Kép: Google képek sorozatból

Régi történetem

Valamikor az egyik Volán vállalat gazdasági belső ellenőre voltam.
Állandó ellenőrzési megbízás volt részünkre kiadva a Volánnal kapcsolatos mindenféle szabálytalanság ellenőrzésére és intézkedésre. A buszokon is ellenőrizhettem, függetlenül attól, hogy én gazdasági belső ellenőr voltam.
Éppen halottak napján vidékre utaztam. Várakoztam a távolsági busz előtt, felszállásra. Elég nagy tömeg volt, mindenki ott erre a buszra várt. Szinte elsőként szálltam fel, és közvetlen a buszvezető háta mögött foglaltam helyet.
Néztem, ahogy az utasok virágokkal, sötét ruhákba öltözve szállnak fel egymás után.
Nézem a buszvezető senkitől sem vesz el pénzt, buszjegyet sem osztogat. Nem tudtam mire vélni a dolgot, csak figyeltem, hogy jegy nélkül utazik mindenki. Bevételkiesés gondoltam, ennek nagy jelentősége volt akkor. Gondolkoztam, ez valahogy nem jó így, megkérdeztem a buszvezetőt.

-Mondja kedves kollega, mért nem szed utazási díjat a felszállóktól?

Mivel a sofőr engem nem ismert, nagyon meglepődött. Elkezdett dadogni, és ijedten nézett rám:

-Maga kicsoda?-  kérdezte.

Ekkor elővettem annak rendje- módja szerint az állandó ellenőrzési megbízásom, és mutattam.

-Hát hát csókolóm-úgy gondoltam, hogy halottak napja van, ennek tiszteletére nem szedek pénzt az utasoktól… gondolom a halottak, csak megérdemelnek ennyit… vagy neeem?

Aztán ijedten kérdőn nézett rám.
Ekkor én is meglepődtem a válaszán, elmúlt az ellenörizhetnékem…

-Most akkor mi lesz? Jelenti az igazgatónak? –kérdezte.

Előbb nem válaszoltam, én is azon töprengtem, milyen igaza van. Ilyenkor csak a sok virágkereskedő jár jól a sok drága virág árával, a bevételkiesést meg majd behozzuk máshol, gondoltam magamban..

-Majd holnapra meggondolom-válaszoltam neki kicsit megenyhülve.

Nem szólt semmit, de láttam, hogy időnként félénken figyelt a visszapillantó tükörben.
Mire a végállomáshoz értünk megnyugtattam, nem fogom jelenteni,-mondtam neki-, de máskor ilyet ne csináljon.
De már azt is bánom,hogy szóltam neki a történtekért,  mint sok minden mást, mert bizony nagyon jó ötlet lenne halottak napján jegy nélkül utazni. Legalább a virág árát megspórolni. Na de kinek a kárára? Talán kevesebb prémiumot, vagy egy-egy személynek többmilliós kifizetést csökkenteni.

Egy év múlva, már humorosnak tartottam a dolgot, és akkor csak elmeséltem a felsőbb vezetőmnek az egészet. Faggatott ki volt, mérges volt rám mért nem jelentettem.

Nem árultam el a nevet, végül is nem akartam kiadni ki volt. Így az én kiváló dolgozói kitüntetésem visszavonta, nem kaptam meg, ami pénzzel járt volna. De egye fene, nem bánom. Na ezzel meg is térült a kieső bevétel egy része. Azóta is tisztelettel gondolok erre a buszvezetőre.