Lelked királynőjét égi trónján ülve

Mert elnyerted véle azt a kiváltságot

Mennybe repít elaludva mikor Őt, imádod

Megérkezvén a nap, hajnalpírban égve

Nyugovóra tér a láthatárt elérve

Te vigyázod a légies, könnyű, pihe párnát

Hol benned alussza Csillagoknak álmát.

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.