kép: saját fotó

A naptár péntek 13.-t mutatott

A média kettős fronthatásra hívta fel a figyelmet. Az ügyelet nehéznek ígérkezett, a mentők szirénája szinte óránként hasította ketté a város feletti csendet. Tereza épp hogy begombolta a köpenyét, közeledő hangzavarra lett figyelmes.

- Elveszítjük!- kiabált a mentőtiszt.

A kezelő ajtajában leállt a beteg szíve. Az újraélesztést azonnal megkezdték. Recsegett a borda a mentőtiszt tenyere alatt.  Közben megérkezett az ügyeletes orvos, megkezdődött a küzdelem az életért. A mentőtiszt értette a dolgát. A *reanimációs teamnek nem maradt más teendője, mint a beteg felvétele az osztályra.

A negyven éves nő öngyilkossági kísérlete az élet győzelmével ért véget.

Az adatfelvétel közben, az asszony barátja mesélni kezdett...

Csilla parasztszülők gyermekeként látta meg a napvilágot. Szülei szorgalmas, egyszerű emberek voltak. Minden munkát megfogtak, hogy gyermeküknek jobb élete legyen. Szerették volna megajándékozni Csillát egy kistestvérrel, de minden igyekezetük ellenére nem érkezett meg a gyermekáldás. A kislány figyelmes, cserfes, mindenre nyitott gyermek volt. Állandóan kérdezett. A nagymama jóvoltából mindenre kapott választ, mert a bölcs öregasszony jól beszélt a gyermek nyelvén. A nap nagy részét együtt töltötték. Amíg a mama főzött, a kislány kérdezett.

Az iskolában hamar kitűnt éles eszével, jól neveltségével. Kitűnő eredménnyel végzett. Az általános befejezése után, nem volt kétséges, hogy a jó nevű gimnáziumban folytatja az útját, ahonnan irány az egyetem.

Itt találkozott az első szerelemmel, egy csoporttársa személyében. Mintha össze lettek volna nőve, minden szabad percüket egymásnak élték. Elkerülték az egyetemi élet hangos tivornyáit, bulijait. Mindenekelőtt egymás segítése és a jó eredmény megtartása volt a cél. Maradi, furcsa párnak tartották őket a többiek. Ennek ellenére tisztelték a szorgalmukat és tudásukat.

Tervezgették közös jövőjüket, mint a szerelmesek általában. A szülőknél tett kölcsönös látogatás megváltoztatta a kapcsolatukat.

Gábor szülei káderemberek voltak. Mindent el tudtak intézni, a „kisváros a kezükben volt”. Csillát elfogadták, de a származását nem nézték jó szemmel. A sznobság a lánytól távol állt, nem érezte jól magát abban a közegben, ahol mindent és mindenkit meglehet venni.

A két fiatal ennek ellenére jól meg volt egymással. A lány sokat segített a vizsgaidőszakban a barátjának.

Az utolsó évben Gábort állandó állás várja, Csillának is keresték a pártfogók a zsíros állást, de a lány nem kért belőle. Saját képességével akart érvényesülni és nem utolsó sorban senkinek nem szerette volna lekötelezni magát. Rengeteg szemrehányást kapott ezért Gábor szüleitől. Sajnos elhangzott egy mondat, ami végleg megváltoztatta a szerelmesek életét. Kapcsolatuk láncszeme megszakadt.

A diplomaosztó előtt a rektor behívta a lányt, és felajánlott egy oktatói státuszt.  Soha nem gondolt arra, hogy ilyen kedvező lehetőséget kap. Elvállalta, bizonyítani akart. Elégedetten lépett ki a rektor irodájából. A folyóson elmosolyogta magát, és hívta Gábor anyját.

-Klárika szeretném kikérni a véleményedet. Szerinted jól döntöttem, hogy a rektor kérésére, maradok az egyetemen oktatónak?

Fülig érő szájjal hallgatta, a döbbent csendet, majd a zavart asszony magyarázkodását.

-Nem értem, miért tőlem kérdezed.

-Csak azért, mert azt mondtad az én származásommal esetleg mezőgazdasági üzemhez, mehetek középvezetőnek, amikor visszautasítottam a barátaitok ajánlatát.Tudod, a rektort, nem zavarja a származásom.

Elköszönt, és bezárta a szívét az első szerelem emlékével.

Két év telt el, nem érezte jól magát az egyetemen, váltani kellene, valami nagyobb kihívásra vágyott. Megmutatni mire képes! Zakatolt a fejébe.

Megírt egy pályázatot a világcégnek számító nagyvállalathoz, és sikerült. Látták a lány pontosságát és felismerték a becsvágyát. Minden tréningre elküldték, dicsérték, szinte gépként dolgozott, a karrierje csúcsot döntött harmincévesen.

Nagymamája elvesztése megviselte főleg, azért, mert a temetés időpontjában, az Államokban volt tanulmányúton, és nem repülhetett haza.

Szüleivel is megrendült a kapcsolata, mikor kinyilvánította, hogy nem szereti hallani, ha neki családalapításról beszélnek, számára semmit jelent az anyaság szó.

Hozzászokott a nagy kihívásokhoz, bizonyításokhoz. A „valósítsd meg önmagad” irányzatok szinte beleivódtak a lelkébe. A szinglik szabadságát tartotta legfontosabbnak, nem vette észre, hogy saját börtönét építi. Száguldott a siker szekerén, egyre feljebb. Nem vette észre, hogy már túllépte a csillagok határát. A szülei sem ismertek rá, az átszellemült lányukra. Sokszor nem értették, mit beszél, elfogytak a közös témák.

 

Hogyan mesélhetnének a vezérigazgató lányuknak egy kiscsikó születéséről, vagy a pelyhes kiskacsákról. Idő sem maradt az ilyesfajta csevejre. Lányuk egyre ritkábban látogatott haza. Olyankor az előszobába letette a nagy bevásárló szatyrokat, amikben sok finomság lapult, közötte lehetett a lelkiismeret furdalása is elrejtve. Aztán leült és egyfolytában a sikereiről beszélt. Nem sokkal később visszaindult. Az éjszakát nem töltötte náluk.

A szülők a szatyrokat kipakolták. Volt abban minden, olyan növény is, amit nem tudtak, hogyan kell enni. Tele lettek a polcok, de nem tudtak örülni a sok finomságnak. Egy gyermeki ölelés többet ért volna…

Az öregek egyre gyengébbek lettek, házi gondozók jártak ki hozzájuk, majd egy év különbséggel visszatértek a Teremtőhöz. Csilla túladott gyorsan a házon, már semmi nem kötötte a vidékhez és a származásához.

Négy éve történt. Egy hosszú konferenciáról betegen tért haza. Azonnal orvosi beavatkozásra volt szükség. A műtét szövődménnyel járt, sokáig betegeskedett. Munkája miatt rengeteget aggódott, rettentően lefogyott, hónapokig utókezelésekre járt. Ereje megfogyott. Egyre türelmetlenebb és idegesebb lett. A betegség külső nyomokat hagyott a testén, belsőket a lelkén, a koránál fiatalabbnak látszó nő, hirtelen megöregedett. Ez az elrettentő jelenség újabb nehézséget gördített az útjába, pánikba esett.

Ez idő alatt a munkaadó fiatal agilis,  reprezentatív lányt talált helyettesnek, megkezdték az új munkaerő felépítését, éppen úgy, mint annak idején Csillánál.

Összeültek a nagyok, és megállapították Csilla nem a régi, a betegsége miatt nem alkalmas a munkája végzésére. Ha lejár a betegszabadsága, megkérik, tanítsa be a fiatal kolleginát, aki átveszi a helyét.

Csilla érezte veszélyben a vezetői szerep. Nem tévedett, az első nap elmondták neki, mit döntöttek.

Összeroppant, ott állt egymagában, család és társ nélkül. Az élete romokban hevert.  Az önképzések olyan személyiséget formáltak belőle, amiben csak saját érdek a fontos, mert csak így tudja maradéktalanul megvalósítani önmagát.

Párkapcsolata napokig, hetekig tartott. Melyik férfi szereti, ha egy nő csak a sikereiről akar beszélni. Ez mellett ki is hangsúlyozta, számára csak a munka után jöhet bármi más…

A bástyának hitt kártyavár végképp összeomlott.

Hiába próbálta rendszerezni a gondolatait, minden összekeveredett, nem tudta eldönteni, mikor mit rontott el, abban sem volt biztos, hogy elrontott valamit.

Bizonyítási kényszerében megfeledkezett arról, hogy az élet természetes velejárója a győzelem öröme mellett, a veszíteni tudás tanulása. A próbatétel tanulóforma, ami akkor is előbbre visz, ha fájdalommal jár. Az én-sémáját csak a sikerre élezte ki…

Először elbújt az emberek elől és bezárkózott, azután, egyre több gyógyszert szedett, hogy ne kelljen szembenézni a szükséges változtatással, majd megkezdődött a poharazgatás, ami a felelősség alóli végleges kivonuláshoz, és a munkája teljes feladásához vezetett.

Pénzügyi tartalékait gyorsan felélte, a házát eladta, olcsó lakásra cserélte. A különbözet sem tartott sokáig. Következett az értékes ingóságok eladása, elfogyott minden, nem maradt semmi, csak a fizetési hátralékok. Összecsaptak a fele fölött a hullámok.

A férfi elhallgatott, kis szünet után folytatta.

Féléve a szakrendelő várójában találkoztak…

Azóta heti pár napot együtt töltöttek, úgy látta kedvese lassan felébred Csipkerózsika álmából, és egyszer magára talál. Közös programokon vettek részt, kirándultak, múzeumot látogattak, de történt valami...

Csilla az elmúlt napokban telefont kapott. Cégénél, egy volt csoporttársnak megadták a számát: A valamikori barátnő pár napot a fővárosban töltött, azért kereste. A találkozó létre is jött, ahonnan zaklatottan, átváltozott arccal érkezett haza, teljesen kikelve magából...

Artikulátlan hangon ordította, hogy volt képe családról, sikeres férjről, jó képességű gyerekekről, népes baráti körről beszámolót tartani, sőt még meg is hívni magukhoz a hétvégi születésnapi bulira. Nagyon kimerítette ez a találkozás, azt mondta pihenni szeretne…

Kérését tiszteletben tartva hazament.

Ebéd után ment vissza, de már nem nyitott ajtót. Rossz érzése támadt, ezért a levélbedobón bekukucskált, Csilla zoknis lábfejét látta meg a fürdőszoba ajtajánál. Hívta a közös képviselőt, az a rendőrséget, a rendőrség miután felfeszítették az ajtót, a mentőket.

A férfi idáig jutott a beszámolójával, amikor az intenzívesek szóltak, legyen szíves, menjen velük, pár kérdést szeretnének feltenni.

Elindult, az asszony után a folyosón.

Tereza elgondolkodott, vajon sikerül-e visszavezetni az asszonyt a mindennapi életbe, egyben azonban biztos volt, ez a férfi megpróbálja…

 

*újraélesztő csoport (orvos és asszisztens)

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.